A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-10-06 / 40. szám

Koncentrációs zavarok Sok szülő panaszkodik gyermeke elégtelen kon­centráló képességére, amelyet tanulásnál kifejt. Azt szeretnék tudni, miképpen lehetnének gyer­mekük segítségére. A koncentráció-zavaroknak több oka lehet. Tegyük fel és válaszoljuk meg a következő kér­déseket : 1. Kifogástalan a gyermek testi állapota? 2. Van a gyermeknek biztos, állandó, nyugodt helye, ahol a házi feladatait elvégezheti? 3. Van-e szabályos napirendje? Ha minderre igennel felelhetünk és a környe­zet esetleges zavaró befolyásait kikapcsoljuk, a gyermekek zöménél jelentős, esetleg teljes javu­ké lás áll be. De nem minden gyermeknél._______ Egyes esetekben' az optimális körülmények sem biztosítják a gyermek megfelelő összpontosítását. Ilyenkor minden valószínűség szerint a bajnak lelki okai vannak. Mindenesetre nehezebb fel­adat felülvizsgálni, hol is rejlik a baj gyökere, mint a külső tényezőkön segíteni, ezért indokolt olykor a pszichológus segítségét is igénybe ven­ni. Mégis, miben rejlenek leggyakrabban ezek a lelki okok? 1. Érdektelenség bizonyos tantárgyak iránt. 2. A tanítóval szembeni feszült viszony. 3. Nehéz felfogás egy bizonyos irányban. 4. A szellemi képességgel szemben támasztott túlzott követelmény. 5. önbizalomhiány. 6. A lélekre nehezedő családi konfliktusok. 7. „Idegesség“, azaz általános ideggyöngeség. Ez a röptében felsorolt néhány ok is rávilágít arra, mennyire komplikált a lelki okok feltárá­sa. Bár ilyenkor a tanerők és a szülők feladata nem könnyű, a fennálló okok felismerésében nyomra vezeti őket, ha elegendő kritikával mé­rik a gyermekhez való kapcsolatukat. A nyílt és baráti hangnemben vezetett beszélgetések, részben a szülők és tanerők, részben a szülők és gyermekek, tanerők és gyermekek között, sok­szor szintén igen jó eredménnyel járhatnak. A koncentráció szorosan összefügg az erős el­határozással és az önuralommal. A nevelési hi­bák (például: következetlenség) is erősen befo­lyásolhatják. Az elkényeztetett vagy következet­lenül nevelt gyermek nem szokta meg, hogy va- ^ lam it komoly igyekezettel érjen el. A komolyabb követelmények elől egyszerűen kitér és teljesíté­sükért nem veti be teljes erejét. Ilyen gyerme­kek általában felületesen dolgoznak, gyorsan és pontatlanul, türelmetlenek, röviden: koncentrá­­latlanok. Ilyenkor aztán a szigor nem segít, el­lenkezőleg. A szülőknek meg kell őrizniök a ba­rátságos hangot, amellett azonban meg kell kö­vetelniük a fegyelmet és a kitartást. Természe­tesen nem csupán a tanulást illetően, hanem a napirendre vonatkozóan is. Az is nagy hiba, ha a szülők a gyermék előtt lekicsinylő, vagy hibáztató hangon beszélnek a nevelőkről, a tantervről stb. Ugyanígy a házas­társi differenciákat sem szabad a gyermek je­lenlétében kiteregetni, s még ennél is károsabb, ha a gyermek tartós „atmoszférikus zavarok“ között él. A fentiekben természetesen azokról a gyerme­kekről beszéltünk, akik alapjában véve testileg­­lelkileg egészségesek. Mindenesetre egyet tuda­tosítanunk kell: a koncentráló-képesség nem ve­lünk született valami, hanem kifejlődésénél dön­tő szerepe van a nevelésnek. A gyermekkel való szeretetteljes kapcsolat és nevelői rátermettség nélkül aligha érhetünk el előnyös változásokat. A helyes nevelés, mint azt minden szülő tud­ja, nem könnyű feladat, de fáradozásaink, önfel­áldozásunk ebben az irányban mindig meghozza a maga gyümölcsét._________________________j Te meg én az Őszben Kritikus hónapok A terhesség igénybeveszi a nő egész szervezetét, de leginkább a hasfal iz­mait és a lábakat. Aki el akarja ke­rülni, hogy a későbbi években renyhe, lógós hasa, haránt- vagy bokasüllye­dése legyen a terhességből kifolyólag, jól teszi, ha megfelelő testgyakorlással mindennek elejét veszi. Gyakorlat a hasfal rugalmasságának 1. Feküdjünk hanyatt, hajlítsuk be felváltva térdünket és összekulcsolt kézzel próbáljuk minél közelebb szorí­tani vállunkhoz. (A hasfal mellett). Ugyanezt ismételjük mindkét lábunk­kal egyszerre. 2. Feküdjünk hanyatt, kezünket kul­csoljuk össze a tarkónk alatt. Lábun­kat kissé emeljük meg, térdben eny­hén meghajlítva. Ebben a pózban egyik lábunkat a másikon áthajtva tal­punkkal érintjük a főidet. A gyakor­latot természetesen felváltott lábbal vé­gezzük. 3. Feküdjünk hanyatt, karjainkat fektessük törzsünk mellé. Térdben haj­lítsuk be lábunkat, úgy, hogy talpunk­kal a földet érjük. Lábfejünket csúsz­tassuk előre, míg lábszárunk teljes hosszában ismét kiegyenesedik, majd megint csúsztassuk vissza az előző helyzetbe. Haránt- és bokasüllyedés elleni láb­gyakorlat: 1. Ülő helyzetben mindkét lábfejün­ket erősen külső oldalára fordítjuk, majd természetes tartásba hozzuk. 2. Egyhelyben lábujjhegyen járás. 3. Ülő helyzetben egyik lábunkat nyújtsuk előre, csak a sarkunkkal tá­maszkodjunk a földre és teljes erővel hajlítsuk be ujjainkat, majd a másik lábunkkal ismételjük meg. A gyakorlatoknál belélegezni orron át kell, kilélegezni szájon át. A gya­korlatokat eleinte 3—5-ször ismételjük, néhány hét múlva 6—8-szor. Gyakorla­tok közben semmiféle ruhadarab ne szorítson, még enyhén sem. A gyakor­latokat naponta kétszer, reggel és este végezzük tiszta környezetben, jó leve­gő mellett. Mit kell tudni a vadakról. A négy­lábú vagy szárnyas vad egyaránt fi­nom eledel, de sokan nem értenek iga­zi jó elkészítésükhöz. A vadak húsa, a vaddisznót kivéve, könnyen emészt­hető, mivel nem zsíros, főleg, ha nincs páclével vagy nehéz mártással készít­ve. A húsnak megfelelően pihentnek kell lennie, ezért az állatot a belek eltá­volítása után, bőrében vagy tollastól, fejjel lefelé, hideg helyen hosszabb ideig felakasztva tartjuk. Az öregebb állat húsának tovább kell állnia mint a fiatalénak. A fiatal nyulat abból is­merjük meg, hogy füleit könnyen le­het beszakítani. A fiatal fogoly lába és csőre halványsárga, az öregé sötétszür­ke. A fiatal fácánnak kicsiny, tompa sarkantyúja van, az öregé nagy, éles karommal. Az elkészítési idő is az ál­lat kora szerint változik. özbús vörös borban. Hozzávalók: 1 kg hús, 7 deka füstölt szalonna, 7 deka vaj vagy zsiradék, 1 közepes hagyma, 1 darab zeller, petrezselyem és sárga­répa, 4 szem feketebors, 2 szem sza­gosbors, kevés kakukkfű, 1 babérlevél, 1 citrom leve és héja, 1 kaná) sima liszt, cukor ízlés szerint, 1 deci jó vö­rös bor. A húst nedves ruhával megtörülget­­jük, szalonnával megtűzdeljük, meg­sózzuk. A maradék szalonnát megol­vasztjuk, hozzáadjuk a zsiradékot, a karikára vágott zöldséget és megpá­roljuk. Majd hozzátesszük az apróra vágott hagymát, megfonnyasztjuk, a húst ráhelyezve minden oldalán lesüt­jük, megfűszerezzük, felöntjük és elő­ször befedve pároljuk, majd fedő nél­kül sütjük. A puha húst kivéve, le­vét vízben elhabart liszttel besűrítjük, felfőzzük s ízlés szerint citromlével, le­dörzsölt citromhéjjal és cukorral ízesít­ve végül a vörös bort is hozzáöntjük. A kész mártást átszűrjük. Köretnek zsemlegombócot. burgo­nyakrokettet és áfonya (vörös vagy fe­kete) dzsemet tálalunk melléje.

Next

/
Thumbnails
Contents