A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-26 / 21. szám
Új magyar film A legszebb férfikor A Szlovákiai Filmkölcsönző Vállalat új magyar film bemutatását készíti elő. Erdős Zoltán novellája alapján Simó Sándor rendező Irta a film forgatókönyvét. Latinovits Zoltán, Tímár Éva, Ronyecz Mária, Szemes Mari és Bujtor István Játszszák a főszerepeket. Olvasóink bizonyára örömmel veszik, ha Ízelítőin néhány sorban elmondjuk, hogy miről is szól ez a film, mely a negyvenévesek gondjairól, problémáiról számol be. A vállalat igazgatójának búcsúztatására készülődnek. Mivel az „Öreg" nagy futballdrukker, előkerítik a legendás 6:3-as (Anglia elleni győzelem) mérkőzésről készített filmet, ezzel akarnak kedveskedni a nyugdíjba menőnek. Alker Tamás is betéved az előzetes vetítésre, ahol kortársai, a negyvenévesek nosztalgiával emlékeznek vissza a régi szép Időkre, a magyar labdarúgás fénykorára. Alker Tamás elvált ember. Lakását feleségének és fiának hagyta, albérletben lakik. Időközben Eszterrel, aki ugyanannál a vállalatnál dolgozik, ismerkedik meg — beleszeret. Eszter elhatározza, hogy elválik a férjétől. De nincsen lakásuk, nem tudnak összeköltözni. Tamás régi barátnőjétől, Héditől tudja meg, hogy egy Ismerőse két évre külföldre megy, szövetkezeti lakását huszonnyolcezer forintért bérbe adja. A pénzt azonban este kilencig ki kell fizetni... Alker gyors költségvetést végez, mindent megkísérel, hogy a pénzt felhajtsa. Nagyon boldog, ha arra gondol, hogy néhány napon belül együtt élhet majd szerelmével, Eszterrel... Alker volt feleségéhez is elmegy kölcsönt kérni, s végre nagynehezen de együtt van a pénz ... A munkaidő befejeztével kis ünnepség keretében búcsúztatják az Igazgatót. A vállalat minden dolgozója Izgatottan várja a nagy bejelenést: ki lesz az új főmérnök. Tamás és Eszter estére randevút beszéltek meg: Tamás albérletében találkoznak és megünneplik a sikeres lakásszerzést. Tamás rohan haza — a lakáskulccsal a zsebében —, hogy mire Eszter megérkezik, előkészíthesse a vacsorát. A kis ünnepség azonban veszekedésbe fullad. Eszter másként dönt, nem válik el a férjétől. Elhatározását azzal indokolja, hogy nem akar elszakadni gyermekétől. Tamás keserűen veszi tudomásul, hogy életébe ismét valami közbeszólt: nem teljes az élete. Slmó Sándornak ez a második nagy Játékfilmje. 1969-ben mutatkozott be a „Szemüvegesekkel", s azonnal nemzetközi elismerést aratott. A „Legszebb férfikor" című filmje p negyvenévesek gondjait veszi górcső alá. Bár a főhős értelmiségi, a film alapproblémája nemosak ezé a rétegé. A rendező nagyon jó megfigyelőképességgel szélesebb társadalmi keresztmetszetet ad új filmjében, mely minden bizonnyal elnyeri a közönség tetszését. I I I I TORA,TORA,TORA i FOLYTATÁSOS KÉPES FILMREGÉNY a MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ legnagyobb légi és tengeri CSATÁJÁRÓL IX. FOLYTATÁS NAGUMO ALTENGERNAGY BEJELENTÉSÉT a japán vezérkar magasrangú tisztjei vitatkozás nélkül vették tudomásul. Még azok is, akik a rajtaütésszerű támadást a kezdettől fogva ellenezték. Az altengernagy rövid szünet után folytatta: — Elrendelem, hogy a támadásra felkészült tengeri és légi egységek november 26-án induljanak új állomáshelyükre, a nyílt tengerre! A további utasításokat ott várják be! Az amerikai felderitők a gyanús manőverezést azonnal jelentették Washingtonnak. Ellenintézkedésekre azonban nem került sor, mert az amerikai vezérkar felelős tisztjei nem hittek abban, hogy a japánok Pearl Harbourt, a bevehetetlennek tartott tengeri erődöt megtámadják. A New York Times, két nappal a japánok felvonulása után, november 28-án egyik cikkében a következőket írta: „Míg Roosevelt elnök Tokió megbízottjaival tárgyal, a japánok Thaiföld megtámadására készülnek...“ Az amerikai felelős katonai vezetők vitatkoztak, a lapok cikkeikben latolgattak, s közben a japán hadihajók és repülőgép-anyahajók teljes gőzzel a kijelölt cél felé közeledtek. A konvoj élén a Tsikuma és Hone nevű nehéz cirkálók haladtak. A japánok számoltak azzal, hogy a nyílt tengeren amerikai hadihajókkal vagy felderítő repülőgépekkel találkoznak, és leleplezik szándékukat. Ezért a hajók tüzérsége a s pilóták állandó riadókészültségben voltak és a legénységet mindennap már pirkadatkor ébresztették. Kimmel amerikai tengernagy, a Pearl Harburban állomásozó amerikai flotta főparancsnokának a lakásán, december ötödikén, vasárnap reggel, néhány perccel hat óra után csöngött a telefon. Murphy kapitány jelentkezett. Parancsnokának jelentést tett: „A Word cirkáló megfigyelői Pearl Harbour közelében egy ismeretlen tengeralattjárót fedeztek föl. A cirkáló parancsnoka vlziaknákkal üldözőbe vette a tengeralattjárót“ — jelentette a kapitány. — Néhány percen belül a parancsnokságon vagyok — válaszolta a tengernagy — és elrendelem az azonnali vizsgálatot. Kérem, értesítse erről a parancsnokság tisztikarát. Kimmel tengernagy pillanatok alatt felöltözött és már indulni készült, amikor ismét csöngött a telefon. Murphy kapitány izgatott hangon jelentette: — Japán repülőgépek megtámadták Pearl Harbourt! Azonnali intézkedésre van szükség! — Várjanak rám, azonnal jövök! — válaszolta a tengernagy és a parancsnokságra hajtatott. Mire odaért, a japán torpedó-bombázok már több hullámban támadták a kikötőben veszteglő hadihajókat. A hajóóriásokat felcsapó lángnyelvek és sűrű füst vette körül, Kifnmel tanácstalanul állt, meglepettségében a lába a földbe gyökerezett. Hosszú másodperceken át szóhoz sem tudott jutni, tétlenül nézte, figyelte a japán bombázok tűzijátékát. Az egyik vezérkari tiszt jelentkezése térítette magához. — Táviratilag azonnal jelentsék Washingtonnak a történteket — utasította a tisztet, A távirat szövege rövid volt: „Japán bombázók megtámadták Pearl Harbourt!" A japánok szinte feltartóztathatatlanul, egymást követő hullámokban támadtak. Elsüllyesztették az Arizona, majd a California nevű cirkálókat, és szinte valamennyi hadihajót harcképtelenné tettek. „Pearl Harbour lángokban áll! Az anyagi kár egyenlőre felbecsülhetetlen, az emberáldozat nagy. Azonnali intézkedést várunk!“ — távlratozték Kimmel rádiótávírászai Washingtonba. Washington azonban hallgatott... Vasárnap reggel volt, a japán támadás teljesen váratlanul érte az amerikai hadvezetést. Közben a japán légierő tovább támadott. Minden támadási hullámban 43 vadászgép, 49 nehézbombázó, 51 zuhanóbombázó és 40 torpedókkal fölszerelt repülőgép vett részt, öt különböző helyről, pontosan megállapított időközökben rajtoltak a japán gépek. A tokiói vezérkar izgatottan várta az első jelentést. Hét óra 49 perckor érkezett az első rejtjeles távirat: „Tora...! Tora.,.! Tora...!“ („Tigris...! Tigris...! Tigris...!“) — volt az első távirat szövege, mely jelentette, hogy az amerikaiakat váratlanul érte a támadás, nincsen ellenállás — a győzelem biztos! Különösen a torpedókkal ellátott újtípusú bombázógépek és a Zéró típusú vadászgépek, melyeket kis fedélzeti ágyúkkal és nagyteljesítményű gépfegyverekkel láttak el, arattak nagy hadisikereket Az amerikai tisztek bámulatukban még a riadóról is megfeledkeztek. (kot) (Folytatjuk)
