A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-12 / 19. szám
t Kispolgári nézetek Az 1968—89-es társadalmi válság elemzése arra ösztönöz bennünket, hogy megvizsgáljuk a kispolgári életmód, a kispolgári szemlélet megnyilvánulásait, s azt a tényt, hogy az éveken át folytatott harc a kispolgári szemlélet ellen miért nem volt eléggé hatásos. Eddig nem rendelkezünk olyan jól megalapozott tanulmánnyal, amely úgy elemezné társadalmunkat, hogy rávilágítana a kispolgárság történelmi és szociális gyökereire, konkrét megnyilvánulásaira s ennek alapján konkrét intézkedéseket tehetnénk a kispolgári szemlélet és életmód megnyilvánulásainak leküzdésére. A kispolgári szemlélet lényege Ha ezt meg akarjuk érteni, mélyebb pillantást kell vetnünk a történelembe. Maga a polgárság a harmadik rendből regrutálódott s a kapitalizmus fejlődése folyamán meggazdagodott és igyekezett megragadni a hatalmat. A polgári forradalomba még nagy és nemes eszmékkel indult. Viszont amikor hatalomhoz jutott, rádöbbent, hogy egyelőre nincs saját kialakult életstílusa, saját kultúrája. A nemességhez viszonyítva faragatlannak tűnt. Épp ezért igyekezett utánozni a nemességet, sőt sokszor nemesi címeket vásárolt. Ezek a törekvései felemésztették egykori eszméit, azokat, amelyekkel a forradalmat megvívta. Ez a folyamat egész addig tartott, míg csak a polgárság maga is ki nem alakította saját életmódját, kultúráját, erkölcsét. A kistőkések és hivatalnokok közül többeknek sikerült meggazdagodniok, és így a felsőbb körökben kerülniök. Ezek az újgazdagok lebegnek példaképpen a többség, azok előtt, akik nem képesek kiszabadulni nyomorúságos helyzetükből. Nyugtalanná válnak s gyakran ez á nyugtalanság lesz a kispolgári radikalizmus alapja. Ez a réteg a kiutat radikális társadalmi változtatásokban látja. Ezért tapad hozzá a munkásosztály forradalmi mozgalmához. A szocialista forradalom folyamán a radikális kispolgárság egy része elfogadja a munkásosztály alapelveit, egy része azonban továbbra is egyéni céljait követi; vagyis meg akar gazdagodni, társadalmi pozíciót akar szerezni. Néhányuknak ez valóban sikerül. A szocializmus építésének első szakaszában, más feltételek között ugyan, de egy bizonyos rétegben még mindig folyik a kispolgáriasodás. A kispolgári elemek, amelyek radikalizmusukkal a munkásosztály forradalmi mozgalmához csatlakoztak, a forradalom megvalósulása után a torzulások, elhajlások, megingások forrásaivá válnak. A szocializmus építésének egyik legkomplikáltabb feladata az, hogy a széles néprétegeket marxista-leninista szellemben neveljük. E feladat összetettsége éppen abból származik, hogy magába a nevelésbe gyakran „kispolgári szempontok kerülnek. Például a díjazásnak az az alapelve, hogy „mindenkit képességei és az elvégzett munkája szerint kell jutalmazni“, a radikális kispolgár szemében igazságtalannak tűnik s az egyenlőség! elvet hangoztatja. A radikális kispolgár éppen a diferenciált díjazásban látja a kispolgáriasság megnyilvánulását. A szocializmusban a szociális egyenlőtlenség önmagában nem a kispolgáriasság megnyilvánulása. Az életszínvonal emelésére való törekvése sem az, akkor, ha ez az emelkedés a tisztességes munkáért kapott juttatások eredménye. A szociális egyenlőtlenség azonban irigységet szül, s egyszersmind a mindenáron való meggazdagodás vágyát. Ennek a következménye pedig a korrupció, a sógor-komaság, a lopások, a társadalmi tulajdon megkárosítása stb. Mi épp ezeket a jelenségeket nevezzük, joggal, kispolgáríságnak, kispolgári erkölcsnek. Meg kell jegyezni, hogy ezek a szocialista alapelvektől idegen megnyilvánulások, a szocializmus építésének átmeneti időszakában, valamennyi társadalmi rétegben fellelhetők. A kispolgárság és a társadalmi viszonyok Figyelmünket eddig elsősorban a szociális tényezőkre fordítottuk, Ugyanakkor nem figyeltünk olyan megnyilvánulásokra, mint a társadalmi tekintélyre való törekvés. A szocializmusban a társadalmi pozíciót, funkciót nem a vagyoni viszonyok határozzák meg, hanem a munkásosztály iránti odaadás, az erkölcsi tulajdonságok, a műveltség és a szakképzettség színvonala. Azok a karrierista törekvések, amelyek kizárólag önző célokat követnek, és gyakran nem megérdemelt anyagi jövedelemhez juttatják az egyént, megvetésre méltóak és igen veszélyesek. Társadalmunkban a legtöbb bürokrata torzulásnak mindenekelőtt ezek a kispolgári törekvések voltak a forrásai. Pártunk szigorú kritériumokat alkalmaz a tisztségviselők kiválasztásánál. Rendkívül nagy súlyt helyez a szociális származásra. Kiderült, azonban, hogy a szocializmus építésének időszakában is képes reprodukálni magát a kispolgárság, a kispolgári szokások, nézetek, a kispolgári erkölcs, s hogy ezek a nézetek és elképzelések jelentős mértékben befolyásolhatják a politikát is, mindenekelőtt annak ideológiai szféráját, ezek a nézetek az ingadozó emberek között még mindig hódíthatnak. A kispolgári nézetek leküzdése legnehezebb az emberi kapcsolatok terén. Mindenekelőtt a reális politikai kapcsolatokra gondolunk. A szocialista politikai rendszer reális emberi kapcsolatok közé helyezi az embert, s ezek a kapcsolatok lesznek cselekvésének normái. Minden társadalomellenes, szocialistaellenes tevékenységet, amely ezeket a normákat felrúgja, objektív kritériumok szerint kell megítélni és elítélni. Ilyen szempontból kell megítélni a kispolgári megnyilvánulásokat is, amelyek felrúgják vagy legalábbis megkerülik az emberi együttélés szocialista normáit. JAN SULIC I I I I I I A Rekviem Tartalmas Az irodalmi színpadok munkáját kezdetben az ösztönösség jellemezte. Ma már e téren is az igényesség jellemző, s ez nagyban köszönhető annak, hogy a komárnói (komáromi) Járási Népművelési Otthon és a CSEMADOK járási bizottsága megfelelő fórumot teremtett, ahol az irodalmi színpadok összemérhetik erejüket, bizonyságot adhatnak felkészültségükről, Az említett szervek évről évre megrendezik — vendégegyüttesek részvételével — a járás irodalmi színpadjainak fesztiválját, ami ösztönzőleg hat nemcsak a járásban, de a /násutt működő magyar irodalmi színpadok fejlődésére is. Nem véletlen, hogy a komáromi Jókai-napokon a járást képviselő együttesek mindig az élmezőnyben végeznek. Az irodalmi színpadok V. járási fesztiváljának megrendezésére ez év április 7-én, 8-án és 9-én került sor Komáromban a Tiszti-pavilon nagytermében, ahol ezúttal nyolc hazai és három vendégegyüttes mutatkozott be. Az első estén látott produkciókat a komor, drámai hangvétel jellemezte. A három összeállítás bár formailag különböző volt, hangulatilag hasonló hatást váltott ki a nézőből. Ezek voltak a Fújj szél, Szarkáné M. Zsuzsa rendezésében (a Komáromi Gépipari Technikum Diákotthona Irodalmi Színpadának előadásában), a Laboda Anna rendezte Rekviem (a Komáromi Magyar Gimnázium Irodalmi Színpadának produkciója), valamiül, a Fájdalmak földje a hurbanovól (ógyallai) Gimnázium és a Komáromi Népművelési Otthon Konkoly-Thege Irodalmi Színpadának előadásában Kiss Mihály rendezésében. Mindhárom mű szerkezetileg hatásosan felépített, sok általános igazságot közlő, feszültséget keltő összeállítás volt. S mivel nem volt célja, nem nyújtott különösebb feloldódást. Az első est utolsó műsorszámát, a Torreádor sirató című oratóriumot a balassagyarmati Madách Imre Irodalmi Színpad mutatta be. A következő nap délelőttjét a szakmai eszmecseréknek szentelték. Éles Béla a zsűri elnöke az egyébként košicei (kassai) születésű tatabányai gyakorló rendező értékelte az előző est produkcióit. Minden mondata tanulságos volt és segítőkész tanácsaival nagyon megnyerte a hallgatóságot. Tagadhatatlan, hogy csak hasznunkra válik az ilyen alapos szakmai felkészültséggel rendelkező szakember segítő tanácsa, szakmai előadása. Minden műsorszámot külön értékelt. Dicsérte a jót és nemcsak megállapította a hibákat, de mindjárt tanáccsal is szolgált. Az est egyik műsorszámáról a Fájdalmak földje című produkcióról például ezeket mondotta: Témaválasztása dicséretre méltó, sajátos hangvételű, egységes tiszta szerkesztésű kompozíció. Bari Károly költői anyaga jól, kifejező módon váltakozott a naiv gyermeki képekkel. Külön is felhívta a rendezők figyelmét arra, hogy a szereplők a mozgást is sajátjuknak érezzék, s hogy ne a rendezői utasításra törté-Az Ásó, kapa, nagyharang