A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-10-13 / 41. szám
M o y a i Folytatásos képes filmregény (9) — El kell tűnnöm Madridból, mégpedig azonnal! Ha itt maradok, az inkvizíció elé hurcolnak és elítélnek. Életem végéig valamelyik kolostor pincéjébe, vagy padlására zárnak és a szenteket festhetem, hálát adva az égnek, és az inkvizitornak, hogy életben hagytak — mondotta Goya tanítványának az inkvizítor távozása után. Még ma éjjel elutazok!... Álba hercegnője, Cayetána nagy örömmel fogadta szerelmét. — Éreztem, hogy nagyon szeretsz! Tudtam, hogy eljössz ... És végleg itt is maradsz, nem engedlek el, az enyém vagy, nagyon szeretlek ... — Mást nem is tehetek... Az inkvizítor haragja elől menekültem — válaszolta őszintén Goya. — Nem azért jöttél, mert szeretsz? Csak menedéket keresel nálam, a szintén száműzöttnél? — Szeretlek ... Nagyon szeretlek és a menekülésemnek egyik oka te vagy, az inkvizítor házasságtőréssel is vádol... v Goya el volt ragadtatva mindattól, amit a várkastélyban és környékén látott. A gyönyörű festmények, szobrok varázslatba ejtették. Egy-egy remekművet hosszú órákon át csodált, nézegetett. — Itt nálad, a te váradban láttam az ország legszebb és legértékesebb műkincseit — mondotta Goya elragadtatással a hercegnőnek. Remekművek! Sajnos, néhány kissé meg van sérülve, az idő vasfoga kikezdte őket. Ha megengeded, rendbehozom őket. — Nem azért vagy itt, hogy képeket restaurálj! Azért vagy itt, hogy engem szeress, hogy szerethesselek. És ha unatkozol, inkább szórakozzál Padillóval, nagyapám udvari bolondjával. A szellemes gnómtól sokat tanulhatsz — bölcs ember... Még apró gyermek volt, amikor nyomorékká tették. De csak a testét, az eszét nem! Többet tud, mint a király miniszterelnöke — mondotta nevetve Cayetána, majd hóbortosán csókolni kezdte Goyát. — Az a fontos, hogy itt vagy mellettem, és az, hogy az enyém, csak az enyém vagy! — suttogta szerelmesen Cayetána. — Nagyon szeretlek, te paragzti ivadék... És ha festeni akarsz, akkor fessél le engem, úgy, ahogyan az isten teremtett... FRANCISCO GOYA nem válaszolt azonnal. Tűnődött ... A hercegprímás idegesen járt föl-alá, néha egyegy képnél topogva megállt, árgus szemmel, némán nézegette a festményeket. A kínossá váló csendet Goya törte meg: — Azt festem le, amit látok... A természet, az élet nagyon szép dolgokat ajándékoz az emberiségnek. De vannak undorító rondaságok is. És azt is, úgy, mint a szépet, valószerűen kell az utókornak megörökíteni. Őszinte ember vagyok, még a festményeimmel sem akarok hazudni. A főinkvizítor még idegesebb lett. — Vannak igazságok, melyekről nem kell és nem szabad tudomást vennünk — válaszolta a főpap —, ezeket jobb nem látni, jobb elhallgatni... Mint például a hercegnő és az ön szerelmét... Hithű ember nem követ el házasságtörést... — Nem tagadom: szeretem a hercegnőt. A szeretet, a szerelem azonban nem bűn: isteni ajándék. Szerelem nélkül üres, hiábavaló az élet! De engedje meg, hogy elmondjam azt, ami bennem él: Ha az igazság mellett némán elmegyünk, nem vesszük észre, vagy ha megtagadjuk, önámítók vagyunk, magunkat csapjuk be. És ha az igazságot mások előtt elferdítjük, hazudunk, csalunk! Az igaz ember, a jó katolikus ezt nem teheti! — Arról, hogy ki a jó katolikus, az igaz hivő, arról ön ne tartson előadást! — válaszolta röviden a hercegprímás, majd az ablakhoz ment, hosszasan az utcát nézte, az embereket figyelte. — Egyszer már mondottam, hogy mi még találkozunk ... De ott majd mi beszélünk, önnek a kötelessége pedig a hallgatás lesz! Cayetána várkastélyában gyönyörű képeket festett Goya. A nap minden óráját, percét szerelmével töltötte. egymásnak, szerelmüknek éltek. A már megszokott életüket San Adrian, a hercegnő gyermekkori pajtásának a látogatása zavarta meg. A hercegnő nagyon örült látogatójának. Ezt nem is titkolta. — Nagyon örülök, hogy a száműzetésemben meglátogatott — mondotta kitörő örömmel —, az igaz barát a rosszban sem veti meg barátját. — Indiában és Afrikában jártam, a napokban tértem vissza. Azért jöttem, hogy a legjobb barátaimat vadászatra hívjam meg — mondotta San Adrian —, természetesen önt is Francisco. — Nem megyek! — válaszolta ingerülten Goya. (Folytatjuk) SZERGEJ BONDARCSUK a világhírű szovjet színész és rendező „Eddig keveset, nagyon keveset tettem... És eddigi műveim, alakításaim sem sikerültek mindig úgy, ahogyan elképzeltem. Még jobbra, szebbre, tökéletesebbre törekszem ..." — mondotta Szergej Bondarcsuk, a világhírű szovjet színész és rendező az újságíróknak. amikor a filmművészeknek járó legmagasabb dijat, az Oscar-díjat megkapta. Művészi munkájáról, színészi alakításáról és rendezői munkájáról csak az olyan művész nyilatkozik így, aki valóban még szebbet, tökéletesebbet kíván nyújtani. Szergej Bondarcsuk kiváló művész, de szerény és őszinte ember. Tudja, hogy a művészetben sincs megállás, fejlődésével lépést kell tartani. A kiváló szovjet művész szinte hihetetlenül rövid idő alatt szédületes karriert ért el. Négy évvel tanulmányai befejezése után színészi munkásságáért állami díjat kapott, majd néhány hónap múlva, — harmincéves korában — a Szovjetunió nemzeti művésze lett. — Hazám legfiatalabb nemzeti művésze vagyok — jelentette ki nagy örömmel Szergej Bondarcsuk a díj átadásakor —, és ez még jobb munkára ösztönöz. A tervem: a szovjet filmművészetet olyan színvonalra emelni, hogy az minden téren, nemzetközi viszonylatban is felvehesse a versenyt. És ej a terve is sikerült! Nagyszerű alakításáért és rendezői munkásságáért Lenin-díjjal tüntették ki, majd az Oscar-díjat is megkapta. A Háború és béke, amit Tolsztoj regénye alapján filmesített meg, az egész világon nagy sikert aratott. — Tizennyolc éves koromban, a rosztovi színművészeti főiskolán kezdtem a tanulmányaimat, de a második világégés kitörése után félbeszakítottam, önként frontszolgálatra jelentkeztem. Csak a fasizmus végleges legyőzése után kerültem vissza a főiskolára. Már diákkoromban több filmben szerepeltem. Szergej Geraszimov, a mesterem, akitől sokat tanultam, több filmben szerepeltetett — a kritikák szerint sikerrel — mesélte legutóbbi csehszlovákiai tartózkodásakor Szergej Bondarcsuk. — Szerintem, az „Aranycsillag lovagja“, „A 13-as ügynök“ című filmjeim sikerültek a legjobban, ezekben nyújtottam szerintem a legjobb színészi alakítást. A rendezői munkával azonban nem értettem minden téren egyet. Ezért elhatároztam, hogy rendező leszek. Többet, jobbat akartam nyújtani. Az „Emberi sors“ volt az első filmem, amit azután a továbbiak követtek. Igen, ezután következtek a világsikerek. A Háború és béke, sok további film, és a legutóbbi, a Waterloo, melyben sok más ország legnevesebb művésze is szerepelt. Szergej Bondarcsuk újabb nagy feladatok, újabb filmek forgatására készül. És biztosak vagyunk: megint újat, megint még szebbet nyújt majd, mert — ahogyan ő is mondotta — ez a célja ... (f)
