A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-10-06 / 40. szám
Dolgos hétköznapok A bizalom kölcsönös Ha az embert felkérik, beszéljen a jóról, szívesen eleget tesz a kérésnek, hiszen örömteli érzés olyanokról beszélni, akikre éppen azért nézünk fel, mert mind a munkahelyükön, mind a társadalmi munkában kiválóan helytállnak. Ezek az emberek teszik vidámabbá, szebbé, gazdagabbá az életünket, ök azok, akikben bízunk, s nem csalódunk. Ilyen ember a Horná Kráľová-i (felsőkirályi) általános iskola igazgatója, Veres János. Még fiatal, de már nagyon sok jót tett az iskola és a község javára. Az ötvenes évek végén falunkban kezdte tanítói pályáját. Ekkor indult nálunk virágzásnak a sport. Törődött a fiatalokkal, hatni tudott rájuk. De nem csupán a fiatal falusi sportolókra irányította a figyelmét. Az iskolában példásan tanított. A tanulók felnéztek rá. Tisztelték, becsülték, szerették. 1962-ben igazgatóhelyettessé, 1964-ben igazgatóvá nevezték ki. A felettes szervek többször is elismerték jó munkáját. Idén, a pedagógusok napján kitüntették. Azok közé a pedagógusok közé tartozik, akik nemcsak a gyermekeket, de a szülőket és a hozzátartozókat is nevelni akarják. Az ő jóvoltából lendült fel falunkban a kulturális élet. 1967-ben az egyik gyűlésen azt mondta: „Ha összefogunk, ha valamennyien akarjuk, lesz a kultúrának temploma.“ Szervezte, irányította a régi, ütött-kopott kultűrház újjáépítését. S nap mint nap bizonyította, hogy nemcsak ígérni, de dolgozni is tud. Kivette a részét a társadalmi munkából, a többiekkel lapátolt vagy keverte a habarcsot. Sőt egy éjszaka, amikor rettenetes vihar kerekedett, és az újjáépített kultúrházról már csak a cserép hiányzott, Veres János éjszaka két órakor elment az épülethez, betakarta a tetőt, hogy be ne ázzon. Reggel az emberek csodálkoztak, hogy a zivatar nem tett kárt az épületben. És találgatták, ki lehetett az, aki ennyire szívén viseli a közösség munkáját. 1972 januárjában falunkban megnyílt a magyar nyelvű óvoda. Ez szintén az ő érdeme. Annak ellenére, hogy ennek igazgatása nem tartozik hozzá, ő intézett mindent: rendbe tétette az épületet, az új osztályba új bútorokat és rengeteg játékot vásárolt. Nagy dolog, ha egy faluban az emberek megszeretik a jó könyveket. A könyv a műveltség forrása. Feleségével együtt vezetik a falusi könyvtárat. Minden csütörtökön könyveket kölcsönöznek ki. Sokat foglalkozik a fiatalok szórakoztatásával is. Szabad idejének nagy részét erre fordítja. Minden héten pénteken filmet vetít. A téli hónapokban esztrádműsorokat szervez. A fiatalok hamar rájöttek, érdemes télen szabad idejüket műsorbetanulásra fordítani. Idén nyáron például átrándultak Magyarországra. Sok újat, érdekeset láttak, tapasztaltak. Nagyon sokat tesz az iskoláért, a faluért, a fiatalokért. Eredményeit a község valamenynyi lakosa méltányolja. A legnagyobb elismeréssel beszélnek róla az emberek. Éppen ezért nagyon is érthető, hogy ha ő kér valamit valakitől, senki sem tud nemet mondani. A bizalom a szó legszorosabb értelmében kölcsönös. A CSEMADOK helyi szervezetének a titkára. Az ő érdeme is, hogy a több mint másfél száz tagot számláló helyi szervezetnek férfi és női éneklő csoportja, színjátszó együttese, beatzenekara van. BENKÔ MAGDA
