A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-21 / 3. szám
A tizenkét betyár A kórus és a kisiskolások Fecsó Pál betyárballadákat szaval Nemrégiben — talán kát hónapja ha lehet — Írtam Turnianska Nová Ves (Tornaújtalu) gazdasági helyzetéről, pontosabban arról, hogy ez a falu, ez a szövetkezet a legjobbak közé tartozik Szlovákiában. A falu kulturális életével akkor nem foglalkoztam. Annál kellemesebben lepett meg a Csemadok helyi szervezetének meghívása december közepén. — Betyárnóta-estet rendezőnk — mondta a telefonba Mázik Mihály, az Iskola Igazgatója. A közönség Bet^árnóta-est Nos, voltam én már Ilyen rendezvényen néhány alkalommal, s leggyakrabban csalódás ért, mert általában ezek a népi jelleggel meghirdetett rendezvények belefulladtak a magyarnóták szirupjába, hamis népieskedésébe. Most azonban kellemesen csalódtam. Mézlk Mihály, a műsor szerkesztője és vezetője avatott kézzel nyúlt a betyárvilág népdallá, balladává kristályosodott világához, s az, amit a közönség a színpadon látott és hallott, valóban a bartóki „tiszta forrásból*'származott. A tizenkét tagú férfikórus — a tizenkét betyár — kitett magáért. S egyáltalán nem volt meglepő, hogy a szövetkezet elnöke, Köteles János mérnök, szintén ott izgult — énekesként — a tizenkét betyár között. Mindig hittem és most is hiszem, hogy jó szándékkal, akarással s kitartó munkával a legkisebb faluban Is lehetséges aktív kulturális életet teremteni. A tornaójfaluslak példája is ezt igazolja és bizonyltja. S az egészben a legszebb, és legmegnyugtatóbb, hogy mindez nem véletlen, esetleges, hanem céltudatos és állandóan jelen levő mozgás. Ezt Igazolja az iskola zenei élete, a daloló, furulyázó kisiskolások felkészöltsége, akik szintén szerepeltek a műsorban. Eddig ilyen színvonalon zené'ő kisiskolásokat csak Csatán és Kráľovský Chlmecben (Klrályhelmecen) láttam, pedig már Jó pár éve járom az országot. Általános tapasztalatom, hogy a gazdasági jólét — gondolok egy-egy falu viszonylatára — és a kulturális élet nincs egyensúlyban. Erről már többször írtam. Most a tornaújfalust példa az a kivétel, amely erre az általánosításra alaposan rácáfol. Mázik Mihály a műsor szerkesztője és rendezője Kellemes estét töltöttünk a tornaújfalusi kultúrházban, a betyárnóta-est — a keret — megtelt tertalommal, Igazi élménnyé vált. —gs-Alexander Henrik felvételei Ligyija Iíjina 1915-ben született Rjazanyban, Oroszország szivében. Moszkvában, a Szovjetunió leghíresebb képzőművészeti főiskoláján tanult Favorszkijnál, a neves grafikusnál. Iljina munkássága szoros kapcsolatban áll Kirgiziával: itt lett belőle igazi művész. Miután kipróbálta erejét a festészet és a plakátművészet területén is (több kitűnő kirgiz háborús plakát fűződik nevéhez), végképp visszatért a grafikához. Mint alkotásai bizonyítják, orosz létére is teljesen elsajátította a kirgiz nép sok évszázados kultúráját. Műveiben nem találni semmi külsődleges egzotikumot: minden grafikája mélyen nemzeti jellegű és általános emberi gondolatokat tükröz. Ligyija Iljina tudatosan elveti a szépelgést, így csodálatosan tiszta és világos műveket alkot. Metszeteinek monumentálisán plasztikus nyelvezete harmonikusan egyesül kifejezésmódjának finom lírájával. Tehetség, szorgalom, nagy művészi tudás jellemzik Iljinát, akár könyvilluittrációt készít — aminek elismert mestere —, akár metszeteket. Olvasóink itt két linómetszetét lát. hatják az ANYASÁG című sorozatból. \
