A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-14 / 2. szám
Asszonyoknak „Kiült“ kordbársony vagy bársony ruhánkat, nadrágunkat tartsuk gőz fölé, majd tiszta ruhakefével gyöngén kefélgessük, szálával ellenkező irányban. Friss kenyeret és tortát meleg vízbe mártott késsel lehet szépen felszelni. A vizet előbb le kell csurgatni róla, de nem szabad letörölni. Cumiholmit hűvös, nem túlságosan száraz helyen őrizzünk. Fürdősapkát, fürdőcipőt jó ronggyal kibélelni, hogy állás közben ne tapadjon össze, vagy behintöporozni, amíg nem használjuk. Párnás bútorra poroláskor kicsavart, kissé nedves ruhát fektessünk: ez a felszálló port felszívja. Teafőzés után ne dobjuk el a teafüvet, hanem öntsük le forró vízzel, s azzal tisztítsuk a tükröt, ablakot és egyéb üveget. Ragyogó fényes lesz tőle. Sokan nem szeretik a karfiol erős szagát, mely főzés közben az egész lakásban elterjed. Ezt kiküszöbölhetjük, ha a karfiolt főzés előtt sós vízzel leforrázzuk, kenyérdarabot teszünk mellé és lefödjük. Egy óra múlva vegyük ki a kenyeret, mely már magába szívta a karfiol szagát. A karfiolt ezután főzzük meg. A csizma tisztítása A csizma modern is és szép is, de csak akkor, ha szépen néz ki, megfelelően ápoljuk. Soha nem szabad bő vízzel, mosószerrel tisztítani, sem kívülről, sem belülről. Ha nagyon sáros, piszkos, nedves szivaccsal törölgessük le. A bórcslzmát először tisztogassuk meg a portői, majd cipőkrémmel kenjük be és fényesítsük ki puha ronggyal. Az antilop csizmát keféljük gumikefével, soha ne mossuk! A lakkcsizmát nedves szivaccsal tisztítsuk, ha túl piszkos. A csizma szép formáját megtarthatjuk, ha kitömjük összegyúrt selyempapírral, melyet a csizma formájára alakítunk. Ha nagyon nedves, átázott a csizma, soha ne tegyük közel a tűzhelyhez, fontos, hogy lassan száradjon ki. Így nem húzódik össze a bőr, nem veszíti el formáját, fényét. Ha hosszabb Ideig nem viseljük a csizmát, tartsuk fektetve, dobozban, hogy a szára ne törjön meg. Praktikus megoldás, ha megfelelő helyen fel tudjuk akasztani. Egy ruha három változatban Egy ruha többféle változata mindig előnyös a nők számára. Sötétkék, esetleg fekete bársonyból vagy teszilből varrhatjuk (de készülhet piros és barna színű anyagból is). A fehér betétek üdévé, fiatalossá varázsolják a ruhát. i ’ j Garasos király kincse Garasos király olyan fukar volt, hogy csak egyszer evett napjában, s a koronáját is fából csináltatta arany helyeit. Fűnek-fának tartozott, de egy garast sem adott senkinek, minden kincsét egy nagy zsákban tartotta. Ezen a kincseszsákon ült egész nap, éjjel pedig felnyitotta, turkált és gyönyörködött gazdagságában, s alig hunyta le a szemét, mert félt a tolvajoktól. Mikor már majdnem belebetegedett a sok örlzgetésbe, hivatott egy kovácsot. — Csinálj nekem egy vasládát — parancsolta —, amelybe minden kincsem belefér. De olyant fabrikálj, amelyet senki sem tud felnyitni. Kilenc nap múlva itt legyen a láda, mert különben lecsapatom a fejedet. A kovács nyolc napig fúrt, reszelt, olvasztott és kalapált, míg végül elkészült a kincsesláda. Négy legény cipelte a király elé, aki midőn meglátta, összecsapta két kezét örömében, és felkiáltott: — Pompás munkát végeztél, te kovács, ez aztán igazi kincsesláda! No, lássuk csak, belefér-e minden kincsem? Beleöntötte a zsákjából aranyait, ezüstjeit és gyémántjait, s amikor rácsapta fedelét, megkönnyebbülve sóhajtott fel: — Most aztán nyugodtan alhatok, és nem kell félnem a tolvajoktól, és a minisztereimtől. De mondd csak, te kovács, ha napjában néhányszor kedvet kapok turkálni és gyönyörködni a kincseimben, hogyan nyissam fel? Hanem a kovács előbb csak bámult, aztán meg nevetve mondta: — Felnyitni? Ezt a ládát nem lehet felnyitni. Hiszen azt kívántad, felséges királyom, hogy olyan ládát csináljak, amelyet senki sem tud felnyitni, máskülönben lecsapatod a fejemet. No, hát ez olyan láda. Hej, szegény Garasos király! Amint ezt hallotta, majd összerogyott ijedtében. Kékült, zöldült, aztán markolászni kezdte a láda fedelét, öklével csapkodta, még bele is rúgott, de a láda fedele meg sem moccant. — Oh, jaj, a kincseim! — siránkozott egyre. — Hogyan láthassam őket, ha nem nyithatom ki a kincsesládámat? Gyorsan, gyorsan, kovácslegények, kalapácsot hozzatok, és verjétek szét ezt az átkozott ládát! De hiába volt minden, a ládát sem kinyitni, sem szétverni nem lehetett. Garasos király pedig szomorúan ült rá a ládájára, s tán még ma is rajta ül, ha azóta le nem szállt róla. Majtényi Erik Rendetlenke Van egy kislány: Rendetlenke, soha semmit nem tesz rendbe. Semmi sincs a szokott helyén minden egymás hátán-hegyén. Szokott helyre hogy is tegye? Semminek sincs szokott helye. Minden holmi szerteszalad, cipője a szekrény alatt, s hova lett a harisnyája? Három napja nem találja. Bizony hogyha nem rak rendet, előbb-utóbb ő sem lesz meg. Akkor aztán szedje ráncba, aki netán megtalálja. Zümmögő Anyagszükséglet: nagyobb szeg, cérnakarika, ennek híján magad készítette tekercstartó, darab pléhecske, szigetelt vékony drót, egy kétmilliméteres vastag csupasz rézdrót, zseblámpa-elem, meg a falemezből összeszegzett tartó. A vasszeget megfelelő hosszúra levágod, átütöd a deszkán. A karikjýsa annyi drótot tekercselsz, amennyi ráfér, de kevesebbel is menni fog. A nyelvet konzervdobozból vágod ki, s úgy helyezed el, hogy körülbelül egykét milliméterre álljon el a szeg végétől A felső drótnak nyugalmi helyzetben érintkeznie kell a nyelvecskével. Mikor az elemet rákapcsolod, áram indul meg a tekercsben, ez megmágnesezi a vasszeget, amely magához rántja a vasnyelvecskét, miáltal az áram megszakad, a mágnesség megszűnik, s a nyelv visszapattan, de ismét zárja az áramot. Ez a játék így megy tovább, míg az áramkör zárta miatt zümmögő hangot ad ki. Ezen az elven működik a villanycsengő is. ZSOMBOR ZOLTÁN
