A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-07 / 1. szám

Keressétek, ami összeköt... „Könyvének program osan hangzó címe van: „Keressétek, ami összeköt...“ Kiknek szánta ezt a jelszó nevű felszólítást és hogy filgg össze könyvének mondanivalójával ? A cím idézet. Tamási Áronnak egy erdélyi magyar íródelegációval végigjárt 1937-es csehszlovákiai körútja alkalmából sok helyen elmondott beszédéből va­ló, amelyben a korabeli baloldali magyaroknak a társadalom belső szociális, né­pi demokratikus átalakítására való szövetkezését és a közép-európai népeknek a fenyegető német fasizmussal szembeni összefogását hirdette. Ilyen alapon ke­rült ez a jelszó akkor a csehszlovákiai kommunista párt által kiadott Magyar Nap című napilapba is, amellyel könyvemben foglalkozom. A Magyar Napot a CSKP a Kommunista Internacionálé 1935 augusztusában megtartott kong­resszusán kidolgozott új irányelvek jegyében, lényegében a fentebb megfogal­mazott politika gyakorlati megvalósítására hozta létre. Ebből következően azt lehetne gondolni, hogy talán nem is egészen helyénvaló, hogy ezt a programot könyvem címoldalán egy Tamási idézet reprezentálja, akiről tudvalevő, hogy nem is volt kommunista. De irodalomtörténész vagyok, s bár a Magyar Nap kapcsán a korabeli antifasiszta egységfronttörekvéseknek a magyar politikai vonatkozásait is feldolgoztam, ha akartam, ha nem, ezt az egész problémakört az irodalomtörténész szemüvegén keresztül néztem. Milyen szerepe volt a Magyar Napnak ezeknek az eredményeknek az eléré­sében? Nagyon nagy szerepe volt. A baloldali antifasiszta erők tömörülésének szük­ségessége a 30-as évek közepén még távolról sem vált közfelismeréssé. A Kom-I.őrinez Gyula rajza Büszkék lehetünk-e hagyományainkra, az első köztársaság magyar munkásmozgalmára, a CSKP népfrontos beállítottságú lapjára, az Ostra­­ván kiadott Magyar Napra? Ezekre a kérdésekre válaszol a kort kitűnően ismerő Varga Rózsának a bratislavai Madách Könyv- és Lapkiadó gon­dozásában nemrég megjelent Keressétek, ami összeköt... című könyve. A fiatal budapesti Irodalomtörténész végigkíséri ennek a jelentős újságnak az útját: megalapításának és megjelenésének a körülményeit, szerkesztői­nek és munkatársainak pályáját, publikációinak hatását és utóéletét. Mi­vel a gondosan megírt könyvet a csehszlovák-magyar kulturális kapcso­latok további jelentős állomásának tekintjük megkértük a szerzőt, aki a Szlovák írószövetség budmerleei alkotóházában tartózkodott, hogy vá­laszoljon néhány kérdésünkre. rrumista Internacionálé irányzatával szemben elég nagy volt a bizalmatlanság mind a progresszivitás erőtartalékának tekinthető intelektuellek. passzív közép­rétegek körében, mind a baloldali pártok, de még a munkásmozgalom vezetői részéről is. A Szociáldemokrata Internacionálé és pártjainak vezetői például mindvégig elutasították. A CSKP a kommunista pártok közt az elsők közé tar­tozott, amely az adott nemzetközi politikai helyzef elemzése alapján felismerte az idők szavát, s abból a konkrét, rá váró feladatokat, és viszonylag gyorsan kidolgozta az ezek megvalósításához szükséges gyakorlati programot. Ehhez tar­tozott, a Magyar Nap című napilap megalapítása is, A magyarországi kommu­nista mozgalomban különböző okok miatt erre csak később kerülhetett sor. A magyarországi és romániai antifasiszta népfronttörekvések kibontakozásának legfőbb akadálya az volt, hogy a kommunista pártok a csehszlovákiai helyzettel ellentétben itt csak illegalitásban dolgozhattak, nem voltak fórumaik. A CSKP az ottani kommunista mozgalom segítségére sietett akkor, amikor a Magyar Napot a csehszlovákiai mellett a magyarországi és romániai antifasiszta nép­­írontpolitika szolgálatába is állította. Ilyen alapról a Magyar Nap az akkori közép-európai antifasiszta egységfronttörekvéseknek a legjelentősebb magyar nyelvű fóruma lett. Mit jelentett a Magyar Nap a csehszlovákiai magyarság életében? Az 1936—38-as években a leghaladóbb és az egyik legszínvonalasabban szer­kesztett és legnépszerűbb napilapot 3—8000 példányban nyomtatták, egyes kü­­lönszámai azonban a húszezres példányszámot is elérték. Mint a CSKP magyar napilapja tudósító-, terjesztő-, belső- és külső munkatársai körével, előfizetőivel fóruma és szervezője volt mindazoknak az akcióknak, amelyek igyekeztek úgy orientálni a lakosságot, hogy a fasiszta erők elleni nemzeti és nemzetközi harc­ban a baloldali egységfrontba tömörüljön. A CSKP ezen a téren a magyar la­kosság körében igen szép eredményeket ért el. Mindez beletartozik az itt élő magyarság progresszív hagyománykörébe, amit — én legalábbis úgy látom — példáival, hasznosítható tapasztalataival nem aknáznak ki olyan mértékben, mint ahogyan lehetne. A Magyar Nap időszaka a csehszlovákiai cseh, szlovák, magyar, német, ukrán progresszív erők együttműködésének olyan Iskoláját je­lentette, amit a müncheni tárgyalások, majd az 1945 utáni idők nagyban sem­legesítettek, de amihez, mint előreutaló példához, sok mindenben ma is vissza lehetne nyúlni. A csehszlovákiai magyarság számára a Magyar Nap története talán elsősor­ban ezekért tanulságos, de nem kevésbé érdekes a lapnak a két világ­háború közötti csehszlovákiai magyar irodalom történetében betöltött szerepe sem, amit ugyancsak igyekeztem feldolgozni. Mindezek alapján könyve komoly munkának, és a csehszlovákiai magyarság haladó hagyományai és a közép-európai népek progresszív együttműködésének története szempontjából rendkívül érdekesnek látszik. Hogyan jutott az elha­tározáshoz, hogy ezzel a problémakörrel foglalkozzon? Dunántúlon, egy szlovák faluban nőttem föl. Ha őszintén s a valóságnak megfelelően kellene válaszolnom arra a kérdésre, hogy mi az anyanyelvem, azt kellene mondanom: magyar és szlovák. Anyai nagyapám házánál magyarul, apáménál szlovákul, otthon keverve beszéltünk. Szülőfalumból igen korán, tu­lajdonképpen- már tízéves koromban kiszakadtam, szüleim meghaltak, s úgy tűnt, ez a világ számomra elveszett. Amikor aztán egy hivatalos kiküldetésben a magyar-cseh-szlovák irodalmi kapcsolatok kutatásának céljából először jöttem Szlovákiába, úgy éreztem, mintha valami csodaként szülőhazámba találtam vol­na vissza. Az élmény intenzitásához nyilvánvalóan az is hozzájárult, hogy ez volt életem első külföldi útja. Közelebbről, belülről ismerhettem meg az ország népének a magyarétól sokban eltérő történelmét és irodalmát, aminek birtoká­ban aztán már a magunkét is másképp láttam, jobban megértettem. A magyar irodalom külföldi visszhangja után indulva jutottam el, tehát a szlovákiai ma­gyar szellemi élet, majd innen a szlovák és cseh irodalom tanulmányozásához. Eddig ezzel inkább csak „mellékesen" foglalkozhattam, remélem azonban hogy a közeljövőtől kezdve „főfoglalkozásként“ is ezen a területen dolgozhatom. Ami közelebbről a Magyar Naphoz kapcsolódó problémakör feldolgozásának vállalását illeti, ahhoz úgy jutottam el, hogy kerestem azokat až összefüggése­ket, amelyek a csehszlovákiai szellemi életnek a magyarországitól eltérő vo­násait magyarázzák a két világháború közti időszakban. Az, hogy Csehszlová­kiában a haladó gondolat, egyáltalán a progresszivitás jobban érvényesülhetett, mint Magyarországon, hogy itt tömegeket mozgósító, a közgondolkozást nagyban befolyásoló erővé válhatott, arra a két ország alaphelyzetét meghatározó gaz­dasági és politikai struktúrájának lényegesen eltérő volta mellett nem jitolsó­­sorban azért is kerülhetett sor, mert itt jobban sikerült érvényt szerezni annak — a középeurópni népek számára szerintem ma is még sok szempontból nagyon aktuális — jelszónak, amely Tamási Áron mondatos megfogalmazásában így hangzik: „Azt keressétek, ami összeköt, s nem ami elválaszt.“

Next

/
Thumbnails
Contents