A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-22 / 38. szám
Gyűjtemények A gyűjtés nemes és hasznos szenvedélyének sokan hódolnak. A gyűjtők tábora napról napra bővül, nagy azoknak a száma, akiket rabul ejtett már a gyűjtögetés láza, és széles azoknak a tárgyaknak a skálája is, amelyeket felkutatni sokak számára jelent kellemes izgalmat és megszerzésük örömet, majd tanulságos, hasznos időtöltést. Az elszánt és kitartó gyűjtögetés eredményeként napról napra szaporodnak a lakásban a megszerzett tárgyak, a szenvedély hódolóinak oly értékes „kincsei“. A gyűjtés első, kezdeti szakaszában talán még nem jelent gondot, hogy tároló, rakodó helyet találjunk a lakásban szerzett felkutatott anyagnak, de az idő múlásával szaporodó sok-sok érték egyre több helyet kezd elfoglalni, és egyre égetőbb probléma lesz majd a lakáson belüli hely biztositása. A felgyűlt kincsek szakszerű kezelést és könnyen hozzáférhető rakodóhelyet igényelnek. A lakás otthonosságát, a helyiségek kényelmes használhatóságát és modern rendedezettségét zavarja, ha agyonzsúfolt raktárrá válik. Teendőnk tehát az, hogy még kellő időben, mielőtt elárasztanánk otthonunkat a gyűjtőelhelyezése lenne, de idővel a bútorokat és a helyiség többi tárgyait figyelmen kívül hagyó minden kis szabad felületet kihasználó, zavaros képkiállitássá változtatná a szobát. A különböző méretű, formájú és színű cifra és egyszerű keretekbe szorított képek zsúfolt kiállítása nemcsak egymás hatását tenné tönkre, de rontaná a bútorok, berendezési és dísztárgyak, szobanövények stb. együttesét, a lakás képét, összhangját. Az eredmény pedig áttekinthetetlen összevisszaság, nyomasztó rendetlenség, idegesítő nyugtalanság lenne. A falak díszei, a képek és a bútorok, a képek és a környezet megfontolt összehangolást, egyeztetést kívánnak, mert csak így biztosítható hatásos együttesük. Egy megoldásként javasolható a könyvállvány mellett kialakított olvasó-társalgó bútorcsoport, a helyiség jól világított sarkában. A könyvespolcok által nem takart szabadon hagyott falfelületet kellemes arányban oszthatjuk a függőlegesen egymás fölé felfüggesztett képekkel. Az „emeletes“ elrendezés jól folytatja az álványok álló formáját és a mozgalmas képfelületekkel, valamint a könyvek és dísztárgyak színességével >*|jiksissiim-iiftliiiniiiii • szenvedélyünk tárgyaival, felkészüljünk fogadásukra. A sok gyűjtögető hobby közül kettőt kiragadva, a példák igyekeznek néhány tanáccsal, ötlettel segítségre lenni, hogy a lakberendezés a lakáshasználat és a szenvedély minél kedvezőbben és tetszetősebben legyen összehangolható. A szép reprodukciók, metszetek, grafikák, művészi fényképek, plakátok stb. gyűjtőinek serege is hatalmas már, hiszen a képek szeretete nemcsak esztétikai élvezetet ad, hanem tanít, tájékoztat, fejleszti a szép utáni vágyat, és a laposabb pénztárcájúak részére sem elérhetetlen szenvedély. A gyűjtők azonban nem elégednek meg azzal, hogy megfelelő helyet szorítanak gyűjteményüknek a fiókokban, polcokon, albumokban és irattömbökben a szekrények mélyén, igénylik, hogy értékesebb darabokkal is díszíthessék szobájukat. Szükséges lehetőséget találni, hogy a kis házi „tárlatokon“ kiállításra kerülő anyagok időnként lecserélhetők legyenek. Minden képet, rajzot bekeretezve a falra akasztani nemcsak költséges szépen élénkíti a világos falfelületet, a bútorokat és környezetüket. A képek felfüggesztése a mennyezet síkja alól lelógatott, a fal színétől elütő sodrott selyemzsinórral vagy szalaggal történhet, a képek, a rajzok, a reprodukciók ragasztott keretein átfúrva és átfűzve. A legalsó kép hátulján megkötött csomó eloldásával a képek könnyűszerrel lehúzhatok és cserélhetők a zsinór leakasztása nélkül is. A másik elhelyezési módot akkor javasoljuk, ha a szoba alacsony bútorokkal, fal melletti heverővei, alacsony dohányzóasztalkával, fotellel van berendezve. A világos falfelületen, a bútorok vízszintes irányát követve és az együvé tartozó berendezési tárgyakat szinte összefogva, öszszekapcsolva, a faltól elütő, semleges színű, sötét tónusúra mázolt lécrács vagy bútorlap van felerősítve, amelyre tűszegekkel vagy üveggömbfejű gombostűkkel feltűzve rendezett folthatásban, a kiállítandó képek, rajzok kerülnek. A faltól elütő semleges színű alátétlemezen a fehér papír vagy karton keretezésű képek különösen jól érvényesülnek, és előnye még a felfüggesztési rendszernek, hogy könnyen cserélhető a táblán az anyag, és így időről időre újabb kiállítással lephetjük meg vendégeinket. A képelrendezés játékos variálásával a szoba megjelenése is megunhatatlanul változatossá válik. A lakás egyik helyiségében létesíthető „kiállítófal“ is. A kijelölésnél lehetőleg biztosítsuk a legkedvezőbb megvilágítást a falfelület és a képek részére. A szobában legvilágosabb általában az ablaknyílásokkal szemben fekvő fal. Ha a szoba falait korszerűen, világos tónusban egyszínűre meszeltetjük, festetjük, a képek függesztésére kiválasztott felület lehet sötétebb árnyalatú is, lehetőséget biztosítva ezzel a világos keretezésű képek, rajzok, hangulatosabb, hatásosabb elhelyezésének. Természetesen mind a fal színét, mind a keretek tónusát, a képek, grafikák, reprodukciók jellegétől is függővé kell tenni, figyelemmel arra, hogy a képek környezetének a szerepe csak másodlagos lehet, a figyelmet a kiállított, felfüggesztett anyagról nem szabad semminek sem elvonnia. Kis lakásban, ha kevés a felhasználható falfelület, esetleg a táblás, betétes ajtólap is igénybe vehető a gyűjtött anyagok kiállítására. Az ajtó betétlemezeire keskeny, csavarozott keretekkel felszorítva elhelyezhetők a képek, ha az ajtó kellően meg van világítva, és ha megfelelő a helyiségekből a rálátás és az áttekinthetőség. Az ajtót és a nyílás melletti falat meggondolt kép- és bútorelrendezéssel egységes felületté lehet összekapcsolni, gazdaságosan kihasználva ezzel a kislakás minden adottságát. Ilanglemezgyűjtemény tárolása Talán a filatelisták mellett a hanglemezgyűjtőknek van a legnagyobb és legrégibb táboruk. A jó muzsika, ének és ritmus ínyencei gyakran már nemcsak magáért a zenéért, a lemez tartalmáért képesek egy-egy különlegességért áldozatokra, hanem nagy becsben tartják a lemezek borítékait is, amelyek többségükben a reklámművészet értékes példányai, és szabadon elhelyezve hatásos díszei lehetnek a szobának. A lakás „zenesarkához“ kényelmes ülőbútor, jó világítás és a lemezjátszó, valamint a lemeztár megfelelő közelségben való elhelyezése is szükséges. A lemezjátszót tartalmazó zeneszekrényünket is kézügyességgel egy Varia-típusú ágyneműtartóból magunk is elkészíthetjük. Az ágyneműtartó szekrényke tetejét a lemezjátszó méreteinek megfelelően kivágjuk, és a készüléket lécekre támaszkodó fadobozba süllyesztjük. A kivágott tetőlapot pántokra szerelve felnyitható fedéllé alakítjuk át. A lemezeket pedig „hagyományos“ elrendezésben, tehát élre állítva, farekeszekben tárolhatjuk az ágyneműtartó felnyitható homloklappal zárt oldalán. A lemezjátszót, a rádiót és a szükséges egyéb elektromos felszereléseket elhelyezhetjük a dohányzó-társalgó garnitúránk közelében, a fal mellé állított kisasztalkán is. E célra a kereskedelemben kapható dohányzóasztalok bármelyike alkalmas lehet. A lemezgyűjteményünket peremmel ellátott és megdöntve fali konzolokra szerelt polcokra lehet elhelyezni, így könnyen elérhetjük őket, és a szép borítékokat sem rejtjük el, hanem felhasználhatjuk, mint a könyveinket, a lakás díszítésére, a fal élénkítésére. A „zeneszekrény“ alakítható a görgőkön, kerekeken mozgatható tálalóasztalkából is. Ha a kereskedelemben esetleg nem kapnánk e célnak megfelelő és kedvünkre való zsúrkocsit, készíthetünk magunk is. A kis zenekocsihoz néhány folyóméter léc, egy peremes faláda, egy deszkalap szükséges, amely nemcsak lemeztárolásra, de a lábak kimerevítésére is szolgálhat. A felsoroltakon kívül szükséges még 4 db kis kerék is, amelyeket használaton kívül helyezett babakocsiról is leszerelhetünk. A lemezek rakodására, tárolására, színes műbőr vagy olajfestékkel mázolt falemez stb. alapra felerősített átlátszó nylonfólia zsebek szolgálnak. A zsebeket az alapanyagon átfűzve, ragasztva és varrva erősíthetjük meg. Az átlátszó tasakokban teljes egészükben érvényesülhetnek a lemezborítékok színes címlapjai.