A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-09-15 / 37. szám

■

Ahol a testvériség szokás a barátság törvény

Milyen objektív történelmi folyamatok tették lehetővé, hogy a türkmén nép kivívja államiságát? Hogyan formálódott a türkmén szocialista nemzet? A múlt felé kell fordulnunk, hogy válaszolhassunk rá.

A türkmén törzsek még a XX. század elején gazdaságilag és politikailag szétforgácsolt közösségekben éltek, s gyakorta esztelenül ellenségeskedtek egymással. A feudális viszonyokat megőrző naturális gazdaság dominált. A társadalom parasztokra, rabszolgákra, törzsi nemességre és kis számú papságra oszlott. A törzsek alapjában nomád életmódot folytattak.

A cárizmus gátolta a türkmén proletariátus kialakulását, a vidék ipari fejlesztését. Egy évvel a forradalom előtt mindössze 242 türkmén dolgozott iparvállalatokban és a vasútnál. Orosz városi iskolákba kivételesen vettek fel türkméneket. Nyolc orosz elemi iskola csupán tolmácsokat és alacsonyabb beosztású alkalmazottakat nevelt. A lakosság zöme így írástudatlan maradt.

Ennek ellenére haladó következményei voltak annak, hogy Türkménia egyesült a kapitalista fejlődés útjára tért soknemzetííségü orosz birodalommal. Űj városok épültek: Ashabad, Krasznovodszk, Mari, melyeknek kisebb vállalataiban új osztályok születtek: a proletariátus és a burzsoázia.

A cári önkényuralom, az orosz földbirtokosok és kapitalisták, a helyi elnyomók — nemesek és papok elleni harcban a türkmén nép közelebb került más nemzetiségű dolgozókhoz. A türkmének részvétele e harcban a nemzeti és társadalmi felszabadulás távlatait nyitotta meg előttük.

A Türkmén Alkotmányozó Szovjetkongresszus 1925 februárjában nyilatkozatot fogadott el a Türkmén Szovjet Szocialista Köztársaság megalakulásáról és határozatot hozott annak'-öakéntes belépéséről a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségébe.

Az ipari fejlődést, a nemzeti munkásosztály megteremtését a testvérnépek segítségével lehetett elérni. A gyors káderképzés Moszkvában, Leningrádban, Kijevben, Bakuban és Taskentben folyt. A köztársaság iparosítását a Szovjetunió központi erőforrásaiból pénzelték.

1937-ben már 27 ezer munkást és alkalmazottat foglalkoztatott a köztársaság gyár- és bányaipara, ezeknek több mint 30 százaléka türkmén volt. Helyi iskolák és szaktanintézetek nyíltak. A szovjethalalom éveiben több mint 450 nagyvállalat épült Türkmenisztánban. Üj iparágak keletkeztek: olajfeldolgozó, vegyi, bánya, energetikai, fémmegmunkáló, üveg-, gép- és gázipar.

A szovjet állam nagy segítségei nyújtott Türkmenisztánnak az elszegényedett dajhan-gazdaság szocialista átalakításában. A szovjet kormány rendeletére különleges alapot létesítettek a szegényparasztoknak való hitelnyújtásra. Az állam vállalta az agronómiái segítségnyújtás költségeit.

Türkméniában (területének 80 százaléka sivatag) a mezőgazdasági termelés alapja már ősidők óta az öntözéses földművelés volt. A szovjethatalom fennállása óta több mint egymilliárd rubelt fordítottak öntözőrendszerek építésére. így gyökeresen átalakult a mezőgazdaság. A köztársaságnak most 322 sokágazatú, nagyfokúan gépesített kolhoza és 52 szovhoza van. Földjein 47 ezer (15 lóerősre átszámított) traktor és mintegy 3 ezer gyapotbetakarító gép búg. A világ legnagyobb csatornájának, a Kara-kum-csatornának építésében a szovjetország 36 nemzetiségének fiai vettek részt, sok városból küldtek ide műszaki berendezéseket.

Türkménia a szovjetköztársaságok családjában igazi kulturális forradalmat élt át. Más népek, elsősorban az orosz nép segítségével a türkmén nép főiskolákat és különleges tanintézeteket nyitott, soknemzetiségű tudományos akadémiát alapított, több tucatnyi tudományos kutatóintézetet létesített. Az irodalomban addig ismeretlen műfajok tűntek fel, mint a regény és a dráma, a zenében a többhangú dal, a szimfónia, opera és balett, új művészeti ágak keletkeztek, mint a festészet, grafika, szobrászat.

Az új ötéves tervben 1970-hez viszonyítva 64 százalékkal kell növekednie a köztársaság ipari termelésének. A meglevő vállalatokban e gyarapodásnak mintegy 87 százalékát a munkatermelékenység fokozásával kívánják elérni. 1975-ig 1,9 szer annyi villamos energiát, vagyis 3,5 milliárd kilowattórát, másfélszer annyi kőolajat, vagyis 22 millió tonnát, ötször annyi gázt, vagyis 65 milliárd 100 millió köbmétert fognak termelni. Az ötéves terv első évének eredményei azt bizonyitják, hogy reális előirányzatokról van szó. A lakosság reáljövedelme számításaink szerint 31 százalékkal gyarapszik.

Szovjet-Türkmenisztán lakosai most egységben, szocialista nemzetek egyetlen családjának tagjaiként a barátság törvényei szerint élnek és dolgoznak. i

MUHAMEDNAZAR GAPUROV, '

Türkmenisztán Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára

(APN)

i

Szabad népek

Az SZSZK alakult: 1924. október 27-én Területe: 488 100 km2 Lakosság: 2 158 000 fő (1970) Népsűrűség: 4,4 lakos/km2 Nemzetiségi összetétel: a lakosság 60,9%-a türkmén, 17,3%-a orosz, 8,3%-a üzbég, 4,6%-a kazah, a többi tadzsik, karakalpak, egyéb. Főváros: Ashabad, 253 000 lakos (1970)

Türkmenisztán Közép-Ázsia délnyugati részén fekszik, a Kazah és az Üzbég SZSZK, Irán és Afganisztán, valamint a Kaszpi-tenger között. Területének több mint 80 százaléka síkság, ennek legnagyobb részét a Kara-Kum homoksivatag foglalja el. Délen húzódik a Kopet-Dag-hegység (2942 m magasságig), délkeleten az afgán határ közelében terül el a középmagas (600 — 1000 m) Karabil- és Badhiz-fennsík. Legnagyobb folyói közül az Amu-Darja hajózható, a Murgab és a Tedzsen csupán öntözésre alkalmas, ezek a sivatagban eltűnnek. Kontinentális éghajlatát nagy hőmérséklet-ingadozások és szárazság jellemzik. Az évi középhő-Egy krasznovodszki napközi otthonban

TÜRKMÉNIA

mérséklet északon: januárban —4 C°, júliusban 28 C°, délen: +4 C°, illetve 30 C°.

Türkmenisztán ősidőktől lakott területét az i. e. 1. évezred közepén az iráni nyelvcsaládhoz tartozó nomád állattenyésztő törzsek népesítették be. Az i. e. 6—4. században területének nagy részét a perzsa Akhaimenidák, majd az i. e. 4. században Nagy Sándor hódította meg. Az i. e. 3. században területe a partusok birodalma, illetve az időszámításunk kezdetén kialakult Húsán birodalom között oszlott meg. Az i. e. 3. században déli területei a Szaszszanidák uralma alá kerültek. Az 5—6. században beáramlott eftalitákat a türk törzsek uralma követte. A 7—8. században az arabok hódították meg, majd a 9 — 10. században a Taharidák, illetve a tadzsik Szamanidák birodalmának része lett. Gazdasági és társadalmi viszonyai a feudalizmus irányában fejlődtek; kialakult az öntözéses gazdálkodás. A 10. században a türk nyelvcsaládhoz tartozó oguzok jelentek meg területén; egy részük felvette a mohamedán vallást — ettől kezdve türkméneknek nevezték őket. 1090 körül a lürk szeldzsukok hódították meg terű-Milliók legjobbjai

KUJBISEV, Valerian Vlagyimirovics (szül. 1888. VI. 6) — az orosz munkásmozgalom egyik vezetője, szovjet államférfi. Tiszti csalódból származott. 1904-től bolsevik. Részt vett az 1905—07-i orosz polgári demokratikus forradalomban. 1906-tól 15-ig Szibériában, Péterváron, a szamarai kormányzóságban és másutt végzett pártmunkát. Több ízben volt börtönben és száműzetésben. 1914— 15-ben a bolsevikok pétervári bizottságának tagja. 1918—19-ben népbiztos, az intervenció és az ellenforradalmi harc egyik szervezője, a Forradalmi Katonatanács tagja. A polgárháború befejezése után különböző fontos párt- és állami funkciókat töltött be. 1922-től a Központi Bizottság tagja, 1922—23-ban annak titkára, majd 1923—26-ban a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke.

1926- tól a Népgazdasági Tanács elnöke; e tisztségében igen fontos szerepe volt .az ország iparosításában.

1927- től a Politikai Iroda tagja. 1930-tól az Állami Tervbizottság elnöke. Meghalt 1935. január 25-én.

KURNATOVSZKIJ, Viktor Konsztantyinovics (szül. 1868. VI. 28) — orosz forradalmár, Lenin tanítványa és harcostársa. A múlt század nyolcvanas éveitől kezdve tevékenyen részt vett az oroszországi munkásmozgalomban. A grúz szociáldemokraták között fejtett ki forradalmi tevékenységet. Meghalt 1912. november 19-én.