A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-19 / 20. szám
Varga Erzsébet versei: Gyerekkorom nyomában_ hol keressem hol keressem azt a mezitlábos kislányt piros ruhácskában piros ruhácskában elnyelte a város szaladtam utána a futásban kimerültem mondjátok meg hol keressem szaladtam utána szaladtam utfya elcsattogott a köveken mezítelen lába mezítelen lába hol keressem hol keressem azt a mezitlábos kislányt piros ruhácskában piros ruhácskában? Csak a nefelejcsekből... benne vagy a kapa-csattogásban kérges kezed még kihajt a barázdákban sárga kukoricatáblák illatában érezlek tovább csak a nefelejcsekből hiányzik egy szemnyi kék csak a felhőkből az égi szőkeség Hiába várnak_ Hiába várnak a papucsok hiába várják lábadat sárga viasz viasz a lábad nehéz agyagos hant alatt Hiába vár a néma kert hiába várja kezedet száraz kóró kóró a kezed viszi a szél felhők felett Nem hiába vár szemem ha várja égszínű szemedet szemed kinyílik minden tavasszal s összeégeti telkemet Gyere... gyere tavasz van kifakadtak a fák álmai és én egyedül voltam ma éjszaka gyere kössünk kendőt a rét homlokára gyere daloljunk csalogánydalt menjünk együtt az éjszakába * gyere fogjunk csillagokat s az éjszakából együtt lépjünk a napba gyere tavasz van és torkomon már cserepes az árvaság V. Pŕibyl felvétele Nyolcszinű szivárvány Tetszetős köntösben jelentette meg a bratislavai Madách Könyv- és Lapkiadó Vállalat Petrik József új kötetét: „Nyolcszinű szivárvány“ címen. Amint a cím is sejteti, gyermekversekről van szó. A költő mnkájának másfél évtizedes eredményét összegezi, gyermekverseinek javarészét tartalmazza a kötet, s már elöljáróban meg kell jegyeznem — gyermekirodalmunk javára, ha egyáltalán beszélhetünk hazai magyar gyermekirodalomról. A Madách Könyvkiadó gesztusa figyelemre méltó, bár kissé megkésett. A hazai magyar ifjúsági- és gyermekirodalom sorsa nagyon is mostoha volt, évekig, évtizedekig egy helyben topogott, a tíz ujjunkon megszámolhatjuk azokat a kiadványokat, amelyek hazai szerzőktől jelentek meg. A könyvkiadó dolgozói anyagi nehézségekre hivatkoztak, de ez nem eléggé elfogadható mentség. Ha szükséges, áldozatot is kell hozni, rizikót is kell vállalni. A hazai gyermekirodalom tekintetében pedig nagyon szükséges lett volna az áldozatvállalás, s gyermekirodalommal foglalkozó hazai magyar írók ösztönzése, biztatása. Hiszen minden irodalom a gyermekirodalomnál kezdődik, tudta ezt Lev Tolsztoj is, aki annyi bűbájos mesét írt. Példa erre Móricz Zsigmond, Móra Ferenc, vagy a modern kortárs költők közül Illyés Gyula, Weöres Sándor, Szécsi Margit és mások munkássága. A befektetés itt mindig megtérül, akkor is, ha anyagilag esetleg ráfizetünk. Hogy ez mennyire így van, idézzünk Fábry Zoltán tíz esztendeje írt cikkéből, amelyet hazai írók mesekönyveinek megjelenése alkalmából vetett papírra: „A mesekönyvek, az ifjúsági könyvek fontosságáról van szó. Az indulás és indítás miértjéről és mikéntjéről. A csíramagról, a jövőről. Mit hintünk itt el, hogyan és mennyit: a gyermek- és ifjúsági irodalom mennyisége és minőségi foka irodalmunk egyik legfontosabb alapténye...“ A továbbiakban elmondja, Balogh Edgár arról tájékoztatta, hogy az erdélyi magyar gyermeklapba, a „Napsugár“ -ba milyen sok erdélyi magyar író dolgozik. „És miért? — kérdeztem. Mert minden valamirevaló író kötelességének tartja, hogy munkatársa legyen... Mi a helyzet nálunk? Ha jól tudom, valami pionírújság itt is van, de még ebben sem vagyok biztos. És ez: ez a tájékozatlanság, hogy még a magunk portáján sem tudok bizonyosat, jelzi a legjobban a romániai és a szlovákiai magyar gyermekirodalom közti különbséget... Az ifjúsági irodalmat jórészt Magyarországról importáljuk, és ha a cseh és szlovák fordítások sokat segítenek is, saját termelésünk kevés. Rácz Olivér nagy sikerű, pozitív hatású Puffancs-a, mely mint a nagy szárazság utáni termékenyítő eső szívódott fel a gyermekek ereibe, szinte parancsolóan jelöli ki a követendő utat: minél több ilyen nagyszerű gyermekkönyvet!“ Sajnos, Fábry Zoltán szavai nem hullottak termékeny talajba, a hazai magyar gyermek- és ifjúsági irodalom erecskéje alig csörgedezik. Petrik József könyvével — amint a kötet néhány soros bevezetője is ígéri — új sorozat indul, ebben szlovákiai magyar költők gyermekverseit adják ki. A kiadó nyilván tudatában van mulasztásának, mert többek között megjegyzi: „A Madách Könyvkiadó tervéből már évek óta hiányzott a gyermekvers, s ezzel a kötettel kezdjük meg adósságunk törlesztését. Tudjuk, nem kis fába vágjuk a fejszénket sorozatunk elindításával, de bízunk az ifjú olvasókban, abban, hogy kezdeményezésünk megértésre talál.“ Jómagam is bízom benne, annál is inkább, mert a Madách egyik magyarországi partnere, a Móra Ferenc Könyvkiadó a közös könyvkiadási egyezmény keretében 1400 példányt vett át Petrik könyvéből, s ez nem csekélység. Bízom benne, hogy a sorozat kiadása nem vall kudarcot s a versek megjelentetése mellett a hazai meseírók könyvei is felsorakoznak. Kissé hosszúra nyúlt a bevezető, de mindezt el kellett mondanom, az új sorozat megindítása kapcsán, hiszen nagyon fontos és időszerű kezdeményezésről van szó. S most lássuk magát a kötetet. A Madách jól választott, hogy beígért sorozatában elsőként Petrik József gyermekverseit jelentette meg. Petrik József egyike azoknak a hazai magyar költőknek, akik jó gyermekverseket írnak. Petrik ismeri a gyermekek világát, gondolkodását, játékos fantáziáját. Foglalkozása is feltételezi mindezt, hiszen évek óta ő szerkeszti a Pionírok Lapját, illetve utódját a Tábortüzet. Gyermekversei frissek, hamvasak, játékosak, nem hiányzik belőlük az egészséges fantázia, a képek, hasonlatok, metafórák színes és plasztikus alkalmazása. De ami a legfontosabb: egyszerűek és érthetők, nem bonyolítja őket Petrik erőnek erejével, megmarad a gyermeki gondolkodás határvonalán, nem akar többet, nagyobbat mondani a kelleténél. Verseinek lüktetése, ritmikai felépítése a célszerűséget követi, rímei tiszták, fülbemászóak, a versek tehát zenei hatásukkal is vonzást gyakorolnak az ifjú olvasóra. A kötet tematikai csoportosítása az évszakokhoz igazodik, de nem kizárólagosan. A versek tematikája sokrétű, de leginkább a természet jelenségeihez, illetve az állatvilághoz kapcsolódik. Az előadásmód mégsem leíró, mert minden sorát átfutja a líra, a mozgás dinamikája, a képek és gondolatok filmszerű pergése. Sok gyermekversíró könnyít a dolgán, pedig gyermekverset írni, gyermekeknek írni egyáltalán nem könnyű feladat. Petrik legtöbb versében szigorú önmagával szemben s a mércét nem engedi lejjebb. Egy-egy verse szinte kis remekmű felépítésében, gondolatvezetésében, ritmikai-zenei hatásában, tanulságának leszűrésében. Említhetném az „Üres fészek", az „Erdősarok“, a „Hegyek alatt“, a „Piros madár“, a „Szélzene“ stb. című verseket, de a többieket is, amelyek bizonyára kedves olvasmányai lesznek a hazai és a szomszédos magyarországi gyermekeknek. Lapozzunk csak bele a könyvbe és vizsgáljuk meg a „Favágók“ című verset. Milyen természetes egyszerűséggel, mégis milyen színesen és érzékletesen beszél a favágásról, a favágók munkájáról. Hangulatos mozgalmasság, jellemzi a verset, szinte érezzük, ott vagyunk az erdőben, a favágók között: „Sír a fűrész / az erdőben, / a kőrisfa- / temetőben, / sírva merül / a fatörzsbe, / nyögve hull a / fa a földre.“ Kész. Az első strófa megjelenítette a favágást, anélkül, hogy egyetlen szót ejtett volna a favágókról, mégis ott érezzük az embereket, az emberek munkáját a fűrész sírásában, a szálfák kidöntésében. A második strófa szinte szuggesztíven dramatizálja a fák kidöntését, holt halomba hullását. Csak a harmadik versszakban hozza szóba az embert, a favágókat, akik a nehéz munka után a lobogó tűznél pihennek. Három strófa, de a megjelenítés tökéletes, nincs mit hozzátenni, nincs mit elvenni belőle, elmondta a lényeget, s úgy jelenítette meg a favágást, hogy a képek sora megmarad bennünk, rögződik képzeletünk képernyőjén. Természetesen akadnak kevésbé sikerült versek is a kötetben, hígabban szerkesztett versszakok, szerencsére kismértékben, elenyésző mennyiségben. A költő és a szerkesztő ezúttal jól válogatott, a bemutatkozás sikerült. A könyvet Kiss Sándor modern fogantatású, de a népi motívumokat híven őrző, eleven, színes illusztrációi díszítik, ő készítette a borító hatásos rajzát is. Remélem, reméljük, hogy a sorozat következő kötetei sem maradnak el Petrik József gyermekversei mögött s továbbra is fémjelzik Kopasz Csillának, a kötet szerkesztőjének, valamint Kopócs Tibor műszaki szerkesztőnek hasznos, jól összehangolt, igényes munkáját. DÉNES GYÖRGY
