A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-05 / 18. szám
A C S E M A D O K X I. o r§zág:o§ Július Hanus elvtárs beszéde Tisztelt Elvtársakl Engedjék meg, hogy az SZLKP KB küldöttsége és az SZSZK kormánya nevében a legszívélyesebben üdvözöljem a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének XI. közgyűlését. E tárgyalásra abban az időszakban került sor, amelyben szocialista társadalmunk — a CSKP vezetésével — sikeresen lezárja fejlődésünk eseményekben igen gazdag szakaszát. E történelmi időszakban — az óriási átalakulások következtében, amelyek a felszabadulás után mentek végbe hazánkban a dolgozók politikai, gazdasági és kulturális életében — a szocializmus végleges győzelme eredményeként, hála a CSKP rendszeres és céltudatos irányító és politikaiideológiai munkájának, szocialista hazánk életének valamennyi szakaszán rendkívül jelentős és igen értékes eredményeket értünk el. Ezek az eredmények különösen nagy jelentőségűek és figyelemreméltóak abban, hogy szocialista hazánk dolgozóinak kibővült a kulturális látóhatára, megnövekedett a dolgozók politikai és ideológiai, szocialista öntudatossága. Pozitív fejlődésünk meggyőzően bizonyítja, hogy népünk — nemzetiségre való tekintet nélkül — maradéktalanul, megalkuvás és fenntartások nélkül megvalósítja a CSKP politikáját, amelyet saját politikájának tekint, és amelyben boldog jövőjének biztosítékát látja. Népünk Csehszlovákia Kommunista Pártja iránti szeretetét és hűségét szüntelenül tettekkel bizonyítja: így például a múlt évben amikor dolgozóink nemzetiségre való tekintet nélkül értékes munkaeredményekkel ünnepelték meg a CSKP megalapításának 50. évfordulóját, a dolgozók felszabadításáért, a szocializmus és a kommunizmus győzelméért vívott nagy áldozatos harcok jubileumát. Népünk a képviseleti és törvényhozási szervek választásai során ugyancsak ismételten és manifesztációs módon erősítette meg azt, hogy kész elkötelezetten tovább munkálkodni a marxizmus-leninizmus nagy eszméinek megvalósításán, hogy élete és sorsa elválaszthatatlanul összefügg a szocializmus és a kommunizmus építésével hazánkban — a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban. Ez azt jelenti, hogy kész a gyakorlatban megvalósítani a CSKP XIV. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa következtetéseit és határozatait, amelyek kitűzték további előrehaladásunk világos és szilárd irányvonalát. Népünk teljes mértékben megérti, hogy a CSKP politikájának és igyekezetének fő célja mindig a dolgozók anyagi jóléte és kultúrája növelése volt és marad, megfelelő feltételek biztosítása ahhoz, hogy teljes mértékben érvényesülhessenek a dolgozók képességei, hogy új, a szocializmusért és a kommunizmusért becsületesen és kitartóan dolgozó embert neveljünk, és' hogy állandóan mélyüljön nemzeteink és nem-1 zetiségeink erkölcsi-politikai egysége. Népünk maradéktalanul megérti azt, hogy az egység, amely hazánk dolgozói között nemzetiségre való tekintet nélkül kialakult, új típusú egység, szocialista egység, amely egyben jövő fejlődésünk szilárd biztosítéka is. Tisztelt Elvtársakl Szocialista társadalmunk fejlesztésében a politikai-ideológiai és a kulturális nevelőmunka szakaszán elért eredményeink ellenére, a közelmúltban bizonyos fogyatékosságok merültek fel, amelyek jelentősen befolyásolták és fékezték előrehaladásunk ütemét. E fogyatékosságok végleges kiküszöbölése szocialista társadalmunk további zavartalan fejlődésének nélkülözhetetlen feltétele. Amint tudjuk, az 1968—1969-es években — a társadalom életének egyéb szakaszain kívül — az eszmei-politikai, a káder- és szervezeti területen is kísérlet történt az ideológiai és a kulturális nevelőmunka egész rendszerének, valamint az egész kulturális frontnak megbomlasztására és tervszerű szétzúzására. A kulturális-nevelő és az ideológiai tevékenység, valamint az egész kulturális élet bizonyos szakaszait nem marxista, revizionista és jobboldali opportunista áramlatok érték, amelyek elvben tagadták és elutasították a CSKP és a szocialista állam vezető szerepének következetes érvényesítését a kultúra területén. Ezek a veszélyes áramlatok az ideológiai és a kulturális nevelőmunka rendszerében fokozatosan lehetővé tették az igen ártalmas és opportunista hangulatok, a kultúra és a művészet nem marxista koncepcióinak, az úgynevezett demokratikus szocializmus, az emberarcú szocializmus elméletének, valamint egyéb hasonló elnevezésekkel leplezett irányzatoknak az érvényesítését. A jobboldali opportunizmus és a revizionizmus következményeiben igyekezett lehetővé tenni a párt ideológiai munkájában, valamint a kulturális népnevelő tevékenységben, a kulturális intézmények, létesítmények és szervezetek egész munkájában a párt vezető szerepe érvényesítésének tagadását és elutasítását, hogy később támadást indíthasson a népnevelés szocialista felfogása, valamint a kulturális-népnevelési tevékenység és az egész kulturális élet állami irányításának elve ellen. Így készítette elő a megfelelő talajt legveszélyesebb csapása számára, amely nemzeteink és nemzetiségeink erkölcsi-politikai egysége ellen, azon nagyszerű mű ellen irányult, amelyet hazánkban a CSKP vezetésével a szlovákok, a csehek, a magyarok, az ukránok, a lengyelek és a németek testvéri egységben építettek fel. Sajnos, mint tudjuk, e nem marxista, revizionista és jobboldali opportunista áramlatok hullámai — más kulturális szervezeteken kívül — a Csemadok általános tevékenységét is érintették. Az Önök szövetségének szervezeteiben is akadtak olyan erők, amelyek ezekben az években — felhasználva társadalmunk egészségtelen és bizonyos mértékig deformált fejlődésének következményeit — tagadni igyekeztek a párt vezető szerepét és a szocialista állam egységes kulturálpolitikája elvének érvényesítését. Anullálni igyekeztek azokat az alapvetően pozitív eredményeket, amelyeket a CSEMADOK- nak a szocializmushoz és a kommunizmushoz hű tagjai és funkcionáriusai húszéves szívós munkával elértek a magyar dolgozók kulturális életének fejlesztésében. Ezek a jobboldali opportunista erők — nem marxista és hamis elképzelések alapján —, a CSKP nemzetiségi politikájával ellentétben a CSEMADOK-ot fokozatosan a magyar polgártársak politikai képviseleti szervezetévé igyekeztek átalakítani. E veszélyes és nacionalista nézetek képviselői nem ismerték el és elutasították azt az elvet, hogy nálunk, a mi szocialista társadalmunkban a két némzet, valamint a nemzetiségek és valamennyi szociális csoport vezető ereje és politikai érdekeinek egyedüli képviselője kizárólag a CSKP, amely biztosítja, hogy a nemzetiségek fejlődésének valamennyi problémáját a marxista-leninista nemzetiségi politika szellemében oldják meg. Pártszerveink 1969 áprilisában az akkori fejlődés alapos elemzése alapján — társadalmunk konszolidálása, a CSKP vezető szerepének megszilárdítása és a szocialista állam egységes kulturális politikájának érvényesítése érdekében — minőségileg politikai fordulatot indítottak el a pártban és az egész társadalomban levő helyzet fejlődése terén. Fokozatosan kialakultak az alapvető feltételek ahhoz, hogy a politikai és az ideológiai gyakorlatban következetesen megszűnjön a nem marxista revizionista és szovjetellenes irányzatok, valamint a nacionalista nézetek terjesztése, és létrejöttek a feltételek a szocialista kulturális-népnevelési tevékenység felújításához és kibontakozásához is. A pártszervek konszolidációs intézkedéseinek érvényesítése eredményeként alapvető változások következtek be az egész társadalom fejlődésében, valamint az egész kulturális élet eszmei területén és struktúrájában is. A CSKP konszolidációs határozataival összhangban a művészeti és kulturális szövetségek, közöttük a Csemadok is az SZSZK Művelődésügyi Minisztériumának hatáskörébe, és annak közvetlen irányítása alá kerültek, hogy következetesen biztosítva legyenek és érvényesüljenek az egységes marxista-leninista kulturálpolitika és hazánk kulturális élete egységes irányításának elvei. Ezen elvek következetes érvényesítése, a pártszervek intézkedései eredményeként az önök szövetségének egész kulturális-nevelő tevékenysége a szocialista népnevelés elválaszthatatlan alkotórészévé, a magyar nemzetiségű dolgozókról való állami kulturális gondoskodás szilárd láncszemévé válik. Ez a helyzet biztosítja, hogy a Csemadok szerveinek és szervezeteinek egész tevékenysége mindig összhangban lesz a párt és a szocialista állam kulturálpolitikájával. Annak érdekében, hogy szövetségük munkájának hatékonysága szüntelenül növekedjék, a kulturális nevelőmunka eszmei-politikai alapelvei kell hogy a marxizmus-leninizmus elveiből, szocialista életünk valamennyi problémájának osztály- és pártszempontból való megközelítéséből induljon ki és összhangban legyen a CSKP nemzetiségi politikájával. S ami a legfontosabb, a kulturális szövetség szerveinek és szervezeteinek egész tevékenységében fel kell újítani és következetesen érvényesíteni kell a párt vezető szerepét és a csehszlovák szocialista állam szerveinek irányító funkcióját. ■ Tisztelt Elvtársakl A párt vezető szerepének és az állami szervek irányító funkciójának érvényesítésével, valamint a párt- és az állami szervek egyes intézkedéseivel összefüggésben is, például azzal, hogy a Csemadok és a többi szervezet, a Nemzeti Front hatásköréből az SZSZK Művelődésügyi Minisztériumának hatáskörébe került, még mindig helytelen nézetek merülnek fel, amelyek társadalmunk deformált fejlődési időszakában gyökereznek. Habár hivatalosan mindenki elismeri a párt vezető szerepét, mégis hallani olyan kérdéseket is, miért kell érvényesíteni a párt vezető szerepét a kultúrában, a művészetben, vagy pedig a kulturális intézmények és a kulturális szövetségek munkájában. Ugyanígy az állam és az állami szervek irányító funkciójával összefüggésben is előfordulnak helytelen, nem marxista nézetek. Mindenekelőtt világosan és egyértelműen meg kell mondanunk: a párt egész társadalmunk vezető ereje, és amikor társadalmunk vezető erejének feladatairól beszélünk, nem kerülhetjük meg a kultúra, az iskolaügy, az irodalom, a művészet, a tudomány, a zeneművészet szakaszát, vagy pedig a társadalmi tevékenység egyéb szakaszait. Az új világ, az új társadalom felépítésének, a szocializmus és a kommunizmus felépítésének kérdéseit és problémáit ugyanis nemcsak az anyagi alap szempontjából vizsgáljuk és elemezzük, hanem a társadalmi élet felépítménye és egyes szférái különféle szakaszainak széleskörű összefüggéseiben is. Ebből következik, hogy a párt erejét mindenütt éreznünk kell, és a párt vezető szerepét érvényesíteni kell a társadalmi élet valamennyi szakaszán, tehát a kultúrában és a tömegszervezetek munkájában is. Mivel pedig a szocialista állam szervei biztosítják a kultúra területén az egységes kulturálpolitikát, az ő feladatuk valamennyi ilyen tevékenységgel foglalkozó szövetség kulturális-népnevelő munkája fejlődésének az irányítása is. Ez közvetlenül érinti a szocialista állam és szerveinek feladatát. Itt világosan és egyértelműen meg kell mondani: a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és a dolgozó értelmiség államának nemcsak joga, hanem kötelessége is az egész szocialista társadalom érdekében felelősséget viselni a kulturális élet egész területéért: az irodalomért, a művészetért, a zeneművészetért és a különböző szervezetek és intézmények tevékenységéért. És ezért nemcsak arra van joga, hogy véleményt nyilvánítson e problémákról, hanem arra is, hogy közvetlenül irányítsa és szabályozza a kultúra egyes területeinek fejlődését, szocialista hazánk szükségleteinek szempontjából. Szükséges elidőzni ezeknél a kérdéseknél, mert egyes szervezetekben, szervekben és intézményekben a jobboldali opportunista erők ártalmas tevékenysége következtében még mindig fennmaradtak olyan helytelen nézetek, mintha a kulturális szervezetek és intézmények a választott szervek vagy egyes vezető valamilyen felsőbbrendű szféráját alkotnák, amelybe nincs joga beavatkozni sem a pártnak, sem az államnak. Világosan és egyértelműen meg kell mondanunk: egyetlen szervezet, intézmény sem lehet csupán a választott szervek, sem pedig egyes vezető képviselők felségbirodalma, mert mindenütt érezni kell a társadalom vezető erejét, a párt- és a szocialista állam vezető szerepét. Mindenkit, akit a párt és a szocialista állam valamelyik szervezet, intézmény bizonyos szerveibe küld dolgozni, azért küldi oda, hogy ott biztosítsa a
