A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-08 / 36. szám
Ami mo nem ” ' Kedves Ipoly menti település. Falu -a honti tájon. Egy a sok közül. Benne vagy ezer ember, sok ezer felröppenő vágy, megvalósult és félbeszakadt elképzelés, terv. Állítólag boszorkányok tanyája volt a XVII. században, Veľká Calomija (Nagycsalomja) község. Állítólag... mert érdekes emlékét őrzi a régi bűnügyi igazságszolgáltatásnak a krupinai (korponai) levéltár anyaga a boszorkányperek aktáiban. A jegyzőkönyvek és az ítéletek az 1675. évtől kezdődőleg egy kötetbe vannak összegyűjtve és az 1744. évig terjednek. Ez idő alatt 18 boszorkánypert tárgyaltak le. Az akkori Magyarországon Korpona városában égették el az utolsó boszorkányt. Egyedül az 1675. évben több falu 11 boszorkányát égették el, s állítólag közülük három nagycsalomjaí volt. Sokat vagy talán keveset mondó szavak. De amióta ezeket a sorokat olvastam, nem volt nyugvásom. Ismerni, látni akartam a falut. A valamikori boszorkányok késői utódainak faluját. ’ Amíg az első házat el nem értem, amíg az első emberrel nem beszéltem, a „boszorkányok faluja“ kifejezésbe sok-sok hallott vagy olvasott romantikát beleképzeltem. Akaratlanul is. Boszorkányok helyett azonban nagyon is modern, állandó fejlődést óhajtó és teremtő embereket mutatott nekem ez a falu. Harsogva nevet Balík Mihály, a helyi pártszervezet elnöke, amikor a boszorkányokat említettem neki, majd huncutkodva megjegyzi: — Jó volna tudni, kiknek az elődei voltak. — És tréfásan folytatja. — Akadnak most is... Olyan édes-kedves boszorkányok, meg amolyan égetnivalók is... Persze ez csak tréfa. Az azonban már nagyon is komoly dolog, hogy a falu melletti nyárfás ligetben gyönyörű parkot létesítettek, amit Békeparknak neveztek. Olyan park ez, hogy nemcsak a szomszédos falvakban, de még a szomszédos járásban is emlegetik. Bizonyára irigylik. A község vezetői Petényi Bertalan elvtárssal, a hnb elnökével az élen, gondoskodnak arról, hogy a falu lakosainak ne kelljen rémmesék és boszorkányhistóriák mesélésével tölteni az idejüket. Megteremtették a korszerű szórakozás, művelődés lehetőségeit. Jóformán teljes egészében társadalmi munkával alakították olyan széppé, olyan kellemessé a Béke-parkot, mint amilyen. Talán tizenkét éve lehet annak, hogy az első nyárfát kiültették a mocsaras, pangóvizes, lápos területre. Azóta mennyire megváltozott itt mindent A szürkésfehér kérgü fák ligetében valóságos kis üdülőtelep létesült. A szabadtéri színpad, melynek építését még nem fejezték be, hisz tető alá szeretnék hozni, jól beilleszkedik a környezetbe. Büfé is van itt, ahol nincs hiány frissítőkben, édességekben, amikor benépesül a park. Az idén a férfiak nagy örömére befejezik a tekepálya építését. És itt fogják, ebben a parkban megrendezni az idén a nagy őszi szüreti ünnepélyt. — Nyolcvannégy hektár jófajta szőlője van a szövetkezetnek. Megünnepeljük a bő termést. Ahogy illik, zeneszóval, muzsikával. Jávor Pál, egykori iskolaigazgató nagy mestere volt a szüreti mulatságok rendezésének. Népünnepély volt akkoriban a szüret. Lóháton, szekéren, felszalagozva, népviseletbe öltözve vonultak végig a szüretelők a falu utcáin. Ha nem is ilyet, de valami hasonlót szeretnénk rendezni... — mondja Petényi Bertalan hnb-elnök. Szóba kerül ismét a faluszépítés ügye. Beszédes számok, adatok bizonyítják, hogy a falu lakosai mennyire szívükön viselik a község szépítésének ügyét. Nem vonják ki magukat a munkából, ha a faluszépítési akció terve ezt megkívánja. Az idén, az első félévben 115 OOO korona értékű ön-Népitánc és rágógumi kéntes társadalmi munkát végeztek. 18 700 órát vállaltak, s ezt a vállalást túlteljesítve 45 ezer 270 órát dolgoztak le. Ez az igazi boszorkányság! Fényesen bizonyítja ez a néhány adat, hogy sokkal inkább törődnek a jelen problémáival, mint a múlt emlegetésével. — S a boszorkányokat nem emlegeti senki a faluban? — Ah, nem hisz azokban senki! De ha már itt jár, ne kerülje el Pölhös Vince bácsit. Negyvenhét éve ő vezeti a község krónikáját. Talán ő tudna mondani valamit erről. A földmüvesszövetkezet mázsaházában találok rá Pölhös Vince bácsira. Hetvennégy év terhét cipeli a vállán, de még most is dolgozik. Amikor a fényképezőgép elé szólítom, még kiegyenesíti a hátát, tőle telhetőén kifeszíti a mellét, de beszélgetés közben csak akkor igazán kényelmes a tartása, ha előredől kissé. Meggörnyedve szinte alátartja hátát az éveknek. 1925 óta írja, jegyzi az eseményeket krónikás hűséggel, oldalról oldalra. Ismeri a falu múltját és jelenét. A község eredetéről meséli: — A múlt század derekán még állt a romtemplom, melynek környékén terült el az ősi falu. A mai Nagy- és Kiscsalomja együtt. Egyházascsalomjának is nevezték. De 1230 körül szörnyű szárazság járta. Ezért a falu nagyobb része az Ipolyhoz települt. A kisebb a Tajki-tó mellé, távolabb az Ipolytól. Az Kiscsalomja. A XV. században a királyné birtoka volt a község. Híres szülöttje is volt a falunak, Gáspár Imre. A múlt században élt. Hírlapíró, költő volt. Számtalan lapot szerkesztett és alapított. 1879- ben magyarra fordította az akkori szlovák irodalom jelentősebb műveit. Sládkovič pedig fordította szlovákra és közölte az 6 műveit az Orol című lapban. Apja szerezte a még ma is ismert „Békót tettem kesely lovam lábára“ és a „Ne nézz rám, ne nevess“ kezdetű, népi zamatú műdalokat. — Vince bácsi, hallott valamit a boszorkányokról? — kérdem. — Boszorkányokról hallottam. Látni még nem láttam egyet sem. Azokat csak az látja, aki az öregszőlők felöl jön. Olyankor már kellő nyomás hatása alatt sokfélét lát, hall az illető. Megszólalnak neki még a sírkövek is... Jót nevetnek Vince bácsi szellemeskedésén. Lám, hogy megváltozott az emberek felfogása ebben a faluban is. Civilizált élet, semmi boszorkányság. Nem csoda, nem szenzáció a legújabb típusú termelőgép. A műszaki haladás természetes állapot. A rádió, a mosógép, a vízvezetékes istálló, a motorkerékpár ugyanolyan szerves része a falusi életnek, mint a hnb-elnök autója vagy a házak tetején fénylő televíziós antennák. A falut járva az orvosi rendelő elé jutok. Egész kis népgyűlés várakozik itt. Dr. Máza József, a körzeti orvos megmagyarázza az okát. — Hja kérem, hétfő van! Ez a nap és a péntek a legforgalmasabb. Nem csoda ilyenkor a százszázhúsz beteg sem. Jónéhány idős asszonyt látok a várakozók között. Olyanokat, akik azelőtt csak akkor fordultak orvoshoz, ha a halál szele meglegyintette őket. Most a legkisebb náthával, külső karcolással is orvoshoz mennek. Ma már csak nagyokat nevetnek a babonás rémmeséken. Ha zúg az erdő, ha a fénylő holdra rávonít éjjel a kutya, nem riad bennük a tudatlanság félelme. Nyugodt, tiszta az álmuk. A babonáktól is védi őket a szocialista közösségi, amelyet maguknak alakítottak ki évtizedek hosszú során. És olyan jó ezt tapasztalni. BENYÁK MÁRIA l Sokszor fis sok helyütt próbáltuk már megoldani a népi tfinccsoportok helyzetit, a táncmozgalom fellendítéséi fis a vele kapcsolatos egyfib gondokat. Sikerült Is Ilyen-olyan eredményeket elérnünk ezen a téren, de azért még mindig nem megy minden úgy, ahogy annak mennie kellene. Sokat töprengtem magam Is, hogy mit lehetne tenni, de semmi okosat nőm tudtam kitalálni. Jártam a dal-fis táncünnepélyeket, tanulmányoztam a csoportok lélektanát, firdeklfidtem Igényeik felül, számba vettem a lehetőségeiket Is, de a dolog, a prpbléma gyökeréig nem sikerült leásnom. Vagyis eddig nem sikerült, mert ma már pontosan Ismerem a megoldást. Az egyik utolsó dal- és táncünnepélyen döbbenetes erűvel tört rám a felismerés: Rágógumii Rágógumi kell és minden kérdés megol-Pülhös Vince bácsi, a falu krónikása Utcarészlet... Kerékpár, autó. villany- és telefonvezetékek, neonégű, de boszorkány nincs! Csak nevetnek, ha valaki a boszorkányokat emlege ti... Petényi Bertalan a hnb elnöke, dr. Móza József a körzeti orvos és Bálik Mihály a pártszervezet elnöke dódlk. Ugyanis én eddig a pódiumokon bokázó, forgó, dobbantó táncosok mozgását figyeltem, a szájukra, az arcukra allg-allg vetettem egy-egy pillantást. S most felfedeztem, hogy a táncoló, pörgü, bokázó fiatalok szája lassan, szinte tangó-ritmusban mozog, űröl valamit, megállíthatatlanul. Mi mást Őrölhetnek, ha nem rágógumit? Azt bizony. S már kész is a javaslatom: A gyengén működű együttesek számára az ügynek megfelelő mennyiségű rágógumit kell kiutalni, s menni fog minden. Az Igényesebb táncokhoz esetleg dupla adagot is lehot osztani, a szólistáknak, mondjuk triplát. S akkor minden rendben lesz. Az pedig, hogy a közönség számára a rágógumit majszoló népi táncosok látványa nem lesz valami esztétikus, kit Is érdekel? ...- gs — 5 17224040
