A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-08-18 / 33. szám
a» n mi m tsmsiiüseiil Hogyan éljen a terhes nö ? Az állapotos nőnek terhessége első hat hónapjában havonként egyszer, utána kéthetenként, az utolsó hónapban pedig minden héten el kell látogatnia a terhes nők tanácsadójába, akkor is, ha teljesen jól érzi magát. A tanácsadóban tudomást szerez a következőkről: a terhesség ideje alatt, tehát a terhesség első napjától az újszülött világrajöveteléig a legnagyobb megengedett súlygyarapodás 11—12 kg. Ennek érdekében történik a rendszeres súlyellenőrzés, és a helyes táplálkozással kapcsolatos tanácsadás. Ugyanis a helyes és változatos táplálkozás elősegíti a magzat zavartalan fejlődését, a könnyű szülést, s ezáltal az anya és a gyermek egészségének megőrzését. A várandós asszony hetenként kétszer-háromszor egyen halat, borjú- és csirkehúst, ezenkívül mindenféle gyümölcsöt, főzelékfélét, salátát. Mindezt elenyészően kevés sóval, vagy meg jobb teljesen sótlanul elkészítve, zsír helyett pedig olajat, sótlan margarint vagy vajat használjon a főzéshez. Tilos a sertéshús, különösen a sült, zsíros, kövér sertéshús, szalonna, sonka, szalámi, egyéb sózott és füstölt húsok vagy konzervek fogyasztása. Az átlagon felüli folyadék fogyasztása kedvezőtlenül befolyásolhatja a terhes nő egészségi állapotát. Kevés sört vagy bort legfeljebb naponta egyszer, s fő étkezés után ihatnak. A dohányzás kimondottan káros, tehát csökkenteni kell vagy teljesen lemondani róla. A ruházat kényelmes és az évszaknak megfelelő legyen, a körkörös harisnyatartó használata káros, mert elősegíti a visszértágulást. A langyos vízzel való mosakodást — leghelyesebb a zuhanyozás — a rendszeres tisztálkodás érdekében nem szabad elmulasztani. A száj és a fogak tisztántartására is ügyelni kell. Ha valamelyik fog szuvasodik, feltétlenül és mielőbb javíttassuk meg, vagy húzassuk ki. Az orvos tudta és beleegyezése nélkül semmilyen gyógyszert nem szabad használni. Ez különösen a terhesség első három hónapjára vonatkozik, amikor a szervek a legerőteljesebben fejlődnek és a károsodások a legsúlyosabb fejlődési rendellenességekhez vezetnek. Ugyanez érvényes a röntgen átvilágításra is. Állapotos nőket csak ritkán, kivételes esetekben szabad röntgenezni, A nemi érintkezés tilos 6 héttel a szülés előtt és 6 héttel a szülés után, hogy elejét vegyük az esetleges koraszülésnek, vagy a belső nemi szervek gyulladásos megbetegedésének. Mindenképpen kerülni kell a nehéz terhek emelését, cipekedést, kerékpározást, motorkerékpározást. Az utazás is bizonyos kockázattal jár. Törvényeink a munkaviszonyban levő nőknek szülési szabadságot biztosítanak. Szülés után a fiatal anya feltétlenül jelentkezzen orvosnál, ellenőrzés végett és hogy közösen kiválasszanak egy alkalmas fogamzásgátló szert, ugyanis ajánlatos két évet várni a következő szülésig. Nem kevésbé fontos a gyermek egészsége érdekében a gyermektanácsadó rendszeres látogatása. ' ‘ A rendszeres, mérsékletes testmozgás, a változatos, helyes táplálkozás a terhesség egész ideje alatt elejét veszi a hízásnak és nyugodt, boldog terhességet nyújt. 20 Klllllül'i ülll'KIlk Válasz a „Talán én lennék a hibás“ jeligére Panaszára és kérdésére a választ fontolgatva, hirtelen egy emlékkép jelent meg emlékezetem képernyőjén. Egyik filozófia órának az emlékképei pörögtek le a szemem előtt. Negyedikes iparista voltam, öreg filozófia tanárom a férfiak és a nők kapcsolatáról tartott előadást. Az élet filozófiájára tanított bennünket. Válaszképpen az ő szavainak lényegét próbálom maga elé tárni. Az ember szellemileg — földi élőlények között a legmagasabb szinten áll — valljuk magunkról, bár gyakran megtörténik, hogy bizonyos egyéneket csak testi fölépítésük után nevezhetnénk embernek. Elismerem, ez egy kicsit túlzás, de szándékosan nagy kontrasztot adok, hogy minél jobban kidomborítsam mondanivalóm lényegét. Mint ősi jelmondatok, csengenek még most is fülemben szavai: Egy nőt, legyen az bármilyen világnézetű, legyen a bőrének színe akármilyen, legyen az talán a legsötétebb lelkű nőszemély, de még virággal sem szabad megütni. Bárhogy is forgatjuk és kevergetjük a kérdésnek a betűit, végül mégiscsak azzal ér véget a vita közöttünk, férfiak között, hogy elismerjük: a nők adnak életünknek értelmet, örömet, bennük testesül meg a finomság, a báj, a szépség. Ez egy kicsit talán laikus megállapítás, de én nem abszolút értelembe veszem. Értem ezalatt azt, hogy sokan szidják és becsmérlik a nőket szeszélyességük és meggondolatlanságuk miatt.de mégis csak ők a „teremtés koronájának“ gyöngyszemei. Nézzük például az állatokat. Bár nem vagyok zoológus, de tudomásom szerint bebizonyított tény, hogy hím állat nem bántalmazza a nőstényt. Láthatjuk, Kratochvil Josef felvétele hogy a kevésbbé fejlett lények nem bántalmazzák a „gyengébb“ nemet. Mi emberek a világ legfejlettebb lényeinek valljuk magunkat és mégis bántalmazzuk a gyengébb nemet, a nőket. Ezt mondta az öreg tanár s az osztályban nemes csönd uralkodott. Mindenki szemét lesütve bámult maga elé. Mindenki érzett valamit a lelkében. Valami fájdalmasat, valami gyötrőt. Talán lelkiismeretfurdalást. Meglehet. Mi férfiak, amikor nőt bántalmazunk, magunkat alacsonyítjuk le. Csendüljön a költő szava: „Seperj bár utcákat, vagy építs gépeket, csak ember légy talpadon: ezt soha ne feledd." S ezek után, mivel úgy érzem eleget mondtam, magára bízom, hogy mit von le a szavaimból és magára bízom a döntést is. Varga László, gépésztanhallgató Egyedül az ember gyönge Az Emberi sorsok rovatában megjelent két cikkük gondolkodóba ejtett. Idáig úgy éreztem, hogy csak énhozzám volt a sors oly kegyetlen. Most két év után jöttem rá (amióta özvegy vagyok), hogy vannak hozzám hasonló boldogtalanok. Az első cikk, amelyre gondolok Egy boldogtalan asszony cím alatt jelent meg. A levélíró egyszerű őszinteséggel leírta érzelmeit, gondolatait. Úgy gondolom, hogy ezzel az emberekben vetett hite megerősödött, mivel az a tudat, hogy komoly gondját az emberekre, a társadalomra bízta, talán egymagában bizonyos fokú megkönnyebbülést jelentett számára. Ugyanakkor nagyon meglepett K. J. levele. Ügy tűnik, hogy kissé nagyon magabiztos fiatalemberről van szó, aki maga is megbirkózik minden nehézséggel, üggvel-bajjal. Szerintem boldog ember, erős s ha szépen megkérnénk, lehozná a csillagokat is az égről. (De inkább ne kérjük meg!) Részben meg tudom őt is érteni. Hisz én is voltam fiatal, mindig jókedvű voltam és akkor semmiből sem csináltam gondot. Valamikor én sem hittem, hogy vannak olyan problémák, amit egyedül az ember nem képes megoldani. Sajnos tévedtem! Az évek teltek és a gondok sokasodtak. Természetesen én is megoldottam és ma is megoldom őket. Most 42 éves vagyok. Feleségem fiatalon elhunyt, most két éve. Négy gyermekem van és mondhatom, hogy mindenünk megvan ahhoz, hogy boldogan élhessünk, csak éppen az nincs meg, ami legjobban hiányzik, az édesanya. Már csak két kisfiam él idehaza, iskolába járnak. 10—14 évesek. A legidősebb egyetemre jár külföldön, a másik fiam ipari tanuló. K. J. azt is írja, hogy az emberek többsége maga szerzi a problémáit. Sajnos nem tudok vele egyetérteni. Azt hiszem, sejtik, hogy miért? Beszél a férfiak előnyéről és a nők hátrányáról. Az sem egészen úgy van, mert teszem azt, én tudok főzni, vagy el tudok végezni más női munkákat is, de azt kérdem; lehetséges napi 12 óra távoliét után a háznál minden munkát elvégezni és még a gyerekeket is nevelni. Szerintem ez lehetetlen. Sem egyedülálló nő, sem férfi ezt a problémát megoldani tökéletesen nem tudja. Ehhez két embernek kell kapcsolódni egymáshoz. Ennek a két említett levélnek az olvasása után szántam rá magam az írásra, A szerkesztőségnek köszönhetem, hogy a fásultságomból kimozdultam. Kérem önöket, tegyék lehetővé számomra az összeismerkedést a „Hűséges szív“ jeligés levél írójával. Jelige: Egy megértő férfi. Számít, hogy ő az alacsonyabb? Rendszeresen olvasom a „Hét“ című hetilapban az Emberi sorsok rovatát. Én is, mint a többi levélíró, tanácsot szeretnék kérni, mert nem tudom, hogy mitévő legyek. Már négy éve ismerek egy fiút. Kezdetben együtt is jártunk, de aztán minden abbamaradt, mert nekem akadt más. De abban sajnos csalódtam, és akkor megfogadtam, hogy soha férjhez nem megyek. Mostanában újból kezdek együtt járni a régi fiúval. Nagyon szeretjük egymást, de mind a ketten tudjuk, hogy nem lehetünk egymásé, mert a fiú fél fejjel kisebb, mint én. Nem tehetek róla, nagyon szeretem. Ha találkozunk, nem bírunk egymástól elválni. Pedig sok szidást ki kell otthon állnom. mert a szüleim nem egyeznek bele, hogy együtt járjunk. Senki sem tudja, hogy mennyire szeretjük egymást, csak az tart vissza, hogy kisebb mint én. Nem tudom, hogy miként tudnám őt elfelejteni. Nagyon örülnék, ha megnősülne, és olyan nőt venne el, aki szereti. <5 24 éves, én pedig 19. Elég nagy korkülönbség, de ez nem olyan akadály, mint az alacsony termete. Tudjuk, hogy soha nem leszünk egymásé. Ezért kérném a szerkesztőséget, adjanak tanácsot, hogy szakítsunk-e vagy se? Magunktól nem tudunk elválni. Sok mindent kitaláltunk, hogy miként váljunk szét, de mindig jobban vágyunk egymás után. Jelige: Legjobb volna elfeledni téged.
