A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-29 / 39. szám
m Prága ismét jelentős kongresszus színhelye. Fiatalok százai gyűltek össze az ország minden részéből, hogy négy napon keresztül számot adjanak az eddig végzett munkáról és kitűzzék azokat a feladatokat, melyek a Szocialista Ifjúsági Szövetségre várnak az elkövetkező években. 1972. szeptember 27-től 30-ig Csehszlovákia legjobb SZISZ-tagjait látja vendégül a főváros. A szlovákiai, illetve csehországi kongresszus után az I. országos kongresszus jelentőségét növeli az a tény, hogy a Szocialista Ifjúsági Szövetség tevékenysége alig kétéves múltra tekint vissza. Ennek ellenére konkrét munkával bizonyítottak az ifjúsági szövetség tagjai. A CSKP XIV. kongresszusán meghatározták a SZISZ feladatait, kijelölték a követendő irányelveket. Az egységes ifjúsági szövetség létrehozása nagymértékben hozzájárul az ifjúság sorainak konszolidálásához. Társadalmunk vezető ereje, Csehszlovákia Kommunista Pártja segítette a fiatalokat, hogy minél előbb megtalálják a helyes utat. Az ifjúsági kollektívákban, az üzemi, a szövetkezeti, az iskolai alapszervezetekben végzett munka bizonyítja, hogy fiaink és lányaink legnagyobb része alkotó módon folytatja az apák által elkezdett hősies munkát, és részesévé akar válni az új, szocialista és kommunista jövőért folytatott harcnak. Persze az I. kongresszuson nemcsak az eddig elért eredményekről beszélnek, hanem arról is, mit kell tenni annak érdekében, hogy a Szocialista Ifjúsági Szövetséget még vonzóbbá tegyük fiataljaink számára. Nagy súlyt kell fektetnünk a politikai-eszmei nevelő munkára, a fiatalok szabad idejének helyes kihasználására, a kulturális és sporttevékenységre. Az ifjúság minden iránt érdeklődik. Látókörének bővítését, szocialista emberré válását segíti elő az ifjúsági szövetség. Céljaink világosak. Hogy hogyan végezzük munkánkat, arra ad választ a Szocialista Ifjúsági Szövetség I. országos kongresszusa. A SZISZ nemzetközi kapcsolatai egyre erősödnek. Támogatjuk a világ haladó ifjúsági mozgalmait, és részt veszünk a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség munkájában Partunk vezetői nagy érdeklődéssel kísérik az ifjúsági szövetség munkáját Fiataljaink aktívan bekapcsolódnak a társadalmi munkába és milliós értékeket hoznak létre A kultúra és a művészet ápolása a SZISZ tevékenységének oszthatatlan része A kézfogásról Az emberek bemutatkozások, találkozások, összetegeződések, gratulálások és részvétnyilvánítások alkalmából kezet fognak. Mindig a nő nyújt kezet a férfinak, az idősebb a fiatalabbnak, a felettes a beosztottnak. E szabály alól csak akkor teszünk kivételt, ha különösen jelentős személyiségről vagy nagyon öreg emberről, esetleg rokonról van szó. Persze az is helytelen, ha egy tizennyolc éves lány az üdvözlésnél vagy búcsúzásnál kezet nyújt egy idősebb férfinak. Hogyan viselkedjünk ilyen esetben? Nem helyénvaló, ha a kézfogásra nyújtott kezet nem szorítanánk meg, mert ezzel az illetőt zavarba hoznánk, főként ha üdvözlésre nyújtott kezét kézfogás nélkül vissza kellene húznia. Amikor több ember találkozik vagy búcsúzkodik egymástól, előfordulhat, hogy egyszerre nyújtanak egymásnak kezet. Ez persze nem szép jelenség, s nem kelt jó benyomást. Ezért előbb nyújtson kezet a nő és utána a férfi. Kézfogásra mindig a jobb kezünket használjuk, ha pedig ezt bármi okból nem tehetnénk szabaddá, csakis előzetes mentegetőzés után nyújthatjuk kézfogásra bal kezünket. Kezünk helyett csak az ujjunk hegyét nyújtani éppen olyan neveletlenség, mint ha tétovázva nyújtanánk kezet. Kézfogáskor szorítsuk meg a kézfogásra nyújtott kezet határozottan és a legkisebb zavar nélkül, nehogy azt a benyomást keltsük, mintha bizonyos okokból haboznánk kezet adni. Kezünket könnyedén nyújtsuk kézfogásra. A különböző színpadias póz nevetségesen hat és ízléstelen. Gyakran elárulja, hogy az így % kezet adó emberek nem tudnak, vagy nem is akarnak őszintén udvariasak lenni, és ezért kézfogásuk is mesterkélt és hamis. Az illemtudó ember a kézfogásnál egyszerűen kezet szorít. A hosszadalmas kézszorítás vagy a végnélküli kézrázás a kezetfogók egyikét bizonnyal zavarba hozza. Kézfogás közben a nyújtott kezet összes ujjunkkal átfogva megszorítjuk. A kifejezéstelen, élettelen, közömbös kézfogás kellemetlenül hat. Ezt gyakran járatlanság is okozza. Persze illetlen, ha valaki kézfogás közben oly erősen szorítja meg kezünket, hogy ezzel fájdalmat okoz. Erélyes kézszorítással a találkozás fölötti örömünket fejezzük ki. Kézfogás közben a túlzott hajlongás is nevetségesen hat. A mérsékelt meghajlás megfelelően kiegészíti a kézfogást, persze a férfiak kissé észrevehetőbben hajlanak meg, mint a nők. Kézfogás közben ne vágjunk mogorva arcot. Kerti munka vagy más háztartási munka közben előfordulhat, hogy kezünk nem a legtisztább. Ha ilyenkor kezet akarunk adni valakinek, nem illik csak úgy hirtelen megtörülni a kezünket, inkább gyorsan mossuk meg. Piszkos kezünk helyett csuklónkat vagy karunkat kézfogásra nyújtani nem Illik. H'IÖte 9
