A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-21 / 16. szám
Rózsa Endre Virágének Hal-levelű volt ez a fa csupa villongás fickó ndó uszonyok fészke Szem-levelű volt ez a fa eleven örvény a Föld szívéig szívott mélye Arc nélküli volt ez a fa tömör derengés a csend emlékműve vízfaragás Csak e pacsirta-homlokú széltől lett a sorsom örökre más Terebély vízzel ringatlak kedves özön lombommal rád borulok Friss feszes suhanásod átjár remegem törékeny áramod Ujjad hegyén katica serked s az égbe bontja szárnyait Még a pipacs is elfelejti hogy ő csak szokásból virít Hát tiéd a ragyogás örökké feléd fordul minden kis levelem Lábad szökésén gyönge szellőm arcod látásán magam nevelem De ha akarod folyó leszek $ betöltlek édes ringatom Mondják is majd mennyi szép karcsú hajó úszik le a folyón