A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-21 / 3. szám
— Voltak, természetesen. De én nem így vetném fel a kérdést. Mielőtt ezt az építkezést elkezdtük volna, én a Nováky-i hőerőmű építkezését vezet, tern. S higgye el, ott is előfordultak ilyen problémák. Pedig ott nyelvi vagy nemzetiségi kérdésről szó se volt. Véleményem és tapasztalatom szerint az ilyen jellegű kérdések az őslakosok és az újonnan ide települt emberek ellentéteiből származnak és származtak is mindig. Itt is ez volt az alapja az akkori vitás kérdéseknek. Idővel ezek a problémák megszűnnek, a súrlódási felületek elsimulnak, és minden rendbe jön. De nagyon leegyszerűsítenénk a dolgokat, ha csak tudomásul vennénk e tényeket. Türelemmel, tapintattal azonban ezek a dolgok is szépen eligazíthatok. S hát az is természetes, hogy ahol ennyi ember dolgozik együtt, mindenféle előfordulhat. — Milyen teljesítményű lesz az EVŐ II? — Lényegében ugyanannyi energiát termel majd, mint az EVŐ I, de más fűtési rendszerrel. Vagyis egyaránt fűthető lesz folyékony és gáznemű tüzelőanyaggal is, míg az EVŐ I-et szénnel fűtjük. — Mikorra várható az EVŐ II üzembe helyezése? — A tervek szerint 1972 elején kezdjük meg az első blokk kísérleti üzemeltetését. Az utolsó blokkot a tervek szerint 1973-ban helyezzük üzembe. jük meg, már csak azért is, mert az ** építkezésen a közlekedés, legalábbis £ gyalogszerrel, nem a legnagyobb gyönyörűség így télidőben, főleg akkor # nem, ha az ember lábán gumicsizma helyett félcipő van. ® Az EVŐ II objektumai már nagy- 0 részben állnak, s folynak a belső sze- ^ relési munkálatok. S áll a hatalmas, 9 háromszáz méter magas kémény is, £ amiről el kell mondani, hogy jelenleg Közép-Európa legmagasabb kéménye. • A két igazgató ajánlatát, hogy men- ~ jünk fel és nézzünk szét a környéken, nem merem elfogadni. Nem mintha 0r félnék, hisz repültem már tíz kilométeres magasságban is, de ez azért • más, és valahogy nagyobb biztonság- ^ ban érzem magamat itt a sáros anyaföldön. • Az EVŐ II építésének befejezésével azonban még nem fejeződik be a va- * jáni hőerőmű építése. A tervek sze- 0 rint felépül az EVŐ III is, amely azonban már teljesen modern felsze- 0 relést kap. A turbinákat a Szovjet- -unió szállítja majd, s gáz és folyékony * tüzelőanyaggal egyaránt fűthető lesz. £ Az építkezést a tervek szerint az idén kezdik el. 9 A vajáni hőerőmű teljes kapacitás- 0 sál a tervek szerint 1975-ben kezd dolgozni. • A hőerőmű léte nem csupán annyit ^ jelent, hogy fényt és energiát szolgáltat. Ezen túlmenően is nagy jelentő- 0 séggel bír, hiszen olyan helyen épült .. fel, az ország azon részén, amely ipa- * Részlet az építkezésről — Hány ember dolgozik jelenleg a hőerőműben? — Az EVŐ I ezer embernek ad munkát. Az EVŐ II építkezési és szerelési munkálataiban körülbelül ugyan-' annyian vesznek részt. Ha azonban megindul az energiatermelés, mintegy hatszáz dolgozóra lesz szükség, vagyis négyszázzal kevesebbre, mint az EVŐ I-ben. •— Ha jól tudom, sok gondot okozott annak idején a szakemberhiány. Mi a helyzet ezen a téren manapság? — Valóban ez nagy gond volt, s még ma sincs teljes mértékben megoldva, bár a helyzet nem a legroszszabb — mondja Lóján mérnök. — Veiké Kapušanyban (Nagykaposon) 1974-ben nyitunk egy szakiskolát, ahol évente 300 tanuló nyer szakképesítést négy szakmában. Az iskola hároméves lesz. A hőerőmű hatalmas területen fekszik. Talán egy nap is kevés volna ahhoz, hogy mindent bejárjunk. Így csak a legérdekesebb részeket tekint• rilag a legelmaradottabb volt. A táj jellege s az emberek lehetőségei is 9 megváltoztak a hőerőmű létrejöttével. ... Az energiatermelés egyéb ipari üze- 9 mek megvalósítását is lehetővé tette £ és teszi, s mindez új munkalehetőségeket jelent. S így nemcsak iparilag, • de emberileg is nagyon fontos külde- Ä tést tölt be. Elmenőben még vissza-visszanézek a • hatalmas építkezésre. Az óriási, háromszáz méter magas kémény szinte • jelképpé emelkedik a decemberi köd- £ ben: itt születik a fény. És ez a fény szerteárad a villanyhuzalok ezerkilo- 0 méteres erezetében, hogy elvigye a világosságot, a kultúrát az otthonok- 9 ba. S ha egy kis nosztalgiával gondo- 0 lók is a tíz év előtti csend és nyugalom itteni birodalmára, valahogy nem 0 tudom sajnálni, mert ezek a kéményék valami más csendet és más nyu- • galmat sugároznak felém. Itt az em- 0 bér mondta ki, hogy legyen világosság, s az ember akarata és szorgalma • szerint lett. Ä —gs— Újságolvasás « Az angol, holland és porosz csapatok 1815. június 18-án mérték Napóleonra a végső csapást a belgiumi Waterloo mellett, ám az angol kormány — a csata színhelyétől alig több mint 300 kilométerre — csak három nappal később, június 21-én szerzett hivatalosan tudomást a győzelemről és további 41 napra telt, amíg a hír az amerikai sajtóban is napvilágot látott. Másfél évszázad múltán a Reuter hírügynökségnek ahhoz, hogy Dag Hammarskjöld halálának hírét Közép-Afrikából — saját közvetlen telex hálózatán — Amerikába továbbítsa, mindössze 42 percre volt szüksége. 1815-ben az akkor még gépen csak egy éve nyomtatott londoni Times 5000-es példányszáma rekordnak számított; ma már 300 000 példányban jelenik meg. S ez nem is különösebben sok például az Asahi Shinbun 5 milliós vagy az Izvesztyija 8 milliós példányszáma mellett. De ennél is többet mond, hogy a mindössze 4.5 millió lakosú Finnország egyik vezető lapját — 64 napilapjának egyikét — a Helsingin Samonat-t 260 000—280 000 példányban nyomják. Az UNESCO legfrissebb statisztikai évkönyve szerint a világon 7680 napilap jelenik meg 365 millió példányban; a napilapok példányszáma 1951 óta az Egyesült Államokban 54 millióról 59 millióra, Japánban 28 millióról 39 millióra, a Szovjetunióban pedig (egyéb periodikákkal együtt) 34 millióról 80 millióra nőtt. Hetilap: százezer szó A hírközlés gyorsasága, a példányszámok óriási arányú megnövekedése természetesen döntő változást hozott a lapok hangjában, tartalmában, szerkesztésében is. Az a módszer viszont, ahogyan a gyakorlatlan átlagolvasó átnézi az újságot, időtlen Ideje mit sem változott. Olvasási készségünk csak annyiban fejlődött, hogy a középkori szerzetesek tagolt, hangos „betűzgetéséről“ áttértünk a teljes szavak, szóképek olvasására. Először a húszas években amerikai pedagógusok figyeltek fel arra, hogy ezen a helyzeten a korszerű követelményeknek megfelelően változtatni kellene. Iskolákban, kollégiumokban kezdték tanítani a kutatásaik eredményeképp létrejött módszert. A második világháború után ipari és kereskedelmi szervek is felismerték a kérdés jelentőségét. Közben tovább folyt a kutatás, már külön e célra létesített intézményekben. Az új, „gyorsolvasási“ módszer az utóbbi évtizedekben világszerte elterjedt, az angolszász országokban az iskolát végzettek 64 százaléka vett, vagy vesz részt az olvasási készséget fejlesztő tanfolyamokon. A Reuter hírügynökség londoni irodájának hírforgalma napi 750 000 szó. De ha meggondoljuk, hogy egy terjedelmesebb hetilap 100 000 és egy szakfolyóirat 50 000 szót tartalmaz, viszont egy gyakorlott átlagolvasó olvasási sebessége mindössze 250 szó percenként, aligha szorul további bizonyításra, hogy ezzel a sebességgel ma már nem jutunk sokra. Nagy szó tehát, hogy a gyorsolvasás elsajátításával bárki legalább kétháromszorosára növelheti olvasási készségét. Egyrészt nagyobb sebességet (percenként 600—800 szó), másrészt jobb hatásfokot, vagyis az olvasott információk nagyobb mennyiségének megértését és emlékezetbe vésését érheti el. A hírközlés gyorsasága ugyanis nemcsak azt jelenti, hogy alig néhány órával az események bekövetkezése után már hírt kapunk róluk, hanem hogy az olvasó a világ különböző tájain lezajlott eseményekről egyszerre kap tájékoztatást, s így összefüggő képet az egész világról. A gyakorlott újságolvasó él is az ebből adódó lehetőséggel. Nem úgy, hogy belemerül egy-egy részletbe; először átfogó képet alkot magának a legfontosabb hazai és nemzetközi eseményekről, valamint az egész lap tartalmáról. Ennek technikája a gyorsolvasás egyik legfontosabb eleme, az úgynevezett skimming, ami lényegében a felszín könnyű, futó érintését jelenti, átsuhanást a dolgok felett a „madártávlatból“ történő általános tájékozódás kedvéért. Ezt teszi a gyakorlott olvasó is, amikor nem vág neki az első oldal első hasábjának, hogy attól kezdve végigolvassa az egész újságot az első betűtől az utolsóig, hanem előbb ismerkedik, tájékozódik és válogat. Az újság felépítése, szerkesztési módszere nagy segítséget jelent ebben. Gondolatokat ébreszt A gyakorlott olvasó nem egyforma sebességgel és módon közelíti meg a különféle olvasmányokat, hanem mindig a célhoz alkalmazkodva. Mind a hírközlés változatosságából, mind a modern ember komplex érdeklődési köréből a célok széles skálája következik. Másképp olvassuk a vezércikket, mint a gyilkosságokról és egyéb szenzációkról szóló híreket, és ismét más módszerrel ragadjuk ki például a moziműsorból a bennünket érdeklő adatokat. , A jó újságok a jó olvasóban gondolatokat ébresztenek, a gyenge olvasó számára, azonban veszélyeket is rejtenek magukban. Ilyen veszély például, hogy túlságosan kényelmessé teszik a tájékozódást. A lapok ugyanis nem érik be az egyszerű tényközléssel, hanem arra törekszenek, hogy megkönnyítsék a közölt tények megértését is. Egész szerkezetükkel, tipográfiájukkal, címfejeikkel, alcímeikkel és a cikkek felépítésével is segítik az olvasót, s alkalmat adnak neki, hogy már az első mondatokból megtudja a lényeget. így arra szoktatják, hogy beérje a készen kapott információk és gondolatok paszszív befogadásával. A világ különböző részeiből a szerkesztőségekbe zúduló inormációk tartalma vegyes, s ennek megfelelően az újságok tartalma is sokrétű. A híranyag és egyéb rovatok megoszlása természetesen a lapok jellege szerint változik. Részint az újságok hatalmas példányszáma, részint a hírközlő hálózatok nemzetközi jellege oda vezet, hogy nap mint nap sok millió ember olvassa ugvanazt, vagyis egyforma érdeklődést ébreszt, ugyanazokat az ambíciókat váltja ki, azonos nézőpontokat sugall, és szinte uniformizált magatartásra késztet. A jó újságolvasó azonban fel van vértezve e veszélyek ellen is. Hiszen e gyorsolvasás egyik jellemzője, az olvasmányt előre megfontolt, kész kérdésekkel megközelítő aktivitás és a mindig éberen figyelő kritikus olvasás, ami természetesen nem tévesztendő össze a szándékos ellenkezéssel. Az újság a hírközlésnek még mindig legnépszerűbb és egyik legkorszerűbb eszköze. Hasznos tehát, ha a legkorszerűbb módszerekkel olvassuk, mert csak ilyen módon válhat a tájékozódás igazán értékes forrásává. Részlet dr. Dezső Zsigmondné cikkéből
