A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-26 / 21. szám
Kis kertek kis munkával vésd a terület, mert déli fekvésnél sokkal több napfényt kap, mint a keleti és nyugati lejtök. A legkevesebb napfény az északi fekvésű területeket éri. Az adottságok ismeretében már hozzáfoghatunk annak megtervezéséhez, hogyan alakítsuk ki a kert egyes részelt, hová milyen növényeket telepítsünk. Ehhez célszerű a területünkről egy — legfeljebb Ívnyi nagyságú — egyszerű alaprajzot készíteni, akár saját felmérés szerint, amelyen a kerítésvonalakon kívül be kell rajzolni a már meglevő vagy a jövőben felépülő ház és egyéb állandó jellegű létesítmények (mint a kút, a szerszámkamra, vízakna stb.) helyét. Ezen a vázlatrajzon kell helyet találni az egyes kertészeknek és Ilyen helyen rekkenő nyári hőségben is kellemes megpihenni. A rácsozat bejuttatására bármilyen gyors növésű kúszónövény alkalmas. I sí l:;í k n m-ultiul íl n m Kertformák Legkevesebb gondozást az olyan kert kívánja, amit az eredeti alakulásának minél kisebb mértékű megváltoztatásával, a természetes „adottságból“ hoznak létre. Erre azonban csak ott van lehetőség, ahol különösen szép és dús fejlődésű a természetes növényzet. Az ősnövényzetből formálandó kertben a közvetlenül egymás mellett sűrűn növő fék egy részét és a sérült, csonka, kevésbé mutatós formájú fákat kivágjuk, és ha nincs napos területrész, még néhány fa kivágásával utat nyitunk a napsugaraknak. A bokros részeket annyira kell megritkltani, hogy hat-tiz tőből álló bokorcsoportok legyenek belőlük. Egyes bokrok helyébe ültethetünk még néhány cserjét, amelyek a már meglevőknél nem igényesebbek, évelő növényekkel beültetve alakítsunk ki virágfoltot helyükön. Az így létrejött kert további gondozása sem kíván sok munkát, csak a füvet kell rendszeresen ápolni, a bokrokat kétévenként megritkltani és az esetleg feltűnően elgyomosodó területrészeket, csúnya terebélyes gyomokat időnként kikapálni. Gyakoribb, hogy a természetes növényzet szegényes és gyér, vagy éppen csak nem tetszik. Ilyenkor az a fontos, hogy a terület adottságainak megfelelő igényű növényeket ültessünk. A kert létesítésénél tehát az első feladat a terület talajviszonyainak megismerése, hogy köves, agyagos, vagy jó minőségű, esetleg könnyen kiszáradó, laza homok a terület talaja. Előfordulhat az is, hogy szikes, * túl meszes, vagy éppen mészben szegény, esetleg egyéb okból rossz minőségű, amit talajlaboratóriumba beküldött talajmintából pontosan meg tudnak határozni — és egyben tanácsot adnak a javítás módjára is. A terület lejtésének mértéke is fontos. Ha túl meredeken lejt, a csapadékvíz romboló hatása és a gyors kiszáradás ellen a lejtő irányára keresztben, legalább két-három méter széles teraszokat kell kiképezni. Nem mindegy az sem, hogy milyen feka rajzos terv alapján a valóságban is minden könnyebben kialakítható. Az alkotórészek és arányaik A központba természetesen mindig a már meglevő vagy a majd felépülő ház kerül. A kaputól az épület bejáratáig út vezessen; a mindennapos közlekedés szempontjából fontos, hogy burkolt legyen. (Kertbe a betonba, esetleg csak homokba ágyazott lapos, bérdolt terméskőlapokból épült, legalább hatvan cm Bzéles út illik.) A kert többi részében lehetőleg ne alakítsunk ki semmilyen utat, legfeljebb azokra a helyekre, amelyeket gyakran felkeresünk (mint a kerti csap, a pihenő és Játszóhelyek) egymástól hatvan cm-re fektessünk le tipegőköveket. Ahol a domborzati viszonyok megkívánják, lépcső, esetleg támfal kialakítását is tervezni kell, amit ugyancsak legjobb betonba ágyazott terméskőből építeni. A növényzet elhelyezésénél az egyik legfontosabb szempont az, hogy a ház egyik oldalán — lehetőleg a kert belseje felé eső oldalon, amit nap is ér — a kert nagyságétól függő méretű, de legalább három-négy nyugágy kihelyezésére elegendő nagyságú területrészt füvesítsünk be. Ez nemcsak kellemes látvány, jó pihenő és napozóhely, hanem levegősebbé is teszi a ház környékét, és nyáron az öntözött, sokat párologtató fűfelület valósággal hűti a levegőt. A túl erős nap ellen a ház déli fekvésű része elé lugas vagy a modern vonalú épületekhez jobban illő „pergola“ alakítható ki. A ház másik oldalán és a fűfelület körül helyezhetők el nagyobb foltokban a virágok. Az egynyári virágok mutatósabbak, mint az évelők, de évenként újra kell telepíteni őket, ami nemcsak költséges, hanem jóval több munkával is jár, mint a több évig helyükön hagyható évelő növények gondozása. A bejárati út mellé is kerülhet virágágyás. A régen kedvelt felmagasított földű virágágyások divatja elmúlt, és ez annál helyesebb, mert ezek nemcsak természetellenesek, hanem a növények számára is kedvezőtlenek, könnyen kiszáradnak. Leghelyesebb a föld felmagäsltása nélkül, út mellett 80—120 cm szélességben, szalagszérűén, vagy kisebb megszakításokkal, a kert többi részén pedig kisebb-nagyobb szabálytalan foltokban kialakítani a virégfelületeket. Egyegy virágféléből annyi kerüljön (nagyságuktól függően 15—80 cm távolságokban) egymás mellé, hogy fél, egy négyzetméteres foltokat képezzenek. Az egymással szomszédos Virágok színe illő legyen egymáshoz. Minél több a virágfolt, annál több munkát okoz a gondozásuk. De virágfolt nélkül nem teljes a kert. Ezért e"légfcisebb kertben is kapjon helyet legalább néhány négyzetméteres „színes" felület, ami különösen szép növényekkel beültetve vetekedhet a nagyobb virágfoltok hatásával. A növények közül előcsillanó vízfelület mindig megcsodált színfolt. Kertben ritkán van mód nagyobb vízfelület létesítésére, de kicsi vízfelület is szép, mutatós, vízinövényekkel körülültetve. Másfajta lehetőség a kerti csap alá helyezett érdekes, formás nagyobb kő, ha mellé ültetünk néhány nagy vízigényű, buja fejlődésű növényt, amelyeket a csapból klcsurranó, csöpögő víz feltűnő növényfolttá fejleszt. Egyre kedveltebb a szabadban való szalonna- és flekkensütés, ami valóban hangulatos foglalatoskodás szép nyári estéken. Ehhez legjobb a ház közelében, de mégis kissé félreeső helyen, a fáktól távol megfelelő számú nagy követ elhelyezni, körülöttük Ülőkének legalkalmasabbak a kétharmad részükig földbe süllyesztett méteres fatörzsdarabok. A gyerekekre is gondoljunk. A kisebbek számára elegendő 2X2 méteres homokozó is, néhány négyzetméteres füves, fákkal árnyékolt területtel, ami a kert olyan részén legyen, hogy a házból és lehetőleg a kert többi részéből is szemmel lehessen tartani. A nagyobbaknak már legalább tollaslabdázáshoz, szabadban végezhető tornagyakorlatokhoz alkalmas nagysögú terület kell, amit el is határolhatunk a kert többi részétől sűrű növésű cserjesorral. Fák és bokrok Elmaradhatatlanok a kertből a fák. Nemcsak szép formájuk miatt, hanem mert a tűző nap ellen is hűs árnyékot nyújtanak, felfogják a port, csökkentik a szél erejét, gátolják az utcáról a zaj behatolását. Ezért a már meglevő fákat, még ha nem is felelnek meg az elképzelésünknek és szeretnénk mutatósabbakkal felváltani őket, ne vágjuk ki mindaddig, amíg a helyettük ültetett csemeték fel nem cseperednek. Legfeljebb fokozatosan ritkítva, egyet-egyet távolítsunk el közülük az évek során. A ház körül, a homlokzati oldalon és a belső felülethez kapcsolódó részen helyezhető el egy-egy fa. Többet ne ültessünk a ház köré, mert az már nyomasztóan hathat. A kert nagyságától függ, hogy ezenkívül még hány fa kaphat helyet benne. Mindenképpen legyen egy-kettő a fűfelületen kívüli pihenőhelyen, a játszóhelyen, ahová padot is tehetünk, mert akkor még meleg nyári napokon is kellemes hely lesz. A kerítés mellé és a fűfelület közé illenek a különböző virágjukkal, levelükkel vagy termésükkel díszítő cserjék, vegyesen ültetve. Ezekkel kapcsolható össze a haszonkerti rész is. Haszonkerti részben elsősorban kisebb termetű vagy alacsony sövény formára nevelt gyümölcsfákat és gyümölcstermő bokrokat érdemes telepíteni, csak nagyobb kertben alakítsunk ki még zöldségágyásokat is. Csúnya, ha a gyümölcsfákat dísznövényekkel vegyesen ültetik, de nem kell élesen elválasztani a haszonkertet a díszkerttől, legjobb a formájukkal dísznövénynek is beillő mogyoró és birs bokrokkal összekapcsolni. A kiskertbe illő hangulatos vízfelület tömlővel egyszerűen feltölthető. Vize az alján elhelyezett kivezetőn keresztül vezethető a csatornába. (Elegendő ősszel kiüríteni a vízinövények kiszedése után.)
