A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-09 / 23. szám
A szépség vagy te, Sport! A testeket te formálod nemessé, elűzöl romboló vad szenvedélyeket, acéllá edzel lankadatlanul. (Pierre de Coubertin: óda a sport hoz című verséből) Az olimpiai láng a görögországi Altiszból indul négyévenként útjára Pierre de Coubertin, az újkori olimpiai játékok megteremtője . \Z OLIMPIAI JVI i. AZ OLIMPIAI GONDOLAT mélyen meggyökeredzett az emberek tudatában. Ennek oka nem elsősorban a versenyek által kiváltott lélektani hatásokban keresendő, hanem abban, hogy kézzelfoghatóan szolgálja az emberiség egészségesebb életre való törekvéseit és a népek közötti baráti kapcsolatok elmélyítését. Négyévenként ismétlődő játékainak jelentőségét semmi sem mutatja világosabban, mint az, hogy a legutóbbi olimpiai játékok időszakában a hírközlő szervek kapacitásának körülbelül negyed részét lefoglalta a közvetítések továbbítása. És kifejezésre jut azokban a hatalmas összegekben is, amelyeket a rendező országok a játékokba befektettek. Egyetlen kulturális folyamat, így az olimpiai mozgalom történetét sem lehet érdemben tanulmányozni, ha kiszakítjuk azoknak az erőkomponenseknek a hatásköréből, amelyek a fejlődést meghatározták. Az első olimpiai kongresszus óta — Párizs, 1894. június 16 — amikor elhatározták, hogy 1896-tól „a testnevelés ápolása, fejlesztése érdekében és a népek barátságos érintkezésének előmozdítására“ négyévenként nagy játékokat rendeznek, és ezekre az öszszes kultúrnépeket meghívják — az olimpia tartalma, az olimpiai eszme olyan változásokon ment keresztül, amire az alapító Pierre de Coubertin legmerészebb álmaiban sem gondolt. Olvasóink is bizonyára örömmel fogadják, hogy ma induló cikksorozatunkban sorra vesszük az eddigi olimpiák legnagyobb csatáinak, versenyeinek történetét és felelevenítjük azokat a viadalokat, melyekről az egész világ beszélt. És mi mással kezdhetnénk, mint az atlétikával, a „sportok királyával“! AZ ELSŐ AZ ATHÉNI OLIMPIÁN öt futószámot rendeztek, köztük a maratoni futást. Bizonyára kevesen tudják, hogy az 1896. április 10-én kezdődő I. újkori olimpia első napján rendezte meg a maratoni futást. És hogy miért ezt, az alábbiakban mondjuk el, mert ennek regénybe illő a története. Michael Bréal francia akadémikus, amikor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az első újkori olimpiai játékok műsorát állította össze, azzal a javaslattal állt elő, hogy örökítsék meg a híres Ariszton emlékezetét, aki — időszámításunk előtt 490-ben, amikor Miltiadész az athéni csapatokkal döntő győzelmet aratott a perzsák fölött és megmentette Görögországot — a győzelmi hírrel Marathónból Athénbe futott, ahol „Győztünk!“ kiáltással kimerültén a porba bukott és kilehelte a lelkét. Bréal indítványát a rendezők óriási lelkesedéssel fogadták. Megállapították a maratoni csatamezőtől Athénig terjedő távolságot és ezt a merőben új atlétikai számot felvették az első olimpiai versenyek programjába. Noha az ókori olimpiákon a leghosszabb távfutás csak 24 stadionkörnek megfelelő 4614 méter volt, a görögök mégis nagy örömmel fogadták az új „görög szám“ műsorba iktatását. Azóta több ízben lemérték a marathoni csatatértől Athénig terjedő távolságot, s ennek során más és más eredményre jutottak, mivel azonban semmi bizonyíték nincs arra vonatkozóan, hogy a hős harcos milyen irányban' tette meg útját, az első olimpián megtett 42 195 méter maradt a maratoni futás távja VALÓSÁGOS NEMZETI ÜGYNEK TEKINTETTÉK Görögországban a maratoni futás megnyerését, és kétségtelenül a maratoni futás állt az első olimpiai játékok középpontjában. A lapok közölték, hogy mi mindent kap a győztes, ha az görög lesz. Így nem csoda, hogy huszonegy görög férfi távfutón kívül egy Melpomené nevű görög atlétanő is indulni szándékozott, nevezését azonban a rendezők nem fogadták el. A lelkesedésre és reménykedésre mi sem jellemzőbb, hogy mi mindennel hajlandók voltak elhalmozni azt a görög futót, aki megnyeri a versenyt. Egy hatalmas hordóban több százéves görög aszúbor, azonkívül töméntelen egyéb ajándék, egy életen ót való ingyenes borotválkozás, egy életen át tartó ingyen ruháztatás is szerepelt a felajánlások között. Az egyszerű nép fiai is eljöttek Athénba — ők is ajándékokat hoztak. De mi volt ez ahhoz képest, amit Georg Averofí Egyiptomban élő görög kereskedő-fejedelem ígért, aki 920 ezer drachmát ajándékozott az olimpiai stadion felépítésére. A dúsgazdag görög felajánlotta a győztesnek leánya kezét, még hozzá egymillió drachma hozománnyal. Egy francia, egy amerikai, egy magyar és egy ausztrál futó, valamint a mesebeli ajándékoktól feltüzelt huszonegy görög állott rajthoz a világ első maratoni versenyén. Eleinte E. H. Flack ausztrál futó vezetett, majd Lermusiaux francia futó tört az élre, tőle pedig A. Blake amerikai vette át a vezetést. De tizenkét kilométer után a francia ismét megugrott a többiektől és előnyét állandóan növelte. A görögök reménye kilométerről kilométerre foszladozott... A külföldi középtávfutók azonban, aki erős iramban kezdtek, idő előtt kimerültek. Először az ausztrál Flack adta fel a versenyt, a francia pedig harminc kilométer után görcsöt kapott. öt követte az amerikai Blake is. Már csak a magyar Kellner Gyulától függött, hogy idegen lesz-e a győztes vagy görög. De a magyar távfutó ereje is kimerült. Az útvonal mentén elhelyezkedett görögök egetverő éljenzésbe kezdtek,-amikor Luisz és Vaszilakosz görög futók felnyomultak és elhagyták a még versenyben levő egyetlen külföldi futót, a magyar Kellnert. Amikor az olimpiai stadionban híre kelt, hogy a görögök kerültek az élre, óriási izgalom támadt. Tízezrek várták, hogy honfitársuk érkezzék elsőnek a stadionba. És amikor Szpiridon Luisz alakja megjelent a bejáratnál, leírhatatlanná vált a boldogság. Az utolsó kört György királyi herceg együtt futotta a nemzeti hőssel, majd Konsztantin és György hercegek vállukra kapták Luiszt és úgy vitték a márvány trónusa előtt álló királyhoz. Az évezredes stadion aligha volt valaha tanúja ilyen örömujjongásnak, amely csak fokozódott, amikor másodiknak és harmadiknak is görög futó érkezett a célba. A magyar Kellner Gyula csak utánuk, negyediknek. AZ ELSŐ OLIMPIAI CSALÁS. Amikor a magyar futó hallotta, hogy negyedik lett, nagyon elcsodálkozott. Hiszen sokáig vezetett, és csak két görög futó, Luisz meg Vaszilakosz húzott el mellette. Hogyan került hát eléje Pelokasz, aki harmadiknak futott át a célvonalon? Hamarosan kiderült! A harmadik görög egyszerűen csalt! Ahol az országút nagyot került, a hellyel ismerős görögöt kocsi várta. A kocsi átvágott egy dűlőúton és az erdőn keresztül lerövidített vagy 10 kilométert. Itt letette az első olimpiai csalót a többi versenyző elé. A csalás kiderítése után Pelokaszt diszkvalifikáltók, s így a magyar Kellner Gyula nyerte az olimpiai bronzérmet. És mi történt Szpiridon Luisz első maratoni futó bajnokkal! Az Athénhez közel eső Maruszi nevű kis falu postaküldöncét szinte elborították különböző ajándékokkal. Megkapott mindent, amit ígértek a lelkes görögök, csak a dúsgazdag Averoff lánya kezét és a vele járó egymillió drachha hozományt nem. Erről maga mondott le... Négy éve nős volt és két gyermek boldog apja. A görög postásküldönc az elmaradt milliós hozomány kárpótlásául egy hatalmas aranyserleget és 25 000 drachma nemzeti ajándékot kapott, és nevét örökre beírta nemzete történetébe. Negyven évvel később, az 1936-os berlini olimpián egy idős, görög népviseletbe öltözött férfi jelent meg. Szpiridon Luisz volt, aki még egyszer átélhette az ünneplés mámoros érzését, amikor a világ legjobb sportolói és a zsúfolt olimpiai stadion közönsége dörgő tapsviharral üdvözölték a görögök nemzeti és a sporttörténet felejthetetlen hősét. FEDERMAYER ISTVÁN Athén, 1896. Szpiridon Luisz megérkezik az olimpiai stadionba ■‘•kit
