A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-26 / 21. szám
z év április végén tartották az efsz-ck VIII. kongreszszusát. A kongresszus határozata a CSKP XIV. határozataival összhangban felhivta az összes efsz-eket és szövetkeztl dolgozókat, hogy aktivan segítsék a Szövetkezeti Parasztszövetséget. Az efsz-ek VIII. kongresszusának határozatai továbbá azt is hangsúlyozták, hogy lankadatlan szorgalommal, kölcsönös segítséggel és tapasztalatcserével törekedjenek az efsz-ek a gazdálkodás színvonalának emelésére. Olyan szép a Duna vidéke, hogy szinte elszégyellem magam az örökös: „nem szeretem a síkságot" hangoztatásért. Előttünk hosszú erdősáv húzódik keresztben, és mögötte megbújva terül el a már szinte idillikusán kedvesnek tűnő tiszta, mezőgazdasági község: Baka. Hogy miért hívják Bakának, nem tudták megmondani. Ugyanis krónikát nem vezetnek mindmáig. De menti a helyzetet az, hogy minket inkább a község Jelene érdekel. Az emberek anyagi és szellemi színvonala. Mindkettő alapját a gazdasági élet határozza meg. S a mezőgazdasági község életszínvonalának fő anyagi gócpontja a jól vagy kevésbé sikeresen működő egységes földművesszövetkezet. Nem csoda hát, hogy először a szövetkezetbe Igyekszünk. Bartal Rudolf, a bakai szövetkezet új elnöke Zsemlye György és Kovács Frigyes a műhelyben Ambrus Arpádné és Fekete Teréz a kakasokkal Tennivaló Az új elnök Szerencsénk van,mert szinteszembe találkozunk az efsz elnökével, Bartal Rudolffal, aki 1963 óta tagja a szövetkezetnek, de csak mintegy két hónapja vette át az elnöki tisztséget. A bemutatkozás, ismerkedés után azzal kezdem, ami valóban érdekel. — Szeretném, ha megmondaná nekünk, miért éppen Bartal elvtársat választották meg elnöknek? Kis ideig hangtalanul, de szemmel láthatóan jól mulat a kérdésemen. És változatlanul nevető szemmel, huncutul így válaszol: — Talán, mert azt hitték, hogy én jól el tudom vezetni a szövetkezetét Csakhogy ez még majd elválik. Nyugodtnak nyugodt, régi szövetkezeti dolgozó. Humora van, így biztosan kiváló elnök lesz, zárom le magamban ezt a kérdést. Persze számomra egyszerű, mert nem kell vele cserélnem. Ugyanis az egész szövetkezet, a sok épület, műhely, meg egyáltalán minden, amit magam körül látok, eleinte meglehetősen idegen a számomra. Mindenesetre ez nem változtat azon a tényen, hogy 1500 hektár a szövetkezet összterülete, s hogy ezen a területen hasznos vagy haszontalan munka folyik, az bizony sokban függ majd az új elnöktől. — Bartal elvtárs hosszú ideje dolgozik a szövetkezetben, mint említette 1963 óta és... — Bizony hosszú ideje s nálunk a Héttől még sohasem Jártak... — De hiszen azért jöttünk most. (S újra nevetünk). Ügy vélem a legjobbkor, mert legalább elmondja nekünk, hogy mint régi tag, aki látta, ismeri a problémákat, mit tart a legfontosabbnak, mint új elnök, rögtön a kezdet kezdetén bevezetni, átszervezni, megvalósítani? — Fontosnak tartom elsősorban a szigorúbb ellenőrzést, az erősebb munkafegyelmet. Vigyáznunk kell a közösre, sok kicsi sokra megy. A higiéniára is sokkal nagyobb gondot kell fordítanunk a jövőben. További tervünk olyan növények termesztésével is foglalkozni, amelyek kifizetődőbbek. Eddigi főbb termékeink a búza, árpa, kukorica voltak. Most tehát a kertészetet szeretnénk bővíteni. Főleg a koratavaszi zöldségfélék termesztésének bevezetésére gondolok. Sajnos gazdasági épületeink sem a legmegfelelőbbek. Fel szeretnénk számolni a téli takarmányhiányt is. Ugyanis sajnos e télen nem volt elegendő takarmányunk. Tennivalónk tehát lesz bőven. — A szövetkezeti tagok hogyan ío* gadják az új elnököt? — Az emberek mindenben támogatnak, jó tanácsokat adnak. Komoly széthúzások nálunk nincsenek. Szerencsére, még iszákosság sincs. A jelen pillanatban olyan közepes efsznek számítunk. Hát majd elválik. A keltető Először a keltetőbe vezet el bennünket, hiszen a tavasz egyik mezőgazdasági slágere a naposcsibe. A keltető egyik gondozóját, a 69 éves Hideghéti András bácsit találjuk szolgálatban. A bakai emberekre, úgy látszik általában jellemző a humor, ö is mosolyogva válaszol, amikor megkérdezem, mióta dolgozik itt. — pizony húsz éve, hogy itt vagyok, és már minden voltam, csak... — Csak elnök nem, igaz-e — szól közbe nevetve Bartal Rudolf. — Hát igen — feleli mosolygósán A kertészetben sárgarépát kapálnak András bácsi és elmondja, hogy a keltető, amelyet most is őriz, kifizetődő a szövetkezet számára. S ha lenne elég tojás, még kifizetődőbb lenne. Ezért azt tervezik, hogy jövőre a meglevő bakai tojásokhoz még vásárolni is fognak. A keltető kapacitása kb. 15 000 tojás. A szövetkezet 2500 tojó tyúkja 6000 tojást „küld“ naponta a keltető számára. Ebben az évben megközelítőleg 28 000 a kikelt csibék száma. A közeli járásokban értékesítik és kisállattenyésztőknek adják el, — Még ki sem keltek, már itt várják őket az emberek. 4,50-et kapunk darabjáért. Június elejéig bizony nagy a kereslet, de azért mi is megtartottunk 2300 darab jércét magunknak, — mondja Hideghéti András bácsi, aki előtt ott van az asztalon a Hét, és mint később elárulja, különben is irodalomkedvelő, ki is húzza fiókjából megmutatni Fekete Gyula: Ezeregyedik esztendő című könyvét, jelenlegi olvasmányát. — Ha éjjel szolgálatos vagyok, legjobban olvasással telik az idő. Nagyon szeretek olvasni. A baromfifarm A sok bordótarka tyúk között két asszony sürgölődik, szórja a magot az őket tengerként körülvevő tyúkok közé. Név szerint Ambrus Arpádné és Fekete Teréz, Különben velük előlesz bőven
