A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-21 / 3. szám

Marson pótban; a Marson nem találunk folyó­kat, patakokat vagy tavakat. Még az is kétséges, hogy a sarkvidéki tájakon levő fehér sapkákat valóban jég és hó alkotja-e, avagy szénsavhóról van szó. A Mars egész vízkészlete kisebb, mint a Föld vízkészletének egy százaléka! Akadnak néhol igen különös terüle­tek is. Ezek egyike a Hellas nevű vidék. Ez körszerű formájú, 1600 kilo­méter átmérőjű, tökéletes síkság, ame­lyen egyetlen kráter sem található. Feltételezik, hogy itt is voltak vala­mikor kráterek, de azokat egy lezuha­nó, igen nagy méretű kozmikus tömeg megsemmisítette. A kozmikus test be­csapódásának jele maga a Hellas ré­gió, amely eszerint egy különlegesen nagy méretű „sebhely“ az égitest fel­színén. A Hellas viszonylagos szomszédsá­gában van az úgynevezett Kaotikus Régió, amely a Hellasnak éppen ellen­téte lehetne. Itt ezernyi gerinc helyez­kedik el, mindenféle szabályosság nél­kül, egymás hegyén-hátán. A gerince­ket mély repedések és szakadékok vá­lasztják el egymástól. Nem ismeretes, hogy miként jött létre ez a fantaszti­kus terület, de egy feltevés szerint az egész, mintegy egymillió négyzetkilo­méternyi területű vidék egy óriási ará­nyú beszakadás révén kapta mai alak­ját. A Mars külső, szilárd kérge a Ka­otikus Régió alatt valamikor berop­pant, s a felszíni anyagtömegek egy­másra torlódtak. Mindenesetre tény, hogy a Kaotikus Régió jelenlegi isme­reteink szerint teljesen egyedülálló képződmény naprendszerünkben, sem a Holdon, sem pedig a Földön nem is­merünk hozzá hasonló területet. A Marson nem sikerült kimutatni magas, keskeny és hosszú hegyláncok létezését, olyan képződményeket, mint amilyenek a földi lánchegységek, az Alpok, a Kárpátok vagy a Himalája, vagy olyanokat, mint amilyeneket a Holdon az ottani medencék peremvi­dékén ismerünk. A lánchegységek marsbéli hiányát illetően nem rendel­kezünk semmiféle tudományos felte­véssel. Más kérdés azonban, vajon nincse­­nek-e működő, önálló tűzhányók a Marson. Eddig mintegy húsz olyan megfigyelés történt, amely szerint a bolygó felszínén egyes pontok időnként kifényesednek, majd egy kis felhő jele­nik meg fölöttük. Feltételezik, hogy ezek a néhány percig mutatkozó tü­nemények a marsbell vulkánosság megnyilvánulásai lehetnek. Talán fe­hér, vulkáni hamutól nem szennyezett gőztömegek törnek a magasba egyes tűzhányók vagy vulkáni eredetű repe­dések mélyéből. Néha előfordul, hogy egy-egy felhő több napon keresz­tül is látható, mégpedig ugyanazon a helyen; — valószínűleg ez is az aktív vulkánosság következménye. A Mari­­ner-9 mérései során egy különösen me­leg pontot fedeztek fel a Marson. Ez igen meglepő, hiszen a bolygó felszí­nének átlagos hőmérséklete mínusz 100 Celsius-fok körüli. Ha ez a meg­figyelési eredmény nem műszerhibából következik, akkor konkrét bizonyítéka a marsbeli vulkánosságnak. Sajnos azonban ez idő szerint még nem tudjuk biztosan, hogy a szóban forgó mérés eredményét reálisnak tekinthetjük-e, avagy sem. Jelenlegi ismereteink szerint a Mars sokkalta jobban emlékeztet a Holdra, mint a Földre — de azért nem tekint­hető teljes „holdtípusú“ égitestnek sem. Mindenesetre számunkra rendkí­vül szokatlan körülmények uralkodnak a felszínén, s nehezen képzelhető el, sőt, úgyszólván lehetetlen, hogy valaha is az ember „második otthonává“ vál­jon. Dr. Hédervári Péter az International Association of Plane­tology alelnöke Gépeinkősei A villámhárító Az elektromosság kutatása a XVIII. században kezdődött. Ez Időben már fel­ismerték, hogy kétféle elektromosság van: másfajta az Üveg és másfajta a gyanta dörzsölésekor keletkező elektro­mosság. Azt is megállapították, hogy a különböző elektromosságok vonzóerőt gyakorolnak egymásra, az azonosak ta­szítják egymást. Az elektromosság Iránti érdeklődést fokozta a leydenl palack feltalálása, amelynek lényege, hogy ha egy földet vezető egy másik vezetővel szigetelőanyagon keresztül érintkezik, a két vezető felületén nagy mennyiségű el­lentétes elektromosság halmozódik fel. (Ilyenek manapság a rádiókészülékek ' kondenzátorai.) A leydenl palack két el- f lentótesen töltött vezetőjének kisülése- ■ kor lényegesen nagyobb szikra keletke­zik, mint addig ismertek. E szikra nagy­sága Indította Benjamin Franklin ame­rikai politikust és természettudóst arra a felismerésre, hogy villámláskor ugyan­olyan kisülós következik be, mint a ley­denl palacknál. Benjámin Franklin a Philadelphia mel­letti réten selyemzsinóron egy hatalmas sárkányt bocsátott fel, amelynek tetejé­re hegyes témcsúcsot helyezett, s a sár­kányt eresztő selyemzsinör végére fém­­kulcsot kötött. Az esőben átnedvesedett zsinór kitűnően vezette a légköri elek­tromosságot, s Franklin ujjával hosszú szikrákat csalt ki a kulcsból. (E kísérlet megismétlését nem javasoljuk, hisz 17S3. augusztus B-án Oroszországban Richmann fizikus hasonló kísérletnél lelte halálát. Az elektromos áram agyonsújtotta. 0 volt a villamossági kísérletek első hősi áldozata). Ezután 1770-ben Franklin elkészítette első villámhárítóját, amelyet Benjamin Wesr házára szerelt fel, s amelynek el­­rendezése szinte semmiben sem külön­bözik a ma használatos villámhárítóktól. Franklin mélyreható kísérleteket vég­zett az elektromosság területén: bebizo­nyította, hogy az elektromosság a testek felületén helyezkedik el. Kísérleteihez saját tervezésű készüléket használt. Természettudományos vizsgálódásai so­rán a Golf-árammal Is foglalkozott, szá­mításokat végzett és a hajósok részére elkészítette az áramlat térképét. Az első közkönyvtárat Amerikában Franklin alapította és szervezte 1731-ben. Természettudományi, kulturális tevé­kenységén kívül politikai szerepéről is szót kell ejteni. 1776-tól az amerikai ál­lamok önállósági küzdelmének fontos szereplője. Nagy szerepe van az Egye­sült Államok függetlenségi nyilatkozatá­nak megszövegezésében. 1770-ban létre­hozta Franciaországgal az angolellenes szövetséget. Benjamin Franklin jelentős politikai tevékenysége mellett egyike az elsőknek, akik természettudományos eredményeik­kel a gyakorlati életet nemcsak szolgál­ták, hanem lényegesen át is alakították. I Tudomány Borjúmentés Az embergyógyászatban ismert és gyakran alkalmazott módszer a re­­zuszcitálás, vagyis az élet újraindítá­sa. Az angliai Flowers Equipmnent Co. egy borjú-rezuszcitátort dolgo­zott ki a légzési zavarokkal világra jött borjak megmentésére. A mindössze 1,8 kg-os készülék egy maszkból és egy oxigéntartályból áll. A maszkot a borjú pofájára erősít­hetik, az oxigént az oxigénpalackra szerelt harmonikával adagolhatják A harmonika kihúzásával szabályoz­ható a szervezetbe juttatandó levegő mennyisége. A harmonika szaporább vagy lassúbb mozgatásával alkal­mazkodhatnak az állat esetleges spontán lélegzéséhez. Az egész készülék olyan kis helyen elfér, hogy az állatorvos autójában magával viheti. Az oxigénpalackban kb. fél órás mesterséges lélegeztetés­hez elég oxigén van. A palack cse­réje egyszerű. Automatikus útelzárás-világítás Sok balesetet okoz, ha az útjaví­tást, útelzárást — főleg sötétben — nem jelzik megfelelően. A balesete­ket gátolja az angol Errington Engi­neering kúp alakú világítóteste. A világítótest tetején vörös vagy na­rancssárga burkolatban elhelyezett izzólámpa kapcsolóját — tranziszto­rok és mikroáramkörök útján — fo­tocella működteti s a sötétedés beáll­tával az izzólámpát automatikusan bekapcsolja, és virradatkor kikap­csolja. A világítótestben levő telep utántöltés nélkül biztosít. Viharveszélyt jelző berendezés A svéd Nitro Nobel gyár a stock­holmi Nagyfeszültség Kutatóintézet­tel közösen három részből álló vil­lámcsapás veszélyt jelző berendezést dolgozott ki: 1. a közeledő felhők okozta elektromos mező erősségét mérő készülék; 2. a még távoli fel­hők villámainak rádiósugárzását fel­vevő antenna és 3. a kiértékelő elek­tronikus berendezés, amely szükség esetén működteti a vészjelző szerke­zeteket. A berendezés idejében fi­gyelmezteti a veszélyeztetett helye­ken (pl. távvezeték szerelésén, ma­gasépületeken stb.) dolgozókat, hogy munkájukat hagyják abba, és vonul­janak védett helyre. A berendezés felhasználható arra is, hogy közpon­ti helyről irányított vészjelzőkkel vá­rosok lakosságát figyelmeztessék zi­vatar közeledésére. 1 t Cserélhető betétes fejű kalapács Az angol Arden Dies Ltd. sárga kalapács néven, masszív kalapácsot hoz forgalomba, amelynek fejébe acél-, bronz-, réz-, alumínium-, gu­mi- vagy műanyag betétet foghatnak be. A betéteket a fej hátsó részén kinyúló szorítóhüvely végződésénél kis forgatórúddal lehet lazítani vagy beszorítani. A kalapács nyele sárga, azért hogy feltűnő színe eredmény­ként szembetűnő legyen. Mágneses ajtózár A különösen sokat használt, s így nagyobb kopásnak kitett belső aj­tózárakhoz mágneses zárszerkezetet hoz forgalomba a holland Kuboma. Az ajtó becsukásakor az ajtófélfába szerelt ellendarabon levő acélgörgő és a zár között fellépő mágneses me­ző tartja zárva az ajtót. A kilincs lenyomásakor a műanyag dióban el­helyezett pergaménes mágnes elfor­dul, s az ajtó kinyitható. Ha az ajtó becsukásakor a zár szembekerül az acél görgővel, a mág­neses mező zárja az ajtót. Ezért a mágneses zár automatikus ajtózár­szerkezettel együtt is jól használha­tó. A mágnest tartó dió és a zár más­más műanyagból készül, amelyek kö­zött a súrlódás csekély, ezért kenés­re nincs szükség, és a zár nagyon tartós.

Next

/
Thumbnails
Contents