A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-02 / 22. szám
kezetl gazdálkodás lehetőségei s eredményei mennyire egyértelműen pozitívak. A szövetkezetben az említett nyilvántartást szerint 1986-ban 11 mázsa volt a búza átlagos hektárhozama, a rozsé 18, az árpáé 14. Kukoricából hektáronként 11 mázsa, cukorrépából 61 mázsa, burgonyából 77 mázsa, s többéves takarmányból 28 mázsa termett. Az állattenyésztés eredményei sem voltak valami szívderítők. Például 100 tehéntől átlag 78 borjút választottak el, egy anyakocától B malacot, s a fejésl átlag 1664 liter volt. A szövetkezet egy hektárra eső jövedelme 1222 koronát tett ki, a munkaegység értéke B korona volt, ehhez járult még 6 korona értékű természetbeni juttatás. Ehhez még csak azt tenném hozzá, hogy a szóbanforgó évben, 1986-ban, a béralap 706 ezer korona volt. Most vegyük sorra ugyanezeket a mutatókat az 1971-es esztendőben. A félreértések elkerülése végett nem szeretném, ha azt hinnék, hogy összehasonlitgatnt akarok. Mindannyiunk előtt nyilvánvaló, hogy a termelési feltételek azóta gyökeresen megváltoztak, s a mai feltételeket az akkoriakhoz viszonyítani semmiképpen sem volna helyes. Viszont ahhoz, hogy a fejlődés folyamatosságát, a termelés korszerűsítésének alakulását viszonylag érzékelhessük, szükség van az eredmények közötti különbségek regisztrálására. Ahogy már említettem, a szövetkezet 1970 júliusában egyesült a pa-A balogl vár romjai darovcel (padárl) és a dražlcel (perjései) szövetkezetekkel, s az összevont szövetkezetek jelenleg 2400 hektáron gazdálkodnak. Szántóterületük 1422 hektár. Az 1971 végén a szövetkezetnek 380 állandó dolgozója volt. Nézzük akkor hát az elmúlt év termelési eredményeit, mutatóit. A búza hektárhozama 39 mázsa volt, de hadd tegyem hozzá mindjárt azt is, hogy voltak olyan táblák, ahol elérték a 60 mázsát is. Az árpa átlagos hozama 48 mázsa, ami már kiváló ereménynek számít. A kukorica átlagos hektárhozama megháromszorozódott, a cukorrépa pedig hatszor többet termett az elmúlt évben, mint 1986-ban. A növénytermesztés eredményeinek ilyen emelkedése természetesen nagyban összefügg a jobb talajműveléssel, a trágyázással, s a korszerű növényvédelemmel, Sajnos, az 1988-os kimutatásból nem lehetett megállapítani, hogy mennyi tiszta tápanyagot használtak fel egy hektárra, az elmúlt évi kimutatások azonban világosan megmutatják, hogy a növénytermesztés eredményeinek ml a titka. Ugyanis az elmúlt évben 1 millió 429, ezer koronáért vásároltak műtrágyát. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a búza minden hektárjára 312 kg tiszta tápanyagot juttattak. Az árpa esetében ez 230 kg, a kukoricánál 328 kg, a cukorrépánál 318 kg, és az évelő takarmányoknál 234 kg volt. Ez a tiszta tápanyagmennyiség nemcsak járási, de országos méretben is az átlagosnál jóval magasabb. (Az 1970-es statisztikai kimutatás szerint az egy hektárra eső tiszta tápanyagmennyiség országos átlaga 182,4 kilogramm volt.) Az állattenyésztés termelési eredményei is nagyot változtak az 1986-os adatokkal szemben, bár az állattenyésztés fejlődésének üteme viszonylag lassúbb a növénytermesztésnél. Ez azonban természetes jelenség, hiszen az állattenyésztés fejlesztése lényegesen lassúbb — az egyedek kiválasztása, a tartási viszonyok, technológiai folyamatok bevezetése stb. — a növénytermesztés korszerűsítésének lehetőségeihez képest. Ennek ellenére nagy változásokon ment keresztül a szövetkezet állattenyésztése Is. A száz tehénből való borjúelválasztás 89,6 darabra nőtt, s egy anyakocától az elmúlt évben 18,4 malacot választottak el. Az átlagos tejhozam pedig 2395 liter volt. Az utóbbi mutatók esetében nem az összehasonlítás lehetősége a lényegesebb, hanem a termelés Intenzitásának a láthatóbbá, érzékelhetőbé tétele. Az adatokból ugyanis az tűnik ki, hogy az 1986-os 1 millió 603 ezer koronás összbevétellel szemben tavaly 19 millió 628 ezer koronás összbevételt könyveltek el, s a tiszta nyereség 3 millió 178 ezer korona volt. 1 millió 33 ezer liter tejet, 2194 mázsa marhahúst, 2104 mázsa sertéshúst és 61,8 mázsa gyapjút adtak el. A szövetkezet béralapja 6 millió 709 ezer korona volt, ami azt jelenti, hogy az egy dolgozóra átszámított átlagkereset 1421 korona. A fenti számerdő persze csak a szövetkezeti gazdálkodás eredményességének anyagi részét dokumentálja. Ehhez mindig, minden esetben hozzá kell gondolni azokat a szövetkezeti dolgozókat is, akik az anyagi javakat szorgalommal, akarattal s nem utolsósorban kellő szaktudással létrehozták. Az összevonás után természetesen voltak szervezési gondok, de ma mér — az állattenyésztés kivételével — ezek a kezdeti nehézségek megszűntek. — Az összevonás szakemberek nélkül félmegoldás — mondta a szövetkezet főagronómusa, üalog Pavel mérnök. — Az előrehaladás elsősorban szakemberkérdés. A mai termelési-technikai feltételek ezt törvényszerűen hozzák magukkal. Ehhez csak azt tenném hozzá, hogy a szövetkezetben egy mérnök és kilenc középiskolát végzett szakember dolgozik. Délután még felmásztam a vár romjait megnézni, hogy néhány képet készítsek a faluról, a tájról. A balog! vár valóban csak rom már, benőtte a fű, s a falak tetején derékvastagságú tölgyek, égerek állnak. Itt csend van és nyugalom, odalent a faluban azonban állandósult a mozgás, új iskola, új művelődési otthon épül, és házak egymás mellett. Húsz év munkájának a legfőbb bizonyítékai. OAL SÁNDOR Iskola a tanyán Erós szélviharban indultunk Atnnk. A nap gyéren illtAtt, * csak akkor tflnt al Mernünk elől, mikor kocáinkat foglyul ajtetta a viharió porfelhő. Letiltani kellett, löt néha megállni li kénytelenek voltunk. Nyomasstö ériéi nahaiedatt rénk. Nemcsak a vihar miatt, hanem mert a tanyasiakra gondoltunk. Hogy élhetnek ott, utunk végaő állomélén, a Dunajská Stredi-1 (dunaiierdahalyi) Járásban lavő Csillán? Gépkocsink egy tiplkua tanyaal lakola előtt állt meg. Honid, alaoaony épület, előtte vlrégoikart, ai udvarban főből Onietékolt kamra, kutyaól, él kőt. A környék oiendei, kihalt. A tanterembe lépve a gyerekek tapadő, csodáikon) tekintete, tegyelmeiett kOnOntéittk a ai Öreg padok raciegéia fogad. ötvan év körüli férfi lép elénk: K u im a Béta, a eadttat Iskola Igaigatöje. Barétségosan nydjtja a kaiét. Néhány pillanat türelmet kér: aieretné befejeinl ai őrét. így hét addig baaiorltjuk magunkat a nők padokba. A bejáratnál mosdötél, tinta törUlköiővel. Kíné odébb a magyar ébéoé Írott nagy- éa kisbetűi. Mindenütt tinteiég. A nagy, fekete táblán ai ainapl dátum. — Sieretem a gyerekeket — keidl a beiiélgatáit Kusmi Oéia. — lass Ata tanítok. Eveket dolgoitam Lűoaon, éa Csőtfára — oiodálkotni fognak — önként Jöttem. Kát évvel eialőtt. BenédébOl valami megnyugtatő erő, keményaég lugárilk. Hirtelen úgv Ämtern, hogy ai nm lenne különöe, na eiek ai Itteni gyerekek a meiel virágok tarkaságát látnák harásdálban, vagy kenyérnek nánt búianemeknak ai ajkáról lepergő Havakat. Mert egy Ilyen embernek, a lelkiismeretes tanítónak minden stava kenyér. I— Különös világ ai Itteni, da már megssoktam, sőt megaaerettem — hallom Ismét Qésa bácsi Híveit. — Nehéilégek pariié akadnak Itt ti, de ait tartom, hogy as élet nehéiségek nélkül nem lenne leijei. Nap mint nap hussonegy emberkével toglalkoiom. Köiülük hat eliői, kettő másodikos, kilenc harmadikot, kettő negyedikes és kettő ötödikes. Érdekes dolgot Jagyesnék Itt mag: ha például a két negyedikes kőiül kénytelen lennék egyet megbuktatni is év végén — ait hlssem, egy pedagógus nem tesil est Hívesen —, akkor ai osttályban ütvén iiásalékoi bukást kellene kimutatnom, s es orsségoa vlssonylatban la valOsilnő, hogy példátlan asal lenne. De térjünk át valami máira. Egy tanítási őréi, tehát negyvenöt percet öttelá kell ontanom, hogy mindegyik osstályra Jusson egy kis Időm. Ai udvaron portOloaéreket, torgökat alkotott a síéi. A Hérái homoksiemoiék ai ablakhoa ütődnek, majd fürgén leosősinak a párkányra. — Téged hogy hívnak? — kérdem ai egyik gyerektől. — Horváth Ziuiianua. — Hányadtkoa vagy, Ziuialka, és hónáét Jérai Ide, ai Iskolába? — Harmadikos — mondja félénken és a mellette ülő Edltkére lei: tőle vér segítséget. De butításunkra legydii félelmét, i végül égésién megbarátkoilk velünk. — Feketevárröl. Nyáron kerékpárral, télen gyalog. — Sn is, én lel — kiált kösbs Fehér Tibiké. — Télen én la gyalog Járok, a hodosl rétről. Három éa fái kilométer. Oda-vlsisa hét — fitogtatja siámtantudását. — fis nem iioktál fásnlf — Dehogy fátok. Ai enyu mindig beöltöstet. Kedvelik esek a gyerekek, Oiilnták, i hét kilométert kénytelenek gyalogolni a hideg, téli Hétben, hogy Iskolába járhassanak. — Nem lehetne segíteni rajtuk velamlképpen? — kérdem a tanítójuktól. — Nagyon nehéi — válaasolja Kusma Oéia. -r Autúbuss nőm Jár feléjük, s ügy ériem, nem la fog Járni. Ziuislkáék és Tlblék tanyája massia esik át útvonaltői. De tübb Ilyen gyerek is Jár Ide. — Sose bánta még mag, hogy est a tanyaal Iskolát választotté? — Soha. Hissen mlndanütt iiükség van emberikre. De menjünk át honánk, e lekéibe. A aiobáben televliiő, a lamaiJátisőbOl Konci Zsusia hangját hallom. A kát siobát elválasitő függöny mttgttt Margó, Oéia báoaték húiiévei lánya bfljlk elő. A vitrin tetején kit aaobor hívja fel ma’elmet, űlelkeaő pár, d en már ott a magsat. gára anya a flgyi méhébi OyOgytornát tanultam Bratialavában — válaszol kérdéseimre Margö. — Ha minden Jöl megy, Jflnltts elsejétől Dunassardahelyen dolgozom majd. A szobrot még ai Iskolában kéisltettem. Ugyanli minden hellgetőnek véleményt kellett mondenta — saját elkápialésel sserint — a férfi éa a nő kapcsolatáról, as élet értelméről, örökkévaiOiágáröl. Margö. egy tanyesl padegőgus lánya, anyagbfli szobrot gyúrt, a vállalni tudta a szobor mondanivalóját, tehát önmegát vállelje. Emberré nőtt. — Lakásunk megfelel ai Igényeinknek, Igái, fttrdfliiobánk nincsen — vessl át ismét Oéia báoii a siót. — Néha, amikor elkerül bennünket a foyyasstásl szövetkezet mosgö élelmiszerboltja, akkor Tőkésre kell hajtanom, vagy át kell osO- nakáinom Tellösra, hogy keüyér legyen a hésban. A világgal ei a készülék teremti meg Hámunkra a kapcsolatot, — mutat a tévére. — Tanyán lakunk ugyan, de ei életünk már mái, mint egykor volt a tanyasiaké. Van villanyunk, autőnk, olvasnivalónk. S hl esténként letesiem a könyvit, eloltom a villanyt visszahallom diákjaim nevetését és boldognak érzem megem. SZtOETl LÁSZLÓ I I
