A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-16 / 24. szám

is múlt, az is történelem, mert an­nak a kornak a levegőjét is őrzik és kisugározzák magukból a múlt­ból átmentett tanúk ... A főépületben helyezték el a vá­ros és környékének bányászmúltját dokumentáló anyagot, eszközöket. Jól nyomon követhető a bányászat és a kohászat fejlődése, főleg az, hogy milyen primitív eszközökkel s milyen nyomorúságos körülmények között fejtették és olvasztották az ércet. Áll és néz az ember. Ügy érzi, év­századokkal előbbi imaházban áll, körülötte megannyi pogány isten­szobor, akik előtt áldoznak, áldoznak emberi verejtékkel és kínnal, vérrel és élettel... ők, a bányászok, az egyszerű pórnép... A múzeum dolgozóinak munkájá­ról sok mindent elmondhatnék még, sok jót és dicsérendőt, mivel azon­ban túl hosszúra nyúlna ez az írás, csupán néhány gondolatot mondok még el az ifjúság honismereti neve­léséről. A járás természeti kincsei és szép­ségei, történelmi emlékei és a már említett gazdag néprajza, nagyszerű lehetőséget nyújt a honismereti ne­velésre. Együtt a természet- és tör­ténelemtudományokkal alkotó módon alkalmazható, segítségükkel kialakít­ható az ember tudományos világné­zete, helyes politikai meggyőződése. Mindez főleg a tanulóifjúságra vo­natkozik, s ők élnek is a lehetőség­gel. A múzeum dolgozóinak segítsé­gével kiegészítik és elmélyítik iskolai tanulmányaikat, így kiteljesedik ál­talános műveltségük, más lesz, he­lyes Irányba terelődik a munkához való viszonyuk, hazafias érzelmük, büszkék lesznek arra, hogy ennek az egyre szépülő szocialista országnak a polgárai. A járás iskoláiban sok honismereti kör működik. Nem csekélység az sem, hogy megismerkedhetnek a ter­mészettel, a madár- és állatvilággal, azok védelmével, hogy elsajátíthat­ják a természetbeni tájékozódás alap­jait, hogy hasznosítani tudják majd ismereteiket a védett növényzetről, s vandál módon nem teszik tönkre a természetet, de a körök munkáján keresztül alkalmuk nyílik arra, hogy megismerjék Gömör nagy szülöttei­nek életét is. A múzeum dolgozói minden alkal­mat megragadnak és kihasználnak arra, hogy minél hathatósabban se­gítsék a körök munkáját. Arra tö­rekszenek, hogy még tökéletesebbé tegyék a munkájukat, és hogy azok­ban az iskolákban is megszervezzék a honismereti köröket, ahol még nincsenek. Felejthetetlen élményekkel és is­meretekkel gazdagodtak azok a fia­talok például, akik a múzeum dol­gozóival együtt leszálltak a szilicei jégbarlangba és megnézték azt a helyet, ahol az ősember lakott és élt. Saját szemükkel látták a tűz­helyét, cserépedény maradványait, a csontokat és egyéb használati tárgya­kat. Valóban maradandó élménnyel távoztak. Az ember új ismeretek utáni vá­gya folytonos: valahol a bölcsőnél kezdődik és a koporsónál végződik. Az emberi ész és kéz alkotta érté­kek kisugárzásának felfogója, befo­gója és szabályos rendszerekbe sze­dője elmondhatja, hogy szép és tar­talmas az élete. Ráadásul, ha a sok felhalmozott értékből — képletesen szólva — egy olyan hidat tud verni, amelyen az emberek tízezrei a teg­napból a holnapba jutnak el meg­szépültén és meggazdagodva, akkor joggal elmondhatja magáról, hogy nem élt hiába és boldog ember. Most utólag még nagyobb meggyőződéssel állítom, hogy én ilyen embereknek láttam a múzeum dolgozóit. LOVICSEK BÉLA Molnár Dezső felvételei A sárga angyal Andrejkovics György, az Automoto­klub szervizszolgálatának vezetője Utunk végcéljától még ugyan­csak messze vagyunk, amikor Dunajská Stredától (Duna­­szerdahelytől) néhány kilo­méterre dühösen elkanyarítja a gép­kocsivezetőnk : — Hogy az a ... fo­lyik az olaj! — S ez mit jelent? — kérdezem ijedten. — Azt, hogy így nem mehetünk messze. Kiszállunk a kocsiból és leverten szaki állomással rendelkeznek, körül­belül 450 a klubtagok száma a já­rásban. A tagsági díj évente 40 ko­rona. A klubtagoknak a tagságból inkább előnyeik származnak, mint kötelességeik. Az Automotoklub já­rási szervezetének a vezetőn kívül egy mestere, tíz műszaki és admi­nisztratív dolgozója van. Nem nagy létszám ez, de munkájukat sikeresen ellátják. További előnye a klubtag­nak például még az is,'hogy ha kül­földre utazik és az ottani autóklub­ban felmutatja igazolványát ugyan­tást végeznek a bajba jutott gépko­csin. Sok esetben az alatt az idő alatt is sikerül eltávolítani a hibát. Ki­szállás esetén 15 kilométerig az út költségeit is az Automotoklub fe­dezi. Gépkocsivezetőnk közben elkészült munkájával. Mehetünk tovább. Mi­előtt azonban elindulunk, ő is kér egy jelentkezési lapot, mert mint mondotta, ezentúl okvetlen klubtag akar lenni, mert szerinte egy gépko­csivezető számára ez kimondottan üdvös dolog. T. KASZA I. nézegetjük a kocsi alatt sötétlő és egyre nagyobbodó olajfoltot. — Hát most aztán jó lenne, ha erre járna egy sárga angyal. No mindegy. Valahogy eljutunk az Auto­­motoklubba. * A sofőr megjegyzésére rémlik ugyan valami, de egészen pontosan még nem tudom, hogy s mint jele­nik meg az a bizonyos sárga angyal. Nemsokára azonban megérkezünk ama központba, ahonnan irányítják útját s az éppen Dunajská Stredán (Dunaszerdahelyen) van, ott, ahol gépkocsivezetőnk minden szükséges anyagot megkap ahhoz, hogy a hi­bát eltávolítsa. Amíg a kocsin bab­rál, kíváncsiságomnak eleget téve megkérésem az Autóklub vezetőjét, Andrejkovics Györgyöt. A követke­zőket tudom meg tőle: Szlovákiában ez az egyedüli ilyen jellegű műszaki szerviz. Természetesen a Honvédel­mi Sportszövetség (Zväzarm) járási szervezetéhez tartozik, elsősorban a HESZ gépjárműveinek karbantartá­sával foglalkozik. Másik fontos kül­detése, hogy a klub tagságának ugyancsak biztosítja a lehető leggyor­sabb segítséget, gépjárműveik gyors javítását. Ami az Automotoklub tag­ságának nyújtott segítséget illeti, há­rom pontba foglalható mindaz, amit ez az úgynevezett központi szerviz nyújt: első a „sárga angyal" néven ismert országúti szolgálat, másik az ingyenes műszaki tanácsadás és a jogi tanácsadás. A tagság részére kü­lönböző szakmai tanfolyamokat szer­veznek. Nagy előadóteremmel, kor­szerűen felszerelt javítóműhelyek­kel rendelkeznek. S ami a fontos, hogy a tagok részére hiánycikk jel­legű alkatrészeket készítenek, ame­lyeknek beszerzése máskülönben ne­hézségekbe ütközik. Két mozgó mű­csak azonnal segítséget kap, ha gép­kocsija erre rászorulna. Mint minden autóklubnak, a Du­najská Streda-i (dunaszerdahelyi) Automotoklubnak is lényege: az egy­máson segítés. A gépjárműtulajdo­nosok a megmondhatói, a gépkocsin mennyi apró hiba fordul elő, ami­nek a javítását a legtöbb műhely nem tartja rentábilisnak, Illetve amit nem szívesen vállal. Mindebben az Automotoklub szervize segít. Egy­részt úgy, hogy a klubtag egyedül is eltávolítja a kisebb hibát a klub tökéletesen felszerelt műhelyének igénybevételével: kisebb segítséget, szaktanácsot teljesen ingyen kap. Például, ha ki akarja cserélni a lám­pákat, kereket vagy fékjavítóst akar végezni, akkor ezt egyedül is elvé­gezheti, a klub műhelyében. Más­részt pedig az Automotoklub szlo­vákiai központi szervizének szakem­berei ki is járnak az ország további klubjaihoz, úgynevezett műszaki szemlére, ami konkréten azt jelenti, hogy szaktanácsokkal látják el a klub tagságát. Legutóbb Banská Bys­­tricán (Besztercebányán) voltak ilyen jellegű kiküldetésben. Az Automoto­klub különben autóversenyeket is szervez, akadályversenyekkel, grá­nátdobással stb. egybekötve, vala­mint más klubokkal közösen külön­böző szakmai tanfolyamokat, ilyenek voltak például a šamoríni (somor­­jai), gabčíkovói (bősi) klubszerveze­tekkel közösen rendezett tanfolya­mok. Ami a „sárga angyal“ országúti szolgálatot illeti, erről talán még annyit, ha a klubtag gépkocsijával bajba jut, s felhívja az Automoto­klub központi szervizének 154-es te­lefonszámát, azonnal kimennek, hogy segítsenek, 15 percig tartó gyorsjaví­Az Automotoklub Dunajská Streda-1 (dunaszerdahelyi) szlovákiai országos szervizszolgálata Lázár József mester és Karafa Já­nos ipari tanuló Rácz Lajos műszaki dolgozó ezzel a kocsival végzi a gépkocsik műszaki ellenőrzését PRANDL SÁNDOR felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents