A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-16 / 24. szám

HÁRD1 ISTVÁN: Az életharmónia útjai sík iirvus Isin síi: Kill Küzdelem a kilókkal Ha a testsúly az átlag fölé emel­kedik, kövérségről beszélünk, ami az átlagos élettartamot megrövidíti, a vérkeringést és a támasztószöveteket túlterhelve, másodlagos megbetege­dést okoz. Az elhízás — betegség, amelynek gyökerei már a gyermek­korban fellelhetők. Sokszor abba a hibába esünk, hogy gyermekeinket túltápláljuk, mert azt gondoljuk, hogy a kövér gyermek egészségesebb és a betegségek ellen is védettebb. Az elhízás a civilizált, keveset moz­gó, nagyétkű ember betegsége. A fogyasztó diétával kapcsolatos tanácsok: Az alap a zsírképző élelmiszerek elvonása. Emellett ügyeljünk arra, hogy a fogyókúrázó mégse éhezzék. Vagyis az étrend legyen laktató és az éhséget csillapítsa. Tudnunk kell, hogy a kis mennyiségű étel elfogyasz­tása vagy a koplalás fokozza az éh­ségérzést. Tehát az éhségünket nagy tömegű, silány kalóriatartalmú éte­lekkel kell enyhíteni. Ajánljuk a k betűvel kezdődő főzelékfélék (kara­lábé, kel, karfiol, káposzta) bőséges fogyasztását. Ezenkívül étrendünk többi részét gyümölcsök (a banánt és szőlőt kivéve), fiatal húsok és tej­termékek (tejfölt és vajat kivéve) képezzék! Sokszor szükséges heten­ként egy-egy kizárólag gyümölcs-, tej- vagy főzeléknapot iktatni az át­lagon felüli testsúlyú ember étkezé­sébe. Tilos: a zsíros ételeken kívül a lisztes ételek (kenyér, keltkalács), édességnek számító ínyencfalatok: cukrászsütemények, torták, csokolá­dék fogyasztása. Cukor helyett sza­­harint ajánlunk. Korlátoznia kell a só és folyadék (leves) fogyasztását is, s a lehető legkevesebb konzervet, hentesárut kell enni. Jó módszer az étvágyrontás is. Ha valaki fél órá­val étkezés előtt megeszik egy al­mát, egy narancsot vagy egy adag salátát, elveri az éhét. Ha így ül asztalhoz, úgy érzi, mintha már nem is volna éhes. Hasonló célt szolgál egy-két keményre főzött tojás reggel, éhgyomorra. Ezekkel a módszerekkel igyekszünk tulajdonképpen becsapni önmagunkat. A fölösleges kilóktól fokozottabb testmozgással, sporttal, rendszeres sétával igyekezzünk meg­szabadulni. Annál is inkább, mert a forgalomban levő gyógyszerek (mi­­rapront, preludin stb.) nem igazol­ták a hozzájuk fűzött reményt. So­kan az elhízást jellembeli kérdésnek tartják, hogy ez a magával nem tö­rődő ember betegsége, ami azután láncreakció módjára újabb betegsé­gekhez, például érelmeszesedéshez és cukorbajhoz vezethet. Végezetül leszögezzünk, hogy az elhízott ember lefogyhat, de hízási hajlama egész életében megmarad. A hízásra hajlamos egyénnek szigo­rúan ügyelnie kell étrendjére és élet­módjára, egy egész életen át fogyó­kúráznia kell. A hirtelen, erőltetett testsúlycsökkenés sok veszélyt rejt magában, figyelmeztetőül hangsú­lyozzuk az orvosi felügyelet fontos­ságát. Hizlaló diéta Szükséges lehet a kórosan lefo­gyott ember életében. Ugyanis az átlagon jóval aluli testsúlyú egyének hajlamosabbak egyes betegségekre — például gyomorfekélyre, könnyebben hűlnek meg, ellenállásuk is csökken a tbc-fertőzéssel szemben. Ezek egye­nek olyan élelmiszert, amelynek ki­csi a tömege, de sok benne a táp­anyag, a kalóriaérték. Az ételek kö­zül válassza a bőséges zsiradékokat, vajat, tejfölt, tejszínt, tojássárgáját, kakaót, tejeskávét tejszínnel és édes­ségeket (vigyázat: a túlzott cukor­fogyasztás elveszi az étvágyat). A lelki bántalmak megelőzésé­nek központi problémája az emberi kapcsolatok kérdése. Ezzel kell szembenéznünk a szülő és gyermek, a tanár és tanuló, a munkatársak, az embertársak és végül, de nem utolsósorban a házastársak viszo­nyában. Induljunk ki a családi életből. Az ember legérzékenyebb, legfonto­sabb életszakaszainak lefolyásában, csecsemőből gyermekké, serdülővé és emberré formálásában döntő szerep jut a családnak. A nevelés — családban és iskolában egyaránt — nemcsak ismeretek szerzéséből áll. A nevelés legfontosabb felada­ta az, hogy megtanítsa az embere­ket örülni, szeretni, dolgozni, alkot­nii hogy egészséges közösségi lényt formáljon. A családi élet diszhar­móniája, a szülők ellentéte, beteg­sége, különféle káros szenvedélye — például az apa iszákossága — a család, de elsősorban a nevelhető gyermekek lelki egészségét veszé­lyezteti. Szinte közhely az alkoho­listák feleségének mártirsorsa s végtelen kálváriája. Ismeretes, hogy az alkoholisták gyermekei közül nem egy válik hisztériás, szorongó, gátolt vagy akár antiszociális egyé­niséggé. A gyermeknevelésben el­követett hiba — ijesztgetés, fenye­getés, verés — lelki sérülések, neu­rózis forrásává válhat. A hivatal­ban — különösen a főnökeivel szemben — bárányként viselkedő Mire képes az anya Ha egy házasság felbomlik, a férfi helyzete a könnyebb! Ez a felismerés vonható le az Emberi sorsok rovatában hónapok óta megjelenő levelekből. Az elvált asszonyok helyzete csöppet sem irigylésre méltó, de korántsem reménytelen. Engem is elhagyott a férjem, más asszonyhoz pártolt, pedig há­rom gyermekünk volt. Először kétségbeesésemben tehetetlenné váltam, de csakhamar rájöttem, hogy sírással semmin sem segítek. Gondolkodni kezdtem. Számba vettem a lehetőségeimet: mivel rendelkezem, mivel nem, mire tö­rekedjem, hogy kijussak a „ká­tyúból“. Mindaz, amivel rendelkeztem, túlságosan kevés volt: szilárd el­határozás, igyekezet, viszonylag fiatal kor (akkor harminckétéves voltam), egészség és elfogadható külső. Ezzel szemben hiányzott a lakás, a munkahely, a szakkép­zettség, a férj. Nem volt kire tá­maszkodnom, nem vehettem apa hazatérvén tigrisként viselke­dik, és hozzátartozóit halálra gyöt­­ri... Az anyákkal is külön kell fog­lalkozni. Jellembeli hibáik, kóros megnyilvánulásaik önmagukban is sok akadályt gördíthetnek gyerme­kük egészséges lelki fejlődésének útjába. Közismert a túlzott anyai fontoskodás, amely a gyermek min­den mozdulatát végtelen aggoda­lommal követi: „ ... hol marad a gyerek, mi történhetett vele?“ ... Vannak anyák, akik „tökéletességi" igényüket viszik túlzásba. Ezerféle tanulással, kívánalommal gyötrik gyermekeiket. „A zsarnok“ anya minden tekintetben uralkodik gyer­mekén. Dacos, sokszor gyermeteg fokon rögzült embert formálhat. Az otthonukat kedvelő angolok sok mondást adtak a világnak: Az otthonom az én váram.., Otthon, édes otthon... Az otthon erősségét elsősorban annak légköre jelenti. A puskaporral telített levegő, amely­nek feszültsége minden pillanatban robbanással fenyeget, vagy a min­denki elfoglaltsága miatt hideg ,,adminisztratív lakóhely“ neurózi­sok és más lelki bántalmak kiindu­lópontja lehet. Példaként említhe­tem a rendelésünkön megjelent sú­lyos kezdődő neurózisban szenvedő fiatalasszonyt. Az orvoshoz elkísér­te az egész család: apa, anya és négyéves kisfia. A panaszok felvé­telekor pillanatok alatt olyan vita és káosz alakult ki a család tagjai között, amelyhez hasonlót ritkán ISIIllllM'i igénybe a szüleim segítségét sem, mert az apám már nem élt, az anyám pedig beteg volt. Mit szerettem volna elérni? Igényes, de teljesíthető célokat tűztem magam elé: lakást, szak­­képzettséget és olyan munkát kell szereznem, amelyből megélhetek, de amelyet szeretek is, hogy az életem összes kellemetlenségét mi­nél előbb elfeledjem. Mindamellett egy pillanatra sem feledtem el, hogy rendesen fel kell nevelnem a gyermekei­met. Egyetlen kiutat láttam ma­gam előtt: céljaim türelmes és szívós megvalósítását! Legsürgetőbb a lakáskérdés volt, mivel a férjem szolgálati la­kásában éltünk. Hosszú huzavona után a volt férjem üzeme felaján­lott egy kicsi, de különben szép cserelakást. Sorra került a követ­kező súlyos kérdés, a munkahely­­keresés. Az apró gyermekek mel­lett eddig sehol sem dolgoztam. Nem volt könnyű tehát munkába állni, munkahelyet szerezni. Nem válogathattam. Mindenütt féltek alkalmazni. Három apró gyerme­kem volt, és így minden vállalat attól tartott, hogy folyton otthon maradok, mert hol az egyik gye­rek, hol a másik gyerek lesz be­teg. Végül is egyszerű segédmunká­si állást vállaltam. A munka fi­zikailag megerőltető volt, de lel­kileg csakhamar rendbe jöttem. Távúton hozzáláttam a tanuláshoz is. Mihelyt felvettek a szakközép­­iskolába, a sorsom egyszere meg­szűnt magánügy lenni. Szigorú társadalmi ellenőrzés alá kerül­tem. Sokan akadtak, akik a hom­lokukra mutattak és azt mondták, volt alkalmunk látni. A családta­gok közti ellenséges, kritikus, min­denben vitát kereső magatartás már az első vizsgálaton a betegség egyik forrásának bizonyult. S ha külön fogtuk a családtagokat, ak­kor sem szűntek meg ágálni egy­más ellen. A szeretet nélküli nevelés is ve­szélyezteti a gyermek lelki egész­ségét. A „nagy elfoglaltságuk miatt“ gyermekeikkel nem törődő szülők nemegyszer neveltek jellembelileg elferdült, sőt bűnöző fiatalt. Hány fiatalkorú bűnöző tárgyalásán hangzott el az apa vagy az anya önmagát vádoló mondata: „ ... nem törődtem eléggé a gyermekem­mel ..." A törődés nem csupán a ruházkodást, a feladatvégzést, a szabad idő ellenőrzését jelenti. Lé­nyege a szeretet fényének sok irá­nyú, gyakorlati sugárzása, mely el­sősorban a családról, a hozzátarto­zókról, a gyermekekről történő gon­doskodásban mutatkozik meg. O- lyan családi légkör, amelyben a szeretet uralkodik, amelyben él az egymás iránti érdeklődés, értéke­lés, az egészséges lelki élet legbiz­tosabb támpontja. A szülői házban megbecsüléshez, megértéshez és szeretethez szokott gyermek önbi­zalommal, a biztonság érzésével vág neki az élet ismeretlen ösvé­nyeinek. Embertársaiban bízik és optimista — hiszen otthon is ezt tanulta. A lelki harmóniához olyan fontos önbizalom, helyes önértéke­lés az ottani légkörből indul el. Az elbátortalanodás, az önbizalom­­hiány a csökkentértékűségi érzés neurózisnak, jellembeli elferdülésé­­nek kiindulópontja lehet. Emlékez­tetünk Hérosztrátoszra, aki az ep­­heszoszi Artemisz templom felgyúj­tásával akart kitűnni. ü iir ülik hogy nem vagyok normális. Még a barátaim is túlzott megerőlte­tésnek tartották, hogy a munkám és az apró gyermekek mellett még tanulni is akarok. A gyermekeimnek egyenesen és nyíltan megmontam, hogy első­sorban őértük fáradozom, hogy nem lesz könnyű szorult helyze­tünkből kikerülni, hogy ebben nekik is segíteniük kell. Megígér­ték, hogy segítenek. Idővel egész­séges versengés támadt köztünk. Senki sem akart a másikra szé­gyent hozni, és így mind a né­gyen szép eredményeket értünk el. Amikor a tanulás túlnyomó ré­sze már mögöttem volt, gondol­kodni kezdtem a családi helyze­temen is. Megismerkedtem egy férfival, aki korban és emberi tu­lajdonságaiban hozzám hasonlí­tott. Egyedül élt, és ez fontos volt számomra, mert senkinek a há­zasságát se szerettem volna fel­bomlasztani. Néhány évi ismeretség után összeházasodtunk, s mondhatom, hogy nem bántam meg. Házasság­­kötés után gyerekestől átköltöz­tem a férjem családi házába. Nem sokkal később, az iskola elvégzé­se után, sikerült megfelelő állást is találnom. Nem szeretném idealizálni a je­lenlegi helyzetemet. A dolgozó nők mindennapos hajszája engem sem kímél. Még előttem áll a leg­több gond: biztosítanom kell a gyermekeim jövőjét! A múlttól eltérően azonban ma már rende­zett a családi életem, van szép foglalkozásom és mindez alapve­tő feltétele az emberi megelége­dettségnek. R. M. Lučenec

Next

/
Thumbnails
Contents