A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-10-06 / 40. szám
Az aratás mellett a szüret kelti a legnagyobb érdeklődést a mezőgazdasági munkák közül. A Kis- Kárpátokban, hazánk legnagyobb bortermelő vidékén javában folyik a szüret. Ebben az évben a szeszélyes időjárás rengeteg gondot okozott a szőlőtermelőknek. Sokkal nagyobb a termés, mint a múlt évben volt és ezért minden erőt mozgósítani kell, hogy a gazdag termés ne vesszen kárba. Az esős és hűvös időjárás komolyan veszélyezteti a termést. A szőlő elkezdett rothadni, a szép szőlőszemek megrepedeznek. Elegendő, ha a penész egyetlen szemet megfog, a kedvezőtlen, nyirkos időben néhány nap alatt elrothad az egész fürt. Az értékes nedv kifolyik a földre, a penészes fürtök kiszáradnak és hasznavehetetlenné válnak. Ilyen körülmények között állandóan figyelni kell a termés érését, és ha valahol fellép a veszély, mozgósítani kell minden erőt a szüret minél gyorsabb elvégzésére, még ha az eső az emberek gallérja mögé is folyik. A szüret idején hosszabb körsétát tettünk a Kis-Kárpátok bortermelő vidékén, aztán megállapodtunk Júr pri Bratislave-ban (Szentgyörgyön), ebben a legközismertebb bortermelő városkában, ahol ilyenkor minden évben nagy a sürgés-forgás. Ez a hajdani szabad királyi város volt a legkisebb a 24 szlovákiai város sorában, amely ilyen nagy privilégiumokkal rendelkezett. Nemcsak a rossz nyelvek, de a fennmaradt írásos dokumentumok is azt bizonyítják, hogy ezt a kitüntető rangot Szentgyörgy kitűnő borával szerezte. A király nem véletlenül adományozott előjogokat a városnak. Maguk bíráskodhattak és szabadon kereskedhettek. Ennek fejében a város minden évben négyszáz akó bort szállított a királyi udvarnak. A bort azonban a király megbízottja előre megkóstolta és így választotta ki a legmegfelelőbbet. Mekkora elővigyázatosság! Vagy talán a szentgyörgyiek már akkor is vizezték a borokat? Ügy gondoljuk, hogy ez inthette óvatosságra évszázadokkal ezelőtt a királyt! Bél Mátyás, aki sokat írt a Kis-Kárpátok bortermelő vidékéről, maga is megemlíti, hogy a szentgyörgyiek pancsolják a borokat. A felelősséget azonban nem a szőlőtermelőkre, hanem a kereskedőkre hárítja. Legyünk tehát mi is udvariasak és ha véletlenül rossz szentgyörgyi bor kerül az asztalunkra, azért ne a szorgos szőlőtermelőket szidjuk. Amikor Szentgyörgyön eljön a szüret ideje, minden ház udvarán nagy a sürgés-forgás. Tisztítják a hordókat, mossák a kádakat, meghúzzák a rozsdásodó abroncsokat. Mindezt igen alaposan és fegyelmezetten végzik. Előkészítik a szállító eszközöket és felrakják rájuk a kádakat, puttonyokat, vödröket, gyömöszölőket. Minderre odakünn a szőlőhegyen igen nagy szükség van. A meredek hegyoldalakon, a tőkék között hátra vehető nagy faputtonyokban hordják a szőlőt, amit a szorgos kezek előbb vödörbe szedtek. Innen a szőlő nagy kádakba kerül, a kádakban meggyömöszölik, hogy több férjen beléjük. A megtelt kádakat a szövetkezet traktorjai szállítják a nagy présházba. De azért előkerülnek a szekerek és a kézikocsik is, amelyeken a magángazdálkodók hordják haza a termést. A munka kora reggeltől késő estig folyik. Napközben alig található valaki otthon. Jóformán mindenki a hegyen van, ahol nagy szükség van minden szorgos kézre. A szőlő nagy része a felvásárló üzemekbe kerül, ahol megállapítják a cukortartalmát és ennek alapján megszabják az árát. Itt aztán a hatalmas villamosdarálók megdarálják és a mézédes mustot a nagy kádakból a pincében levő hordókba vezetik. Ma már a nehéz munka minden mozzanatát gépesítették. Természetesen az összes must nem fér el a központi pincében. Nagy tartályautók szállítják a kisebb pincékbe, ahol azonnal forrni kezd. Lényegében ugyanez történik a háztáji szőlők termésével is. Itt azonban korántsem gépesítették még a munkát. A darálókat kézzel hajtják és a mustot is kézzel öntik a hordókba. A préselés is kézi erővel történik és a nehéz kádakat sem daruk emelgetik. A szentgyörgyiek minden munkát nagy körültekintéssel végeznek, nehogy tönkre menjen a drága termés és kárba vesszen az egész évi szorgos munkájuk. A hordók tisztítására igen nagy gondot fordítanak, hiszen a bor minősége nagyrészt attól függ, hogy milyen hordókba öntik a mustot. A Kis-Kárpátok szőlőtermelő falui és városkái minden évben versengenek egymással, hogy kinek a bora lesz a legjobb. Nemcsak most van ez így de így volt a múltban is. Már Bél Mátyás is feljegyezte azt a mondást, hogy: „A pozsonyi szőlők a legnagyobbak, a szentgyörgyiek a legjobbak, a baziniak a legszebbek és a modoriak a legjobban termők.“ Hogy mindez miként alakul ebben az évben, az csak a szüret végén, a nagy szüreti ünnepségen dől el.
