A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-01 / 35. szám
.i'lgi tsiiijh:se:iilií Válasz M. Gy. eliášovcei (lllésházal) olvasónknak Azt Írja, hogy 1946-ban elkobozták a birtokukat. A ház előtti kert a beltelekhez tartozott, s ebből most egy részt idegenhek adott el a helyi nemzeti bizottság. Az lránt érdeklődik, hogy miért nem kaphatta meg maga, vagy a veje ezt a telket. Az 1945 utáni években jogerősen kimondott vagyonelkobzások érvényben maradtak, mert sem az elkobzást rendeleteket, sem az elkobzásokat későbbi törvények vagy jogszabályok nem hatálytalanították. Az Így elkobzott vagyonnal az állam, illetve az állam képviseletében a nem- 1 zell bizottságok rendelkeznek. Azoknak a magyar nemzetiségű állampolgároknak, akik Csehszlovákia területén laknak, vissza lehetett adni a személyi tulajdont képező házakat (családi házat), amennyiben továbbra is használták, vagy az állam még nem adta el más Igénylőnek. A földekre, kertekre azonban ez a rendelkezés nem vonatkozott. Minthogy a maguk esetében valószínűleg mezőgazdasági Ingatlanokról volt szó, (levelében birtokról Ír), ami nem képezi személyes tulajdon tárgyát, hanem magán-tulajdon jellegével bír, nyilván ebből az okból sem teljesítették a maguk kérését. Egyébként felvilágosításért vagy a helyi nemzeti bizottsághoz, vagy a járási nemzeti bizottság vagyonjogi ügyosztályához kell fordulnia. Dr. B. G. siss nmiss tSIIISf KKIll Az epilepsziáról Aggódó szülő jeligére: Tízéves gyermeküknél epilepsziát állapítottak meg az orvosok. Gyógyszert Írtak fel, könyvecskével és rövid tanácsokkal látták el. Eddig mindössze egy rohama volt. . Hogyan éljen és hogyan viselkedjen a gyerek? Az epilepszia jellegzetessége a hirtelen, váratlanul jelentkező, rohamszerű eszméletvesztés, amelyet rángógörcs, szájhabzás, esetleg székelés és vlzelés kísér. Ezt kell Ismernie a környezetnek Is, a kis betegnek Is, aki meg is érezheti az úgynevezett nagyroham közeledtét. A beteg rendszerint a roham Ideje alatt történtekre nem emlékszik vissza. A néhány másodperces eszméletvesztést „kis rohamnak" nevezzük. Ilyenkor a beteg a kezében tartott tárgyat elejti, vagy a beszéde hirtelen elakad, majd Ismét folytatódik. A betegség oka lehet akármilyen életkorban vagy bármilyen okból létrejött agysérülés. Az esetek nagyobb részében azonban minden előzetes agysérülés nélkül Jön létre az epilepszia. Egyes statisztikai adatok szerint minden ezredik ember epilepsziás. Nincs bebizonyítva, hogy örökölhető-e, bár ha mindkét szülő epilepsziás, akkor tíz százalék lehetőség van arra, hogy a gyermekük Is beteg lesz. Ha pedig csak az egyik szülő beteg, akkor három százalékot tesz ki ez a lehetőség. Mivel az epilepsziások nagy része szellemileg egyáltalán nem csökkent értékű (sőt vannak közöttük kiemelkedő tehetségek Is), úgy kell a gyermeket Is nevelni, hogy helytállhasson majd a munkahelyén, a társadalomban. De ez csak úgy lehetséges, hogy az előirt gyógyszert rendesen és rendszeresen évekig szedi, akkor Is, ha a rohamok elmaradtak. A gyógyszer elhagyása ugyanis újra kiváltja a rohamot. A betegnek olyan foglalkozást kell választania, amelynek betöltésénél a hirtelen eszméletvesztés nem veszélyezteti testi épségét. Tilos alkoholt fogyasztania és egyedül úsznia. Ne Igyon naponta 4—5 pohár víznél többet és ne fogyasszon sok konyhasót. Mindennap aludjon nyolc órát, kerülje a megerőltető testi és szellemi munkát. Az epilepsziás rohamhan szenvedőt óvni kell a sérüléstől. Ha a földön fekszik, legfeljebb óvatosan tegyünk feje alá párnát (vagy valami hasonló támasztékot), de ne erőltessünk fogai közé semmit. A roham pár perc alatt önmagától is el fog múlni. Orvoshoz csak akkor kell vinni, ha a roham órákig tart. Válasz Szomorú lány a sárga folyónál jeligére Sajnálom, hogy a címére nem küldhetek levelet, de remélem, hogy a soraim így is megértésre találnak és jó útra térítik. Én is hasonló ismeretséget kötöttem azzal a különbséggel, hogy nem kétcsaládos apa, hanem legényember volt a férfi, aki gyermekkora óta árván nevelkedett. Megismerkedésünk első időszakában kellemes partner, ideális udvarló volt és emellett csinos. Mivel szülői felügyelet nélkül albérletben laktam, én is megosztottam vele a szobámat. Ekkor elérkezettnek látta az időt, hogy az igazi, eddig eltitkolt arcát is megmutassa. Inni, féltékenykedni kezdett, majd megvert és utána a szerencsétlen gyermekkorában tönkretett idegeire hivatkozott, sőt józan állapotban nem ismerte be a részegen elcsattanó pofonokat. Sajnáltam, szerettem és reménykedtem, hogy megváltozik, de kiderült, hogy soha nem volt rendes ember. Hároméves udvarlás után elhagyta egy lány, mert azt is megverte. Én nem tudtam elhagyni, „szerettem“. Végül másállapotba kerültem és feleségül mentem hozzá. Lánykoromban főztem, mostam rá, mivel a mostohája nem törődött vele és amikor a fizetését elitta, saját pénzemen tartottam, ruháztam csak azért, mert csinos volt és szerettem, most az a hála, hogy Kurucz Sándor felvétele Kiiiliisi'i •; ni'» nk huszonöt éves tönkretett asszony vagyok, hároméves házasság után egy két és fél éves kislány és egy nyolchónapos kisfiú édesanyja. Két hónappal ezelőtt beadtam a válókeresetet, mert meguntam a durvaságát, a pofonokat, azt, hogy az éjjeli mulatozásaiból hazatérve az egész családot fölverje. Magamat és a férjemet képtelen vagyok eltartani, ugyanis a fizetését legtöbbször elissza. Ha ad is valamennyit, az nem több mint 2—300 korona. Kedves szomorú lány, ha józanul gondolkodik, akkor megért, hogy nincs miért szomorkodnia. Azt írta, hogy a férfi elköltözött, örüljön neki. Tapasztalataim szerint az a férfi a feleségét is megverte, sőt a fizetését is elitta. Azért nem tudott a felesége spórolni, nem tudta magát gondozni, mert ez pénzbe kerül. Kerülje a vele való találkozást, örüljön, hogy megszabadult. Az, aki ennyi segítséget, amennyit maga adott neki, csak pofonokkal tudja megköszönni, az még szeretetet sem érdemel. Ügy gondolom, hogy a régi felesége is szívesen kiszolgálta volna őt, sőt szépítkezett is volna, ha lehetőséget adott volna rá, de egy „monoklis“ agyongyötört asszony, akinek két gyermeke van, a kevéske jövedelmét nem a kozmetikushoz viszi, hanem egy kiló banánt és egy harisnyanadrágot vesz a gyermekeinek. Kedves szomorú lány. Soha ne kezdje újra ezzel a hálátlan emberrel az életét. Teherbe eshet és utána feleségül mehet egy kétgyermekes elvált emberhez, aki inni fog és sokszor megveri majd magát. Sőt az is megeshet, hogy nem válik el és magát hagyja el. Bizonyos, hogy a tartásdíjat sem fizetné. De ha hozzámegy, a fizetését is elissza, pénzt nem ad, de követelőző lesz és akkor már nem küldheti el, mert a férje és gyermekének az apja lesz. A pénzhiány az ön kedvét is elveszi majd a szépítkezéstől, sőt a ruhatára is megkopik, mert újra nem fog jutni és akkor az előző elhagyott feleség sorsára jut majd maga is. Jelige: Egy tapasztalt fiatalasszony Nem tudok nála nélkül élni!... Én is a „Hét“ olvasója vagyok. Rendszeresen olvasom az Emberi sorsok rovatát. Hasonlóval, mint az én sorsom ritkán találkozom. 16 éves vagyok. A 9. osztály elvégzése után nem mentem tovább tanulni, bár szerettem volna, de kellett itthon a pénz, s így dolgozni mentem. Megismerkedtem egy fiúval, akivel már 1 éve együtt járok és nagyon szeretem őt. Ismerkedésünk után két héttel megkérdezte szüléimét, s ők beleegyeztek abba, hogy együtt járhassunk. Később ellenezni kezdték a fiút és ma már elviselhetetlenné tették az életemet. Anyámnak csak olyan fiú tetszene, akinek berendezett lakása és autója van. Én mégis úgy gondolom, és érzem, hogy rátaláltam az igazira. A fiú most katona. Eddig rendszeresen leveleztünk és a szándékaink komolyak. Mivel én dolgozni járok, a fiú leveleit anyám kapja meg, és mindegyiket felbontja. Az utolsó levelet, amit a fiú írt, eltüzelte. De bárhogy próbálkozik, szerelmünket megszakítani nem fogja. Anyám sokszor becsmérli a fiút, nagyon csúnya kifejezéseket használ vele szemben, s ez nekem nagyon fáj. Egyáltalán nem képes megérteni, hogy szeretjük egymást. Sokszor hangoztatja, hogy ha hazajön a fiú szabadságra, nem találkozhatunk, és ha ez nekem nem tetszik, menjek vele ahová akarok. Fiatal korom ellenére már egynéhány éve megismertem az életnek azt az oldalát, ahol szenved és küzd az ember. De ennél nagyobb bánatom még soha nem volt. Remélem, megértenek és tanácsot adnak. Egy barna, hosszúhajú lány Társat keresek Az Emberi sorsok rovatához fordulnék, mint annyian mások. Rendszeres olvasója vagyok a rovatnak, ahol sokan kérnek tanácsot a bajban. 20 éves vagyok. Kétszer voltam menyasszony, mind a kétszer én szakítottam, s hogy miért? Hoszszú lenne leírni. Egészséges vagyok és dolgozom. Szeretnék megismerkedni 20—30 év között' levő szabad férfival, aki megértene és szeretne. Jelige: Üres a világ, társat keresek! Nem tudjuk, hogy mi a szeretet Én is önökhöz fordulok, hogy segítsenek enyhíteni a szomorú életemen. Harmincéves vagyok, és három kislánynak adtam életet. A férjem 4 éve meghalt és én magam nevelem a gyermekeimet. Közben dolgozom is. Sehova nem járok társaságba, csak a munkának és a gyermekeknek élek. Mégis akad néhány ember, aki elítéli az embert, csupán azért, mert fiatal és özvegy. Megpróbáltam barátnőt szerezni, akinek az ember elmondhatja a baját. Az egészből annyi hasznom lett, hogy visszaélt a bizalmammal. Gondoltam arra, is, hogy férfi társaságot keresek, mert így az embernek nincs pártfogója, de azt is meg kell gondolni, hogy három gyermek mellé kinek a segítő kezét fogadhatom el. Nagyon félek. Olyat szeretnék, aki megérti az embert, akiben bízhat és ami a legfontosabb, a három kislányt is szeretni tudja. Nagyon el vagyok keseredve, hogy az életemet így kell leélnem. Ha mégis akadna olyan férfi, aki boldoggá tudna tenni bennünket, megváltozna az életem, mert bizony így csak a magány, a bánat jut nekem. Nincs pártfogónk, négy éve azt sem tudjuk, hogy mi a szeretet. Jelige: Szeretetre vágyunk
