A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-08-11 / 32. szám

T udomány T echnika William Harvey angol orvos, a vérkeringés halhatat­lan felfedezője. Cambridgeben és Paduában tanult, majd Londonban mint orvos telepedett le. 1615-ben a boncolástan tanára és 1630-ban pe­dig I. Károly udvari orvosa és az orvosi kollégium elnöke. Nevét vi­lághírűvé tette az a felfedezése, hogy a vér a testben nem nyugszik, hanem állandóan keringésben van; kimutatta a szív szerkezetét, vala­mint szerepét a vérkeringés fenn­tartásában. A NAGY FELFEDEZÉS Zseniálisan egyszerű, ma is az ő nevét viselő kísérlete ebből állt: el­szorította a felső kart, és meg­figyelte, hogy ekkor a pulzus gyen­gül, majd teljesen kihagy; ha pedig lazítja a szorító kötést, a vér újra lüktet a csuklón kitapintható pul­zusban. Azt is megfigyelte, hogy a lekötéstől kiduzzadnak a kar vénái. Logikus okfejtésének közbenső lánc­szemeit kihagyva, Harvey arra a végső — és helyes — következtetés­re jutott, hogy a vér kering a szer­vezetben. Az újonnan feltárt tényeken le­mérte az eddig ismert valamennyi elméletet a vér mozgásáról. Sem a vér hullámzása, sem egyirányú csörgedezése vagy nyugvása nem állhatta ki a valóság próbáját. A vér folytonosan kering és mindig egy irányban — ez az egyszerű tény Harvey nagy felfedezése. „Bonctani vizsgálatok állatokon a szív és a vér mozgásáról“ című könyvében renge­teg kísérleti adattal és ragyogó lo­gikával bizonyítja ezt. A körforgás motorja és szivattyúja a szív, amelynek szerkezetéről és működé­séről szintén pontos képet adott Harvey. Harvey nem tartozott azok közé, akik mindjárt első gondolatukat, vagy akár első kísérleti eredmé­nyeiket világgá kürtölik. De amikor biztos volt a dolgában, két és fél évtized kutatómunkája után, a vér­keringésről szóló ismereteit előadta Londonban, a nagyhírű Királyi Orvostársaság színe előtt. Egyáltalán nem fogadták kitörő örömmel, hogy végre valaki tisztán iát abban a kérdésben, amelynek megoldásán évezredeken át oly so­kan hiába törték a fejüket, vagy pe­dig az „örök titok" leplét akarták a problémára borítani. Türelmesen végighallgatták Harvey-t, aztán minden bizonyítás nélkül kijelentet­ték, hogy elmélete téves. A vér nem keringhet a szervezetben. Kiváló és felvilágosult természettudósok mond­ják ki a „lehetetlent“. HAKVEY MÜVE Harvey szerette volna kiadni a vérkeringésről írt művét: hátha szé­lesebb körben megértő visszhangra talál, vagy legalább tudományos módszerekkel igyekszik valaki szembeszállni állításaival. Ezt a ké­rését is elutasították. A tudós társa­ság kijelentette: nem pazarolja ilyesmire a papírt és a nyomda­­festéket, tekintélyét pedig végkép­pen nem adja ehhez az „abszordum­­hoz". Az ítélet után természetesen magánvállalkozó sem akadt a könyv kiadására. A tudósok felháborodása olyan nagy volt, hogy Harvey nevét a teljesen tudatlanok is meghurcolták. Széltében-hosszában gúnyos meg­jegyzésekkel, sőt becsmérlő szavak­kal kommentálták a vérkeringésről szóló „képtelenségeket“. A Királyi Orvostársaságban kipattant botrány folytatódott a sajtóban és az utcán. Közben mégis megjelent Harvey könyve, Frankfurtban. Sajnos, nem a kívánatos és ésszerű hatást érte el, hanem éppen az ellenkezőjét: tovább szította a» nagy felfedező ellen kirobbant gyűlölködést. Ma már elképzelhetetlen ehhez hasonló szenvedélyes vita valamilyen tudo­mányos kérdés körül. A gúny és a gyalázkodás minden eszközével igyekeztek nevetségessé tenni Harvey-t. Nemcsak az akkori lapokban, az utcákon és szórakozó­helyeken, hanem tudományos fóru­mokon is. A higgadt érveléstől na­gyon távoleső hangon, inkább a hit­viták átkozódásaihoz hasonló stílus­ban látott napvilágot 25 angol orvos nyilatkozata is Harvey és a vér­keringés ellen. Mit tehetett a bölcs ember, aki olyan sokáig tudott hallgatni? Most is hallgatott, visszavonultan élt. Bí­zott abban, hogy igaza egyszer majd a napnál világosabb lesz, de többé nem hangoztatta; ott volt a könyve, aki akarja, tanulja meg belőle az igazságot. A HIÁNYZÓ LÁNCSZEM 1657-ben halt meg Harvey. Négy évvel később, 1661-ben Malpighi felfedezte a hajszálereket. Mikrosz­kóp alá tette egy béka tüdőszővetét. s így láthatóvá lettek az artériákat és vénákat összekötő kis erek. Ez volt a hiányzó láncszem, a vérkerin­gés emléletének végső bizonyítéka. Harvey még nem dolgozott mikrosz­kóppal, a hajszálerek pedig szabad szemmel láthatatlanok, különösen legfinomabb elágazásaikban. A sors nemcsak a hajszálerek felfedezésé­től fosztotta meg Harvey-t, hanem attól is, hogy megérje elméletének diadalát. De könyve ott volt sok európai egyetemen, s amikor elcsendesedett a mesterségesen és ostobán kavart botrány Harvey személye körül, mind többen látták be a nagyszerű felfedezés igazságát. Már Harvey kortársai között akadtak, akik felismerve a vérke­ringés jelentőségét — egy lépéssel tovább haladtak a gyógyítás terén. Major és Elsholtz német orvosok alkalmaztak először intravénás in­jekciót. Abból a helyes megfontolás­ból kiindulva, hogy a véráramba fecskendezett gyógyító anyagokat a keringés eljuttatja a megbetegedett szervhez. ■ Harvey nevéről nevezték el Fran­tiškove Lázné egyik legnagyobb gyógyintézetét is, ahol a szív, ér és vérkeringési zavarokban szenvedő betegeket gyógyítják. Az intézet ve­zető főorvosa MUDr. Jan Badal, do­cens, alkalmazta első alkalommal a gázinjekciókat, amely különben is az ő felfedezése volt és már több mint húsz éve praktizálják, Jó ered­ménnyel. (rp) Ilyen lett a VESC kocsi, vagyis a Volvo Experimental Saieta Car, amely­nek születését nem kevesebb, mint huszonnyolcezer tényleges közlekedési baleset tüzetes tanulmányozása előzte meg. Ezeket a vizsgálatokat a svéd gyár tudományos kutatói értékelték, és a tapasztalatokat felhasználták az új biztonsági modell kialakításához. Végül is 28 olyan pontja van ennek a kocsinak, amely a balesetvédelmi konstrukciók terebélyesedő listáján ma újszerűnek tekinthető. Ilyen többek között a teleszkópos rudakra támaszkodó első és hátsó vészhárító. Ezek itt nemcsak rugalmas anyagú külső burkola­tot kaptak, hanem ütközésnél 180, illetve 90 mm-es távon rugalmasan moz­dulhatnak el és csökkentik a frontális erők roncsoló hatását. A megnyújtott orrú kocsi elején végül is 110 cm-es szakaszt nevezhetnek energia-elnyelő zónának, tehát közel kétszer annyit, mint az ismert 164-es Volvo kocsinál... Az autópiac újdonságai Az olaszországi Fiat-gyárban is biztonsági autók tervezésével foglalkoznak. Ez a kis biztonsági modell nem más, mint ä nálunk is jól ismert 500-as tí­pus, mely elöl-hátul, sőt még oldalt is műanyagbetétekkel övezett. A gyár nem titkolja, hogy ha ezt a megerősített vázzal szerkesztett kisautót forga­lomba hozná, az ára mintegy negyven százalékkal lenne több a mai legki­sebb Fiat-kocsi áránál. (Gyári fotók) 0 SZOVJET TUDÓSOK újfajta semlegesítő szerkezetet állítattak elő a kipufogógá­zok katallkua utóégetésére. Az autó motorjából a gáz hálószerű hengerbe kerül, amelyet katalizátor-réteg vesz körül. A kipufogógáz mérgező elemei ezen keresztül­haladva elégnek, széndiozlddá és vízzé alakulnak, majd a kipufogőcsö toldatán kerülnek a levegőbe. Ebben a készülékben a lényegesebb mérgező anyagok csaknem teljesen oxidálódnak. A semlegesítő ötvenezer kilométerig üzemképes. • FORGALOMBIZTONSÁGI REKORDOT tart a skóciai Glasgow és Stirling városok között felépült 20 ezer lakosú új autóstelepfllés: Cumbernauld. Tíz év óta ebben a városban nem történt halálos közlekedési baleset, és csupán 11 ember sérült meg közútjain. A páratlan eredménynek az a magyarázata, hogy ezt a várost már az autóskorszak igényel szerint építették: alul és felüljárók révén a gyalogos és a köz­úti forgalom teljesen külön pályákon bonyolódik le, tehát sehol sem keresztezik egymás útját. Ugyanakkor az egyirányú utcák olyan hálózatát alakították ki, amely­ben alig akad szintbeli kereszteződés. • AUTOMATIKUS FORGALOMIRÁNYÍTÁST vezettek be Toulouse városában. Hurok­detektorok továbbítják a forgalmi adatokat a számítóközpontba, ahol egy úgyneve­zett koordinátor alakítja ki, és továbbítja a jelzési programokat és utasításokat. A várost több külön irányítható körzetre osztották, de a körzethatárok változtatha­tók. Elsősorban a fő úttengelyeken igyekeznek kialakítani a legkedvezőbb forgalom­áramlást. 0 A SZOVJETUNIÓ különböző részeiről hatvanezer ember érkezett a Tatár Auto­nom Köztársaságba, hogy részt vegyen a Kómát Autókombinát építkezési munkái­ban. A gigantikus méretű üzem évente 151) ezer nagyteljesítményű teherautót, és 250 ezer Diesel-motort gyárt majd. I

Next

/
Thumbnails
Contents