A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-23 / 25. szám

w termelési eredményeket is. Az etnlí­­tett minőségi változáshoz tartozik még továbbá az, hogy áttértünk a takarmánykeverékek etetésére. Ezt nem mindig veszik figyelembe, ha az állattenyésztés fejlődéséről vagy fejlesztéséről van szó, pedig egyike a legfontosabb tényezőknek. Ha a dolgozók és az irányító szervek vi­szonyulásának változását említem az állattenyésztéssel kapcsolatban, akkor még mindig a minőségi változás ke­retein belül vagyunk. Ugyanis ezek, az egészséges állatállomány, a kor­szerű takarmányok használata, a dol­gozók és a vezetők viszonya együtte­sen jelenti azt, amit a minőségi vál­tozás fogalma alatt értek. — Milyenek az eredmények, mi­lyen az állatsűrűség, s milyenek az állattenyésztés fejlesztésének a le­hetőségei a járásban? — Járásunk kerületi méretben a legtöbb húst termeli s adja el. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az egy hektárra eső hústermelésünk is a legmagasabb a kerületben. Mindez azzal magyarázható, hogy viszony­lag alacsony az állatsűrűség. Az el­múlt évben 100 hektárra 48 darab szarvasmarha esett, s ebből 18,4 da­rab volt a tehén. Ez a kerület többi járásához viszonyítva alacsony szám. 1975-re ezt a számot 51,8 darabra növeljük. Az állattenyésztés termelékenysé­gének a növelése érdekében néhány fontos gazdasági feltételt kell meg­teremtenünk. Ezek közé tartozik a meglévő istállók teljesebb kihaszná­lása és rekonstrukciója, hogy növel­ni tudjuk az állatállományt. Ez így látszólag nem sokat mond, de járási viszonylatban ezzel az egyetlen té­nyezővel elérhetjük azt a számot, amit 1975-re terveztünk. A másik fontos tényező, amit meg kell emlí­teni, az az, hogy a termelőszövetke­zetek önellátók legyenek takar­mányból. A szarvasmarhatenyésztés viszonylatában számolni kell a most felépülő új tejüzem kapacitásának teljes kihasználásával. E téren 80 millió liter tej eladásával kell hogy számoljunk. Ehhez két lényeges té­nyezőt kell biztosítanunk: a megfe­lelő takarmányozást és a korszerű istállózást. A tervek szerint a jelen­legi gazdaságokból kiiktatjuk a mar­hahizlalást, s áttérünk kizárólag a tejtermelésre. A szarvasmarhahizla­lást Pohronský Ruskovban (Orosz­kán) és környékén a cukorgyári mel­léktermékek teljes kihasználásával oldjuk meg. Hasonló módon fejlesztjük a ser­téstenyésztést s a baromfitenyésztést is a járásunk területén. Nehéz, szinte lehetetlen egyetlen cikkben egy ilyen óriási járás mező­­gazdaságának jelenét és jövőjét ösz­­szefoglalni. Ha csupán megközelí­tően is körvonalazódott mindaz, ami lényeges ott, ahol több mint száz mezőgazdasági üzem termel, akkor már nem volt hiábavaló a fáradozá­som. GÁL SÁNDOR „Meseországból ABC-országbo éé E sorok írója nem járt óvodába, s ez meg is látszik lelkivilágán. Ké­sőn ismerkedett meg olyan csodála­tos dolgokkal, mint a hintaló, játék­autó, fából faragott héttörpe, építő­kockákból magasba szökő várkastély — nem is beszélve a játékűrhajók­ról, amelyekkel akkor sem ismerked­hetett volna meg, ha történetesen óvodába jár. Mondom, mindez meg­látszik a lelkivilágán, bizonyos ke­délybetegségein, hangulatainak ki­számíthatatlan ingadozását — orvo­saival szemben — kizárólag ennek a pótolhatatlan hiánynak tulajdonít­ja, akárcsak azt a gyermeteg szoká­sát, hogy még ma is, őszülő halán­tékkal, szívesen ül a gyerekek közé és végtelen türelemmel épiti fel a legbonyolultabb tündérkastélyt, épí­tőkockákból vagy homokból. A muzslai óvodában minderre al­kalma is nyílott volna, ha nem érke­zik későn. Sajnos már négy óra is elmúlt s a gyerekek épp hazafelé készülődtek, az egyébként nagyon kedves óvónénikkel pedig mégsem ülhetett le a homokba mesevárat építeni... Tehát a gyermekek haza készül­tek, a szülők, nagyszülők már a ka­puban várták őket, épp csak annyi időnk maradt, hogy néhány fényké­pet készítsünk még, a füves, virágos udvaron kéz a kézben vidám ének­szó mellett fordultak egyet-kettőt, kezet mostak stb. Kitűnően berendezett óvoda a muzslai. Egyetlen hibája, hogy hiány­zik belőle a központi fűtés, s ez bi­zony télen elég gondot okoz, hiszen míg az osztályokban jó meleg van, a, folyosókon könnyen meghűlhetnek a gyerekek. A másik hiányosság, amint azt Czibor Mária igazgatónőtől megtud­tuk, hogy a hat óvónő közül csak háromnak van rendes képesítése. Vi­szont az igazgatónő azt is megjegy­zi, hogy még a képesítésnél is fonto­sabb a gyermekek iránti szeretet, arra pedig egyik óvónőnél sem lehet panasz. Arról nem is beszélve, hogy a képesítést az említett három óvó­nő is mqg akarja szerezni. E két hiányosságon kívül azután nem is igen lehet panasz semmire. Játékkal, segédeszközökkel bőven el van. látva az óvoda, van itt minden, amiről csak egy kis lurkó álmodhat. Az óvoda három osztályos, egész­napos ellátással; 76 gyermekről gon­doskodnak. itt. Az osztályok, folyo­sók, mellékhelyiségek ragyognak a tisztaságtól, ami a személyzet szor­galmát dicséri. A gyermekeket életkoruknak megfe­lelően három csoportra osztják. Az óvónénik azt állítják, hogy munkájuk nagyon érdekes és válto­zatos. A gyermekektől mindennap hallanak valami újat, amin jóma­gam nem csodálkozom, hiszen két fiam van, 8 nem győzöm feljegyezni remek ötleteiket. A kis óvodások még azt is elárulják, ha szüleik ott­hon összezördülnek, sőt azt is, hogy Lánc, lánc, eszterlánc Prandl Sándor felvételei Az iránt érdeklődünk, hogyan is te­lik el egy óvodás napja. Megtudjuk, hogy hét órától nyolcig tart a gyülekező és az egészségügyi szemle, háromnegyed kilenckor be­zárják az ajtót. Ezután úgynevezett alkotójáték következik, azaz a fel­nőttek munkájának játékos utánzá­sa. A kislányok „főznek“, babát gon­doznak, a fiúk építkeznek, és egyéb „férfias“ foglalkozást űznek. Csak ezután kerül sor az ötperces regge­li tornára, majd kézmosás után a tízórai elfogyasztására. A tízórai után úgynevezett foglalkozási idő követ­kezik, amelynek tartalma naponta változik, s ilyesmi szerepel a „mű­soron“ : testnevelés, értelemnevelés, zenei és képzőművészeti nevelés stb. miért. De ilyesmit is hallanak; „Óvó­­néni, kérem, tegnap leöltünk egy nagy-nagy disznót, de feketén ám!“ Amiből az óvónéni nem von le semmiféle komolyabb következtetést, legfeljebb annyit, hogy az óvodások őszintesége magasan túlszárnyalja a felnőttekét. Az idősebb gyermekek az utolsó hónapokban végignéznek és hallgat­nak egy-két órát az iskolában, ahol a következő évben majd folytatják „tanulmányaikat“, vagyis, amint az óvoda egyik tablóján olvastam „me­seországból ABC-országba“ kerülnek. Tehát még egyszer: a muzslai óvo­da kitűnő. Jómagam is szívesen be­iratkoznék oda, sajnos egy kissé el­késtem...! ZS. NAGY LAJOS Hazafelé A képeskönyv fölött I

Next

/
Thumbnails
Contents