A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-09-15 / 37. szám

j II ui

t:in:ii:sí:iilií

Válasz J. M. milanovcei (nagykéri)

olvasónknak:

A dolgozó nőnek, a törvényes feltételek teljesítése mellett, a Munka Törvénykönyv értelmében 26 heti fizetett szülési szabadságra van igénye. Ebből négy hetet rendszerint a szülés várható napja előtt kell kivennie, a többit a szülés után.

Az anya kérésére a munkaadó köteles további fizetetlen szabadságot adni a gyermek második életévének betöltéséig.

Ez azt jelenti, hogy a munkaviszonya tovább tart, és a fizetés nélküli szabadság letelte után visszatérhet eredeti munkahelyére.

Az úgynevezett gyermekgondozási segélyre azonban nincs igénye, mert csak egy gyermekük van.

Válasz „Róbert“ jeligére:

A Bratislavai Városi Közlekedési Vállalat ingyenes villamosjegyet ad mindazoknak, akik 70. életévüket már betöltötték. Ki kell tölteniök a megfelelő kérdőívet, egy fényképet kell csatolniuk és személyazonossági igazolványukkal kell igazolniuk, hogy már 70 évesek elmúltak.

Az ingyenes villamosjegyet a munkaviszonyra való tekintet nélkül adják.

Dr. B. G.

A szerkesztőség válaszol

Cseh Mónika komárnói (komáromi) olvasónk azt szeretné tudni, hogy melyik volt előbb: a tyúk vagy a tojás?

Ezt a félig-meddig tréfás kérdést akkor szokták feltenni, amikor azt akarjuk érzékeltetni, hogy vannak önmagukba visszatérő, megoldhatatlan vagy legalábbis annak látszó kérdések. S bár az első pillanatban megoldhatatlannak látszik, nézzük meg, hogyan látja a kérdést a peleonkológus? Az őséletbúvárok a választ az ősmaradvány-leletekben keresik, amelyek a földkéreg különböző korú, sokszor nagyon régi üledékes kőzeteiből kerültek elő. Ezek az ősmaradványok vagy kövületek a peleonkológusok népes táborának sok évtizedes szakszerű, tudományos vizsgálatai alapján tényszerűen bizonyítják, hogy a tojás volt előbb s csak azután lett a tyúk (vagy általánosabban: a madár). Természetesen hüllőtojásról van szó (hiszen a hüllők is tojással szaporodnak) — s a hüllőtojás alakult át lassacskán a törzsfejlődés során madártojássá; természetesen úgy, hogy egyidejűleg egyes hüllők is fokozatosan madárrá alakultak. Vagyis az őseikből minőségileg egyre inkább különböző hüllők, majd a tulajdonképpeni madarak felé átmenetet képező gyíkmadarak minőségileg az őseiktől egyre inkább különböző tojásokat tojtak. Azt, hogy az őshüllők (vagy legalábbis egy részük) tojással szaporodtak, akárcsak a jelenlegi hüllők, nemcsak a logikus megfontolás alapján állítjuk, hanem szerencsés leletek alapján. (Mongóliában 1923- ban egész „fészekaljra“ való ilyen megkövesedett tojást találtak s azóta máshol is hasonló leletre bukkantak.)

Minden napom oly szomorú és hosszú

Levelemmel én is Önökhöz fordulok, mint olyan sok fiatal. Rendszeres olvasója vagyok a Hétnek, és nagyon sokszor elgondolkozom az „Emberi sorsok“ rovatán. Remélem, hogy segítséget nyújtanak, tanácsot adnak, hogy miként rendezhetném további életemet.

18 éves lány vagyok. Egy éve megismerkedtem egy fiúval. Nagyon jól megértettük egymást, s azt hittük, hogy boldogságunkat nem fogja zavarni senki. De sajnos a fiút behívták katonának, s csak azután tudtam meg, hogy másállapotos vagyok. Eleinte kételkedett benne, de később mégis elismerte, hogy a gyerek tőle lesz. Mindent elkövettem, hogy minél előbb jöjjön haza és megtarthassuk az esküvőt. Beleegyezett, a leveleiből azt olvastam ki, hogy örül. De sajnos mire mindent elintéztem, azt válaszolta, hogy neki zöld ruhában esze ágában sincs házasodni. Nagyon megbotránkoztam és nem tudtam megértetni, hogy mi az oka a hirtelen változásnak. Azzal magyarázta ki magát, hogy én egyedül nem tudnám felnevelni a gyereket, és azt tanácsolta, hogy vetessem el. A tanácsot elfogadtam és orvoshoz fordultam. Mikor minden rendbe jött, ő rám támadt, hogy miért vetettem el a gyereket, hogy ő az egészet nem gondolta komolyan, s csupán az egyéni véleményemre volt kíváncsi. Amíg itthon volt, folyton veszekedtünk, de amikor elutazott, mindent megbocsátott. Rá egy hétre legnagyobb meglepetésemre levelet kaptam tőle, amely egyben búcsúlevél is. Nem is tudom, hogy ezek után mit tegyek. Nagyon nyugtalan vagyok, nem értem, hogy miként tudott ennyire megváltozni.

Nem tudom, hogy mi az igazi oka a szakításnak, csupán azt hallottam, hogy levelez egy másik lánynyal. Ezek után sem szeretném elveszíteni őt. Mert érzem, hogy egy kicsit ő is szeret. De miért tette mindezt velem? Nagyon szeretem. Amíg tanácsot nem kapok, addig nem változtatok a helyzetemen, várni fogok rá.

Nagyon szépen kérek minden kedves olvasót és a szerkesztőséget, hogy aki panaszomat elolvassa, adjon tanácsot, mit tegyek, és miként rendezzem további életemet, hisz még oly fiatal vagyok és máris szomorú. Jelige: Egy elrontott élet

Olyan magányos vagyok

Levelemmel én is Önökhöz fordulok, mint oly sok fiatal. Olvasom az „Emberi sorsok“ rovatot, és úgy gondolom, talán nekem is tudnak tanácsot adni. 20 éves leszek, két hónapja volt az eljegyzésem egy falusi fiúval, aki 21 éves. Az esküvő időpontját is kitűztük. Az eljegyzés után egy héttel azonban

elkezdődtek a bajok. A fiú édesanyja mindig beleszólt a dolgainkba. A vőlegényem édesanyja ellenem uszítja a fiát, azt szeretné, ha az egész lakodalmat mi csinálnánk, s a lakodalom után hozzájuk mennék lakni. Én azonban megmondtam, hogy nem megyek. Hogy miért? Azért, mert nemrég építettünk emeletes házat, és a szüleim, akiket nagyon szeretek, már idősek, betegek. Én vagyok velük otthon egyedül. Nem akarom őket elhagyni, mivel senkijük nincs rajtam kívül, aki gondozná őket. Ezt a vőlegényem és az édesanyja nem akarja megérteni. A fiú édesanyja nem egyezik bele, hogy vőlegényem hozzánk költözzék. A mama még ma is parancsolgat a fiának, aki jobban hallgat rá, mint énrám. Az utóbbi időben már felénk se néz és levelet sem ír. Kérem önöket, adjanak tanácsot, hogy mit tegyek? Adjam vissza a gyűrűt, amit inkább megteszek — habár szeretem a vőlegényemet —, de a szüléimét, akik betegek, nem hagyom el. Ha hozzájuk mennék lakni, nagyon rossz sorsom lenne, hiszen az édesanyja mái most is ellenem uszítja a fiát.

Az eljegyzés óta csak veszekszünk, mert az édesanyja nem hagy békét nekem. Nekem sajnos születési hibám van, vagyis rokkant vagyok és nem szeretném tönkretenni az életemet. Nagyon kérem önöket, adjanak tanácsot, hogy mit tegyek. Ha nem is megyek férjhez, legalább tudjam azt, hogy mi a boldogság. így is sok fiú lenéz, amiért a jobb kezemre rokkant vagyok. Nem szólnak hozzám, olyan magányos vagyok. Jelige: Barna lány

Válasz „Mondd, miért van ez így“ jeligére

Kérlek ne haragudj, hogy tegezlek. Tekintettel arra, hogy én is csak ebben az évben leszek huszonkét éves, gondolom, hogy megengedhetem. Bár a Hét állandó olvasója vagyok, mégis érthetetlen módon a te leveled volt az, amelyet vagy nyolcszor elolvastam.

Én, mint fiú, azt a tanácsot adom, hogy az első fiút töröld ki örökre az emlékezetedből, tekintettel arra, hogy már vőlegény. Hogy a fiú annak idején, amikor együtt jártatok, mindenféle szépet és jót ígért, ez azzal magyarázható, hogy látta rajtad, hogy szép szavakkal könnyen a mesék birodalmába varázsolhat téged.

Ahelyett, hogy kimutatta volna szeretetét irántad, félrevezetett, mert nem szeretett. Hogy ezt miből feltételezem? Ha szeretne, akkor nem volna ma más lány vőlegénye, hanem kitartott volna melletted és kereste volna a kibéküléshez az utat.

Ami a másik fiút illeti, ahhoz már nehezebben tudok hozzászólni. Nem tudom, hogy hány éves. De

•SlIllllSI'i Kill'ülik

Bízhatok-e benne?

Kurucz Sándor felvétele

ha ő is csak olyan fiátal, mint te, akkor szerintem csak kalandból kereste a jóbarátságot. Viszont az is feltételezhető, mint ahogy a leveledben írod, hogy egy másik lánnyal jár már.

Ehhez csak azt szeretném hozzáfűzni, ha ezzel a fiúval is úgy jársz, mint az elsővel, ne csüggedj el. Hisz még nagyon fiatal vagy, előtted áll az élet és ezek az örömök és bánatok, amelyek eddig értek, csak kis göröngyök az élet útján. Azt tanácsolom, hogy ezek után ajánlatos lesz pihenni, elgondolkodni a történteken, de ne zárkózz el, ne keresd a magányt, sőt egyre többet járj társaságba. A fiúknak ne higyj oly könnyen, mint eddig. Természetesen tisztelet a kivételnek!

ifj. Bartalos Szilveszter, Trstice

Mindig érdeklődéssel olvasom az „Emberi sorsok“ című rovatokat, de nem reméltem, hogy egyszer én is Önökhöz fordulok.

17 éves vagyok, 56 kilogrammról 45 kilogrammra lefogyva, egyedül, tanácstalanul, barátnőim kárörvendése közepette. Majdnem egy éve járok egy 17 éves fiúval, s mindkettőnket mostanáig plátóinak nevezett érzelmi kapcsolatok fűztek egymáshoz. Nagy ígéreteket tett, hogy közelebb jusson hozzám. Látva, hogy reménytelen ez a törekvése, egy szép napon kijelentette, hogy mással jár s ennek nevét is megmondta. A megnevezett^ nő közös ismerősünk, egy 23 éves elvált asszony. Én ekkor döbbentem rá, hogy igazán szerettem, és szeretem ma is. Néhány nappal ezelőtt békülési kísérleteket tett. Tudtomra adta, hogy tovább is szeretne velem járni, de ne haragudjak rá azért, ha néha ahhoz az asszonyhoz is elmegy, mert amit nálam nem kaphat meg, őnála, mint féffi kárpótlást talál.

Én ebbe a helyzetbe nehezen tudok belenyugodni, mert folyton köztünk érzem a másik asszonyt.

Kérem az Emberi sorsok minden olvasóját, adjanak tanácsot, hogy miként tudnék feloldódni ebből a fájdalmas csalódásból, hogy megint helyre állhasson közöttünk a régi meghitt tiszta érzelmi kapcsolat.

Jelige: „Miért jön a derűre ború“