A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-01 / 35. szám
Tovoszi szél vizet ároszt... Folyóiratunk ez évi 6. számában közöltük a „Tavaszi szél vizet áraszt...“ címmel meghirdetett Csehszlovákiai Magyar Népdalénekesek III. országos versenyének pályázati felhívását. A népdalverseny járási döntőit mind a 13 járásban nagy sikerrel befejezték. A járási döntők legjobb résztvevőivel közönségünk már többször is találkozott a CSEMADOK nyári rendezvényein. A verseny következő fordulója a három helyen megrendezésre kerülő országos elődöntő lesz. Orechová Potôňban (Dióspatonyban) 1972. szeptember 2-án a bratislavai, galántai, dunajská stredai és a komárnói járási versenyek győztesei mérik össze erejüket. Košicén (Kassa) 1972. szeptember 30-án a košicei, rimavská sobotai, rožňavai és trebišovi járások vetélkednek. 1972. október 7-én Nyitrán a nyitrai, nové zámkyi, levicei, veľký krtíši és a lučeneci járások országos elődöntőjét tartjuk. A 13 járási döntőn 336 énekes, 57 éneklő csoport, 11 citerazenekar és 7 különböző népi hangszeren játszó szólista vett részt. A népdalverseny selejtezőit és járási döntőit az éladott jegyek alapján 8983 érdeklődő nézte végig. A járási döntőkön a következő énekesek és éneklő csoportok jutottak az országos elődöntőbe. Bratislava-vidék: Ploczek Róbertné, Bratislava, Koller Ferenc, Pod. Biskupice, Női éneklő-csoport, Velký Biel. Dunajská Streda-i járás: Lelkes Mária, Orechová Potôft, Horváth Mária, Zlaté Klasy-Rastice, Nôi-éneklócsoport, Veiké Blahovo. Galántai járás: Zelinka József, Sládkovičovo, Nagy Sándor, Neded, Női éneklő-csoport, Sládkovičovo. Komárnó-i járás: Belokosztolszky Júlia, Imel, Roszicska Andrásné, Iža, Férfi éneklő-csoport, Chotín. Nové Zámky-i járás: Vanya István, Tvrdošovce, Barak László, Mužla, A járási versenyen éneklő-csoport nem vett részt. Nyitrai járás: Brath Margit, Hosfová, Fülöp Mónika, Badice, Menyecske-kórus, Ladice. Levicei járás: Mágyel Lajosné, Hronovce, Lipták Zsuzsa, Malý Kiar, Férfi éneklő-csoport, Sazdice. Velký Krtíš-i járás: Zolcer Katalin, Balog nad Iplom, Hajnár Ferenc, Nenince, A Kovačovce-i nőszövetség menyecske-kórusa. Lučeneci járás: Vass Dezsőné, Belina, Siraki Sándorné, Fiľakovo, A Surice-i „Aranykalász“ menyecskekórus. Rimavská Sobota-i járás: Simon Gyuláné, Padarovce, Szaniszló György, Oždany, Férfi éneklő-csoport, Nová Bašta. Rožňavai járás: Demeter Ottilia, Kunová Teplica, Bárkái Mária, Kečovo, Férfi éneklő-csoport, Hrhov. Košicei járás: Dobos Pál, Žarnov, Kocsik Imréné, Janik, Női éneklő-csoport, Pribeník. Trebišovi járás: Tóth Erzsébet, Ptrukša, Szeman Lászlóné, Pribeník, Női éneklő-csoport, Pribeník. Felhívjuk a kedves olvasók figyelmét népdalversenyünk irányelvének 9. pontjára, mely szerint az énekesek elbírálásánál kedvezőbb elbírálásban részesülnek azok, akiknek műsorában saját helységük, illetve közeli környezetük vagy tájegységük népdalai szerepelnek s azokat önmaguk kutatták fel, nem pedig publikációkból keresték ki. Az eddig ismeretlen vagy tájegységhez kötött jellegzetes, kevésbé ismert dallamváltozatokat a bíráló-bizottság egy-egy külön ponttal jutalmazta. A hitelesség igazolására a versenyzők a jelentkező lapon beküldött műsorszámaival egyidőben annak nevét, életkorát és címét is feltüntetni köteles, akitől a dalt tanulta. Az énekesek illetve az éneklőcsoportnak az országos elődöntőből az országos döntőbe jutását a község és a járás lakossága, illetve a társadalmi szervezetek oly módon segíthetik, hogy segítségére lesznek a falu vagy annak környéke népdalainak felkutatásában. A népdalokat a gyűjtők magnetofonszalagra rögzítik (vagy lekottázzák) és 1972. augusztus 31-ig beküldik a CSEMADOK KB Bratislava, Mierové nám. 3—4. címre. Minden új változatért, illetve dalért a gyűjtő által megnevezett versenyző vagy éneklőcsoport egy-egy plusz pontot kap. (Ezt az országos elődöntő bíráló bizottsága az illető szereplőnek az elődöntőben elért pontjaihoz adja hozzá.) ÁGH TIBOR Qőnyvcspol c Dávid Teréz: A feneketlen Gyermek- és ifjúsági irodalmunk területe az eredeti új könyvek megjelenése dolgában esztendők óta elhanyagoltnak mondható. Amennyire emlékszem, prózában Ozsvald Árpád A kis postás, Rácz Olivér Puffancs, Göndör és a többiek, valamint az 1968-ban kiadásra került A Rezeda család című kötetét, lírában Petrik József nemrég megjelent Nyolcszínű szivárványát sorolhatjuk csak irodalmunknak ebbe a csoportjába. Több mint fél évtized alatt mindössze öt könyv ez, joggal vethetjük ezért prózaíróink szemére, hogy nem segítenek kiadónknak a hiány felszámolásában. Lírikusaink az előzetes bejelentések szerint szorgalmasabbak: a Madách jövő esztendei tervében Tóth Elemér Csillagrózsa, Simkó Tibor Kacsa Karcsi kalandjai és Verseghy Erzsébet Tavaszi szél című kötete szerepel. Mindenképpen jól esik megállapítani, hogy Dávid Teréz sikeres leányregénye, az Ifjúságból elégtelen megjelenése után most A feneketlen láda kincsei című új könyvével a nyolctízesztendős gyermekek olvasó-élményeit gyarapítja^ Ha a szerző leányregényében a probléma helyes felvetése, alakteremtő képessége, meseszövő rátermettsége és jó megfigyelő tehetségre valló környezetrajza nyerte meg mind a kritika, mind az olvasó tetszését, ezúttal — hogy még nehezebb feladatot vállalt magára — elbeszélő hangjának frissesége, a gyermeki pszichében való jártassága bilincsel le. A tízesztendős Pityóka és Csiribiri névre hallgató két évvel fiatalabb láda kincsei húga először töltik szabadságukat, faluban élő nagyszüleiknél. Amikor nagyanyjuk kíséretében felmerészkednek a ház padlására, a szeleburdi Pityóka a padlás legsötétebb szegletében egy vaspántos hatalmas ládába botlik — és ezzel kezdetét veszi a mese. A gyerekek sorra kirakják a feneketlen láda kincseit, napvilágra kerülnek a nagyi „emlékféleségei“, a sok megőrzött ócskaság és lim-lom között egy régi bábszínház fűrészporral tömött, színehagyott figurái. Éjszaka aztán az élénk képzeletű Pityóka álmában életre kelnek az ócska bábuk, és megindul a tulajdonképpeni történet: a Zeppelin nevű kopott léghajó Tünde névvel űrbusszá változik, és Pityóka vezetésével elindul a Hold felé. A továbbiakban Dávid Teréz a mese műfajának kissé lazán értelmezett szabályai szerint színesen és sok leleménnyel leírja a Bolygóközi Utasszállító Társas Autóbusz leszállását a Holdon, Pityóka élményeit a bolygón, majd visszatérését a Földre. A kalandok leírásában van bőven fantasztikus elem, de Dávid Teréz értőn adagolja a fantasztikumot, éppen annyit k,ever a történetbe, amennyi kis olvasó képzeletének felgyújtásához szükséges. A túlzásoktól megóvja, hogy ismeri a tízévesek felfogó képességét, csapongó képzeletük határait, az űrhajózás és a holdbéli élet leírásában ezért szigorúan a mese határain belül marad, nem bocsátkozik fizikai-elméleti taglalásokba, s nem válik tudálékossá. Ebből adódik, hogy tízesztendős gyermekhőse legfantasztikusabb kalandjaiban sem keverődik különösebb ellentmondásokba, amelyek a realitás és az álombéli képzelgés összeegyeztetéséből erednének. A mesekönyv hatodik fejezete, amely a Holdról és lakóiról, főleg Pityóka holdbéli kalauzáról, a mini komputerrel és egyéb gépekkel bánni tudó Pollyról, és számtalan ismeretlen dologról szól, bizonyára jól elszórakoztatják • a tízéveseket, de felébreszthetik bennünk azt a gondolatot is, mennyire haszontalan és értelmetlen lehet a holdbéli élet. Szerencsés fogása a szerzőnek, hogy az álmában ötven esztendővel előre rugaszkodó Pityókát a Hold agyontechnikaizált világában elfogja a honvágy, az álomban életre támasztott Verne Gyula időgépe segítségével visszatér a földre, és felébredve reggel megtalálja a padláson a félszemű Mackót, a félbajszos Vitéz Lászlót, Krampuszt és egy ólomhadsereg rokkant, félkezű, féllábú, fejnélküli vitézeit, az álombéli űrbusz utasait. Dávid Teréz vonzón, egyszerű hangon meséli el kis hősei valóságos életét, Pityóka álmát. Olykori jasszos kifejezései, csibészes szavai gyermekkorom emlékeit idézik, de ezt nem rovom fel a szerző hibájául. Lényegesebb az, hogy Dávid Teréz, mint a gyermeki lélek alapos ismerője, kellően beleélte magát kis hőse képzeletvilágába, és zökkenők nélkül, színesen és fordulatosán tesz mindent elevenné: a valóságot és az álmot is. Mint az igazi nagy meséknek, az anderseni történeteknek, Dávid Teréz mesevilágának is van egy kimondatlanul maradt, de jól érzékelhető szép gondolata: a technikánál vonzóbb a költészet hatalma. Ha gyermekolvasói ezt megérzik, jelesen vizsgázott legfiatalabb olvasói előtt. Jaksics Ferencnek a gyakorlatlan gyermekrajzokat utánzó illus'ztrációi teljes összhangban állnak a mesével. EGRI VIKTOR Varga Lajos rajza Gál Sándor versei kusza reggeli vers két ló ballag az úton utánuk zörög a szekér a történelem otthontalanságom szálerdeje s egy vízió Dózsa izzó trónusa körülötte üvöltő szolga-sakálok az idő kitárja a mindenséget a vízió csillag-horizonttá tágul Dózsa trónja csillag-izzás hamu és por más a halál más az élet jönnek kanok és heréitek kőkoloncok nyakba-kötve vonszolódunk mindörökre csonttá érünk csontvirággá nyelv nélküli üres szájjá füst fölébe láng fölébe ásatlan sírunk ölébe minden idő minket érlel gyöngyvirág nap pipacs éjei asszony-idő férfi-idő húsunkból a csontunk kinő fogyatkozik erőnk vétünk hazátlanul halunk élünk por és hamu hamu és por jön a halál szájon csókol jön a halál jön az isten nem békülünk semmi hitben nem oldódunk nem is törünk kiszárad ágyékunk ölünk újjá nem törjük már többet a magunkba száradt földet 13