A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-19 / 20. szám
Szobád egy szóra...? A BARRANDOVI FILMGYÁR egyik műtermében, pontosan negyed száladdal ezelfitt találkoztam vele először személyesen. A „Savasai áradat“ című filmet rendezte, fél emlékszem, a műteremben nyugodtan, csendben folyt a munka, ami a filmforgatásnál csak nagyon ritkán fordul élű. Az akkor még fiatal művész és kezdű filmrendező szinte pillanatok alatt oldották meg a felmerült problémákat; nyugodtságuk az egész stábra nagy hatással volt. Sok filmrendezőt láttam munka közben, őszintén bevallom: nyugodtsága és szakértelme engem Is elragadtatott. Sokáig, csendben figyeltem ... Evek múltán azután két olyan fllmszerepben láttam, ami számomra ugyancsak felejthetetlen élmény marad: a „Sve)k"-ben és az „Alázatosan jelentemében. Es azt hiszem, sok olvasó már tudja kiről van szó. Igen, Rudolf Hríľäinský államdljas, érdemes művészről, a prágai Nemzeti Színház művészéről, aki eddig több mint nyolcvan játékfilmben szerepelt és csaknem harminc tévésfilmben Is kellemes Órákat szerzett a nézőknek. Rudolf Hrulinskýval a na pókban véletlenül találkoztam. Terveiről, új szerepeiről beszélt. — Melyik eddigi filmjét szereti a legjobban? — kérdeztem. — Talán el sem hiszi: mlndegyiketl — válaszolta gondolkozás nélkül, majd hozzáfűzte: — Azért, mert mindegyik filmemben életem egy része van. — Legújabb filmjében melyik világsztárral játszana a legszívesebben, melyik filmcsillagot választaná partnernőjéül? — Nem csillagot, de szerepet választok. Engem elsősorban a szerep vagy a forgatókönyv érdekel. — Tulajdonképpen mikor és hogyan lett színész? — Szüleim, nagyszöleim színészek voltak, és dédapám is színész, vagy ahogyan akkor nevezték: komédiás volt. Es az én fiam Is színész leszl A ml családunkban ez már hagyomány. Színpad, rivaldafény nélkül talán nem Is tudnánk élni ... Négyéves voltam, amikor a színház varázsa engem Is rabságba ejtett. Tizenöt éves koromban szerződtem a prágai E. F. Burlán Színházhoz. 1839 és 1980 között a prágai Városi Színháznál dolgoztam, majd a Nemzeti Színház tagja lettem. — Tervei? — Sokat, nagyon sokat szeretnék még dolgozni. . .1 Sajnos, a napnak csak huszonnégy órája van. Pedig ha hosszabbak volnának a napok, mi mindent lehetne még csinálni. .. — Köztudomású, hogy ön rengeteget dolgozik. A Nemzeti Színházban, a filmnél, a televízióban, a rádióban, de még arra Is jut ez Idejéből, hogy sportrendezvényekre Járjon. Melyik csapatnak szurkol? — Én csak a szép és a jó játékban gyönyörködök és mindig a jobbnak szurkolok. Minek rontsam az idegeimet...? — Es mit kíván az élettől? — Azt, bogy a folyó folyó, az erdő erdő, a nap nap és az ember ember maradjon! (kot) TORA,TORA,TORA * FOLYTATÁSOS KÉPES FILMREGÉNY A MÁSODIK világháború legnagyobb légi és tengeri csatájáról VIII. FOLYTATÁS A JAPAN LÉGIERŐ HADGYAKORLATAI során bebizonyosodott, hugy Fnslda elképzelése és módszere kitűnő. Az október végén megtartott ellenőrzőgyakorlatok során a pilóták ötven százalékos találat-eredményt értek el, néhány héttel későbben a pontos találatarány már nyolcvan százalékos volt. Az újfajta torpedókkal felszerelt bombázógépek félelmetes fegyverré váltak. Kétezer méter magasságból mint a kószált sas csaptak le a célra, negyven méternyire közelítették meg, s ebből a közelségből szinte minden torpedó célba talált. Szeptemberben folytatták az amerikai-japán gazdasági tárgyalásokat. A japánok Időnyerés miatt különböző Indoklásokkal többször megszakították a tárgyalást, végül hosszas huza-vona után megegyeztek abban, hogy három japán személyszállltúhajó — melyeken a japánok semmiféle árut nem szállíthattak — Amerikába és Hawaiiba hajózhat. Az amerikaiak azt hitték, hogy engedményükkel enyhítik a két ország közti feszült légkört. Tévedtek, mert a japánok ezt az engedményt nagyon ügyesen saját, titkos céljaik elérésére használták ki. A Taljo Maru japán személyszállító hajó Hawaiiba Indult. Fedélzetén két japán tengerészeti szakértő la volt, akik titkos megbízatással utaztak Hawaiiba. Az volt a feladatuk, hogy mind a nyílt tengeren, mind pedig a kikötőkben pontos megfigyeléseket tegyenek. Az Bgylk szakértőt, Szuzuklt feriélzetmesterként, a másikat, Medslmát pedig mint hajóorvost tartották a hajón nyilván. Még a hajó tisztjei sem tudtak a két szakértő titkos megbízatásáról. Mindketten felváltva figyelték a nyílt tengert. A legnagyobb meglepetésükre napokon át nem találkoztak amerikai hadihajúkkal. Az egyedüli amerikai cirkálót Oahatól nyolcvan tengeri mérföldnyira látták. November elsején, reggel fél kilenckor érkeztek Honoluluba. A Taljo Marut a kikötő olyan részén horgonyozták la, ahonnan állandóan szemmel tarthatták Pearl Harbourt, az amerikai csendes-óceáni flotta támaszpontját, jól álcázott helyről távcsövekkel kémlelték a kikötőt és az ott horganyzó hajóóriásokat. A japán személyhajó öt napig vesztegelt a kikötőben. A gépészek szétszedték a hajó egyik gépét, azt javítgatták. Az amerikai ellenőrzőosztagnak, mely a hajót aprólékosan átvizsgálta, semmi sem tűnt föl. Mindent a legnagyobb rendben találtak. A két szakértő közben a legnagyobb titokban dolgozott. A hajó fedélzetét egyikük sem hagyta ol. KIta fűkonzul két beosztottjával háromszor látogatott el a hajó fedélzetére. Hivatalosan a hajó orvosát kereste föl, aki „gyógyította“ ... A főkonzul látogatásainak azonban más célja volt. A két szakértő földolgozott anyagát csempészte ki a hajóról. Föltfinés nélkül, egy, a kabátja zsebében tartott újság lapjai közé rejtették az anyagokat. Jósikává, a japán mesterkém még a hajó közelébe sem matat. Ügy viselkedett, mintha a japán személyhajó nem Is érdekelné, öt napon át más feladata volt. A kikötő teaházaiban azt leste, figyelte, nem gyanüs-e az amerikaiaknak a japán személyszállító hajó váratlan megjelenése. Miután a két szakértő elvégezte a munkát és az anyagokat sikerült Tokióba továbbltaniok, a hajó felszedte horgonyait és kifutott a kikötőből. A japán tengeri és légierő november hetedikén „főpróbát" tartott. A hat repülőgép-anyahajón 350 borabázógépet összpontosítottak. Az első két támadás eredményével a vezérkar tisztjei nem voltak megelégedve. A harmadik, aprólékosabban előkészített támadás azonban már kitűnően, százszázalékosan sikerült. A vezérkar tisztjel a Nagoto cirkáló fedélzetéről figyelték a hadgyakorlatot. — Kogekl va, migoto naril A próbatámadás lenyűgözően nagyszerűen sikerültl — jelentették örömmel a tokiói központnak ■ Nagumo altengernagy azonban még mindig elégedetlen volt. További hadgyakorlatokat rendelt el, és a támadást végrehajtó repülőgépek számát 455-re növelte. A vezérkar ülésén bejelentette: — A feladat: váratlan, rajtaütésszerű támadással meg kell semmisítenünk a Pearl Harbourban állomásozó amerikai flottát! Bejelentését néma csönd követte. Ez volt az első eset, amikor a vezérkar Olásán valamennyi tiszt előtt jelentették be a támadást követő hadbalépést. — A támadás napját és időpontját későbben állapítjuk meg — folytatta Nagumo viceadmirális. — De ha közben diplomáciai úton megegyezésre jutnánk az amerikaiakkal, tengeri és légierőnket a nyílt tengerről visszavonjuk japánbal (Folytatjuk! lassúi— 4 r
