A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-08-18 / 33. szám
Bö választék nek. Lassan nagyobb lesz a kínálat, mint a kereslet, s úgy látjuk, nemsokára raktározási gondjaink lesznek. Ez főleg a paprikára és az uborkára vonatkozik. — Vagyis lesz elég zöldségféle és gyümölcs a piacokon. — Azt nehéz eldönteni, hogy lesz-e elég országos viszonylatban, mert nem biztos, hogy mindenhol olyan a termés, mint a mi járásunkban. Mikor Komáméból (Komáromból) elindultunk, hogy felkeressünk néhány szövetkezetét, újra megeredt az eső, s mire Moőára (Mocsra) értünk, még mindig esett. A szövetkezet irodájában arról tájékoztattak, hogy délelőtt még dolgoztak a gyümölcsösben, de az eső miatt abba kellett hagyni az őszibarack szedését. A mocsi szövetkezet talajviszonyai nagyszerű lehetőséget nyújtanak a gyümölcstermesztésre végig a Duna mentén. S ezt a szövetkezet vezetői, s természetesen a tagság is a lehető legnagyobb mértékben kihasználja. A szövetkezetnek 56 hektár gyümölcsöse van, s ebből 52 hektáron termelnek kajszibarackot, a maradék őszibarackos. Ezen kívül még van hetven hektár szőlőjük is. Mindezt a szőlészet és a gyümölcsészel vezetőjétől, Lajos Árpádtól tudtam meg, akit az eső ellenére is munkában találtunk. A leszedett kajszibarackot rakták autóra, hogy elszállítsák. — Szép volt az idei termés kajszibarackból — mondta — de volt egy kis szerencsénk is. Valahogy elkerültek bennünket a tavaszi fagyok. Bejártuk az őszibarackost. A termés szép, s szedni, szállítani kellene, de az idő, az örökös esőzések nem engedik. A fák lombja vizes, a föld sáros, tapadós. Az ilyen helyen, s ilyen esőben nem a legkellemesebb kint ácsorogni. Még megkóstoltuk az ízletes őszibarackot, aztán búcsúztunk, hogy egy faluval odébb is körülnézzünk. Búcson már több szerencsénk volt, mivel az eső ellenére is egy sereg asszonyt, lányt, férfit találtunk az őszibarackosban. Búcsról máshová szállítják a gyümölcsöt, s így a szedéssel sem várhattak sem a kertészetben, sem a gyümölcsösben. Pedig a törpeíák alatt igencsak nagy volt a sár, s a lombokról még külön eső is zúdult a nyakunkba. — Ilyen a mi munkánk — mondták az asszonyok — nem lehet várni, ha érik a gyümölcs, akkor azt le kell szedni, mert különben lehullik, és itt rohad meg a fák alatt. Abból pedig senkinek semmi haszna se volna. A kertészetben is javában dolgoznak. A búcsi szövetkezetben két hektáron termeltek az idén fólia alatt zöldpaprikát. — Hány tő fér el ennyi fólia alatt? — kérdeztem a szövetkezet főkertészét, Peredi Dánielt. — Körülbelül 120 ezer paprikatőt ültettünk ki. — Mennyi zöldpaprikát adtak el? — A primőr paprikából, amit még darabszámra vettek meg, 230 ezer darabot, s azóta újabb 440 mázsát. A tervezett bevételünk 920 900 korona volt, jelenleg valamivel a 900 ezer alatt vagyunk. De még van bőven paprikánk, úgy, hogy a maradékot még pótolni tudjuk. Csak megvegyék — teszi még hozzá óvatosan. — Valami baj van az eladás körül? — Eddig még nem volt, de éppen most történt valami, s gyorsan utána kell nézni, mi is a helyzet. Ahogy tapasztaltuk, a szövetkezetekben szépen termett az idén, s még terem is zöldségféle és gyümölcs is. S igazában még csak most kezdődik a betakarítás, s az értékesítés. Ez nyilván jótékony hatással lesz a piaci árakra is, amire bizony szükség is van, mert a késői nyár miatt azok eléggé magasak. Ez főleg a zöldpaprika és a paradicsom eladási árára vonatkozik. (Egy zárójel erejéig azonban meg kell jegyeznem, hogy mire ezek a sorok megjelennek, nyilván sokat változik — mindannyiunk örömére ez a helyzet.) Természetesen ezen a téren nagyon nehéz jóslatokba bocsájtkozni, mert sok minden közbejöhet, elég egy vihar, vagy jégverés — ami mostanság elég gyakori — s már a jósolgatésnak be is fellegzett. Egyelőre azonban mindenhol bizakodnak, s főleg, ha az idő engedi, dolgoznak, takarítják be azt, ami megtermett. Hát akkor miért ne bízzunk mi is? —gg— Foto' P. Haiko Helytálltak Szeszélyes, áprilisi időjárás júliusban, aratás idején, a terménybetakarítás legnehezebb hónapjában. Ezt állapították meg a meteorológusok. Megjósolták, sőt pontosan előre bejelentették: futó eső, zivatar, jégverés várható Szlovákia nemegy részében. S amit mondtak, be is következett. A rakoncátlankodő nyár borús, esővel terhes fellegeket sodort a falvak fölé, s nem volt nyugta a falu népének. Ha olykor tizedmagával sUtött a nap, a másik pillanatban zuhogott, mintha dézsából öntötték volna. Vagy zivatar szele jajgattatta a fákat, döntötte le a karcsú, nehéz kalászú búzaszálakat. Akármerre mentünk, hatalmas gabonatáblákat láttunk, amelyek lefeküdtek az ítéletidő következtében. Mondták is nem egy helyen: mi lesz az idei aratással, hogyan állnak neki a kombájnok és az aratógépek a lefeküdt gabonatábláknak? A kasza régen véglegesen szögre került, még a szövetkezet-alakulások Idején, a verejtékeztető, derékfájdító, izmokat fárasztóan igénybe vevő kézi erőt a nagyüzemi gazdálkodás gépi ereje váltotta fel. Az utóbbi másfél évtizedben játékosan könnyűvé vált az aratás. Péter-Pál után gépek indultak a nagy gabonatáblákra, s az emberek sokáig csak csodálták a teherbírásukat, s magukban számolgatták: hány kaszát, hány munkaerőt helyettesítenek a gépek? Valóban, a mezőt nem lepték el az aratók és a marokszedők, csak a gépek kezelői és vezetői mutatkoztak a gabonatáblákban, ők elevenítették fel a sok kasza, sok arató emlékét a nyári munka dandárjában. Az ebédet háti kosarakban cipelő asszonyok is a feledés homályába merültek, csak a kombájnosok, traktorosok ebédjéről kellett gondoskodni, csak az ő munkájukat és eredményeiket kellett számontartani szövetkezeteinkben és állami gazdaságainkban. Az idei szeszélyes időjárás azonban olyannyira megnehezítette a gépek munkáját, hogy sok helyen éppen a széltől összekuszált, ledőlt gabonatáblákon nem lehetett őket igénybevenni. Az ember viszont éppen azért ember, hogy dacoljon idővel, széllel, esővel, hogy úrrá legyen a természet mostohaságal fölött. Akármilyen is az időjárás, a termést be kell takarítani, az ország kenyerét biztosítani kell. Ha bizonyos gabonatáblákra nem mehet a gép, mert a ledőlt kalászokkal nem tud mit kezdeni, akkor le keli akasztani a szögről a kézi kaszát és a szerszámos tarisznyát, elő kell venni a fenőtokot és a fenőkövet és vágni kell ä rendet. Akármerre jártam az aratás heteiben, kaszaveréstől voltak hangosak az udvarok. Az időjárás szeszélyeivel szembenéző szövetkezeti tagok, fiatalabb és idősebb emberek beültek ^színbe, a csűrbe vagy behúzódtak a leglombosabb fa árnyéka alá és^rendbeszedték a már erősen berozsdált kaszát. És egymásnak feleseltek a kalapácsok, egymás ellenére hallatták hangjukat a kaszák, dallamos hangon muzsikáltak a fenőkövek; egyszóval az Idén sokminden a régi paraszti világ cseppet Bem idillikus hangulatára emlékeztetett. Ha nem megy géppel, aratunk kézi kaszával, az időjárás nem szólhat bele annyira a munkánkba, hogy a termést veszni hagyjuk. Július második felét a roíüavai (rozsnyói) járásban töltöttem, s nem egy helyen láttam kézi kaszás aratókat, ahogy példás egyenes sorban vágták a rendet, mentették az életet. Kézi kaszával sem volt könnyű s egyszerű sem, többhelyütt örvényszerűen kellett forogniuk a ledőlt részek körül, s akkor körbe-karikába alakultak át az egyébként egyenes sorok, s jóformán szálanként kellett levágniuk a gabonát. Ha nem foroghattak a táblák körül a kombájnok és az arató gépek, forogtak kézi kaszával a szövetkezeti tagok és az állami gazdaságok dolgozói. Sokasodtak a rendek s lassan elfogytak a megdőlt vagy egészen lefeküdt gabonatáblák. Helytállásból Jelesre vizsgáztak azok, akik kisebb-nagyobb közösségekben, szövetkezeti földeken és állami gazdaságokban biztosítják évről évre az ország kenyerét. Régen volt aratás idején ilyen szeszélyes az időjárás, de nem fogott ki a föld népén. Ahol kellett, ahol arra szükség volt, a kézi kaszák, az izmok és a szorgalmas akarás megtették a magukét. Reméljük, hogy sokáig csak emlékeznünk kell erre a nyárra. Jövőre és az utána következő esztendőkben derült, tiszta égbolt hajol a gabonatáblák fölé, s szép, egyenes szálú kalászok várnak a kombájnokra és az aratógépekre. A kaszák, szerszámos tarisznyák és fenőtokok ismét tartósan szögre kerülnek, s a kaszások nem verik fel a falvak csendjét. M. J. Prandl Sándor felvétele
