A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-10-06 / 40. szám
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Meglepetés a fürdőszobában /Ve tHssüti Szöveg nélkül Házi dolgozat k Pali tizenkét éves, harmadik gimnazista. Náluk vacsorázom. Vacsora után, mikor a vendégek a társalgóban poharainak és füstöl* nek, tizenegy felé fényt látok a diákszobában. Bekémlelek az üvegajtón. A kisdiák ott gubbasz a zöld viaszosvászonnal vont asztalnál, kezében toll, előtte papír. Homlokát ráncolja, sóhajtozik. Rágja tollszárát, bele-belemártja a tintába. De nem ír. így múlik öt perc. Akkor nyitok be. — Szervusz. Mi az, te még nem alszol? — Házi dolgozatot kell írnom, holnapra. — Miről? — Édesapámról. — Ajha — mondom. — Az édesapádról? — Arról — szól, s elém tolja a füzetét. Cím: Édesapám. Az édesapa szerkezete a következő: a) bevezetés: leírása, b) tárgyalás: jelleme, szokásai, c) befejezés: mivel tartozunk édesapánknak? — Mit írtál eddig? — vallatom. — Mutasd. — Ez csak a piszkozat — mentekezik. A „piszkosat“ valóban piszkos. Mindössze néhány paca van rajta, egy elmaszatolt állat rajza — kutya vagy disznó —, kérdőjelek, felkiáltójelek s egyetlen szó: édesapám. De utóbb ezt is áthúzta, kitörölte, mintegy megsemmisítette. Tehát nemigen haladt előre. A papírlapot némán visszaadtam. — Na, folytasd — biztatom. — Érted, hogy miről van szó. Édesapát mindenekelőtt három részre kell osztanunk. Várok türelmesen. Ismerem őt: értelmes fiú, kitűnő tanuló, korát meghaladó tudással, látókörrel. Megint csak bámul maga elé, ráncolja homlokát, sóhajtozik. — Nem jut eszembe semmi — sopánkodik. Csóválom a fejem. — Szereted az édesapád? — Hogyne — szól, s elmosolyodik. — Vagy nem szereted? — Dehogynem — szól, s újra elmosolyodik. Most részvétet érzek iránta, de egy kis kajánságot is, s kegyetlenül, gonoszul élvezem vergődését, nyilván gyermekkori tusáimra emlékezve, melyeken már többé-kevésbé túl vagyok. Hallgatok. Ezt gondolom. „Mit írtam volna én tizenkét éves koromban édesapámról? Hegyláncnak láttam őt, sötét erdőnek. Hangja mennydörgött. Reszketve imádtam, s kétségbeesve, dühöngve keltem föl az asztaltól, mikor észrevettem, hogy modoros szokása szerint kissé megszagolja a húst, a másik szobába menekültem, s ott hangosan ordítoztam, hogy ne halljam rémes gondolataimat. Néha féltem, hogy főbe lövi magát. Ilyesmik azonban nem férnek bele egy iskolai dolgozat keretébe.“ Ha most Pali meg tudná írni, ami valóban benne él, ő lenne a világ legnagyobb írója — akihez mérve Shakespeare csupa elcsépeltség, Tolsztoj silány gyermek —, a parttalan, korlátlan személyesség, melyet még nem határol a forma merevsége. De épp ezért nem tud személyes lenni. Megriad a Denne lakozó zabolátlan élettől. Félénk, szemérmetes. Mit ér az a sok láng, mely benne lobog? A tűzhányó kráterénél még senki se gyújtott rá egy cigarettára.“ Pali közbep megívott egy pohár vizet, tüszkölt, köhögött, ismét leírta édesapám, és ismét áthúzta. Egy új papírlapot vett elő, — így sohase készülünk el — nógatom. — Kezdjünk hozzá, fiam. Milyen az édesapád? írjuk le. Diktálok, eleinte elfogódottan, nagyon lassan: — Édesapám negyvenesztendős. Magas, Íz mos, férfias. Fekete haja a halántékán már deresedik, homlokát az évek redőkkel vésték tele... Pali gyorsan, hibátlanul ír. Minden mondat után rám tekint, lesve megváltó szavaimat. En is belemelegszem, bátorságot kapok, már gondolkozás nélkül, pimasz szemtelenséggel diktálok: — Arca jóságos. Mi is a második rész? Ja, a jelleme. Mondjuk egyszerűen, hogy: jelleme». Mindig egyenes, határozott. A. szigort bölcsen egyesíti a jósággal. Ha elfáradt az élet harcában, esténként családja körében találja meg a vigasztalást, s akkor a lámpa fénykörében felderül... A befejezést már rábízom. Itt a Szókratész! módszerrel élek. — Remélem — mondom —, tudod, mivel tartozol édesapádnak? — Hálával — válaszol Pali gépiesen. — Ügy van — bólintok —, hálával azért a sok szeretetért, azért a sok áldozatért, azért a végtelen sok ... Ejfél van, mire befejezzük. Akkor visszamegyek a társalgóba barátaimhoz. — Hát te hol voltál? — kérdezi Pali apja. — A fiadnál. — Mit csináltál? — Neveltem őt — feleltem. — Az életre neveltem. Megtanítottam hazudni. 14 Köti PAUL VALÉRT francia. JlÚsköltő gondolataiból Idézünk a vízszintes 1, függőleges 1, vízszintes <0, és függőleges 6. számú sorban. Vízszintes sorok: 14. Latin művészet. 15. Rövid valuta és líra egynemű betűi. 18. Királyt szék. 17. Energia. 18. Astatine vegyjele. 19. Itatós. 21. Északi női név. 23. Sándor Róbert. 24. Hajó szlovákul. 25. K-betűvel az eleién: boltos. 28. Lökő. 28. Paradicsom (kert): 30. Göngyöleg. 32. Előétel. 34. Francia névelő. 35. Kevert mázli. 37. A Lengyel Légiforgalmi Társaság neve. 39. Kukoricakása. 40. Férfinév. 42. Pusztít. 43. Rendes. 44. Állatlak. 47. Bányaváros a Dunántúlon. 49. Nagyobb kirándulás. 51. Válogatott. 52. Római negyvenöt. 53. Fohász. 56. Üde betűi. 57. Szlovák értelem. 59. Asszonyjelölt. 61. Jókai regényhősnő. 62. Város az NSzK-ban. 63. Hálóval fogja zsákmányát, de nem halász. 65. Írásbeli tudósítást küldött. 67. Konyhanövény. 69. Érzékszerv. 70. A háború istene az ókori görög mitológiában. 72. Mátka. 74. Numero röv. 75. Időszámításunk előtt. Függőleges sorok: 2. Francia művészet. 3. Határmenti város Csehországban (é. h.). 4. Idény. 5. Az Űj Szó is az. 7. Viccel. 8. Hangtalan séta. 9. ... muri. Móricz Zsigmond ismert regénye. 10. Írásjel. 11. Európai nép. 12. Y. E. 13. Kisebb katonai alakulat. 19. Becézett Antal. 20. Vízben él. 22. Battéria. 24. A pincébe. 27. Község a lévai járásban. 29. Dajka. 30. Csukott. 31. Ételízesítő. 33. Érvényét, értékét veszti. 36. Személyes névmás. 37. Háziállat. 38. Magyarországi vármegye. 41. Becézett női név. 43. A hibát rendbe hozza. 45. Becézett női név. 48. Japán algahalásznő. 50. R, T. T. 51. Benedek személyneve. 54. Tarifában van! 55. Folyó Szibériában. 56. Dörrenésben van. 58. Cigány (é. h.). 60. A tizenhárom vértanú kivégzésének színhelye. 82. Vegyi elem (Cr.) 64. Mázol. 66. Három olaszul. 68. Skandináv váltópénz. 69. Koreában van! 71. Sáv szélei. 73. A. S. 74. Ismeretlen névjele. 75. Jegyez. Beküldendő: a vízszintes 1, függőleges 1, vízszintes 46 és függőleges 6. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül. Az előző rejtvény helyes megfejtése: „ ... szolgája úrnak, kertnek, udvarának, / Munkája így igaz, / mit tudta ő, hogy egyszer csak kifárad."
