A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-21 / 16. szám
Es megint a latiunk... Tavasz van, lassan levetjük a harisnyát, szívesebben teszünk hoszszabb sétákat az enyhe levegőn és egyszerre — problémánk támad lábunkkal. Ezért kell ismét és ismét hangoztatni a lábápolás fontosságát. Nincs minden nőnek természettől szépen formált lába, de a lábak egészsége nagyrészben tőlünk is függ. Testünk minden része ápolást igényel, de lábunk igényli a legfokozottabb fontosságot, mivel testünknek az a része, amit leginkább megterhelünk. Ha eddig nem tettük, ezután sose mulasszuk el esténként a lábmosást, fürdősót tartalmazó vízben. Tiszta, felfrissült lábunkat ujjaktól térd felé haladó mozdulatokkal nem túl puha kefével masszírozzuk két-három percig. Fáradt lábakra balzsamként hat a sósborszeszes masszázs. A talpunkon, főleg a sark tájékán keletkezett kemény bőrt dörzskővel könnyen eltávolítjuk, ha ezt rendszeresen tesszük. Tyúkszemeinket azonban mindenképpen bízzuk pedikűrös szakemberre. Ha tavaszi szellők fújnak 1. A tizen- és huszonévesek az idén tavasszal is bátran hordhatják az annyira kedvelt puha bőrű, könnyű csizmát és a kabátokon, kosztümökön a bőrdíszítést. A kocka és o csík az idén sem megy ki a divatból. Képünk borsózöld szövetkosztümöt mutat be, vajszínű és őzbarna kockákkal. A gallér és a zsebek díszítése barna bőrből készült. 2. Vendégei jöttek. Nadrágkosztümje új és elegáns. Miképpen forogjon a konyhában, hogy semmiféle piszkolódás ne veszélyeztesse? Egy közönséges konyhakötény aligha lesz elegendő. A nadrágkosztüm megteremtette az új, praktikus divatot, a nadrágkötényt. Tessék leutánoznit Odahaza is könnyen elkészíthető. Kitűnő hatása van lábunkra a hajnali harmatnak. Vidéki olvasóink ezt a luxust könnyen megengedhetik maguknak. Szaladjanak néhány percig a kerti pázsiton vagy a réten. Természetesen mezítláb. Ha napközben bokánk a megerőltetéstől kissé megdagad, esténként felváltva helyezzük hideg, majd meleg vízbe, tíz-tizenkétszer. Fürdő után tornáztassuk meg lábfejünket oly módon, hogy bokából körben forgatjuk belülről kifelé, majd ellentétes irányban, két-három percig. Ha e tanácsokat betartjuk és rendszeresen gyakoroljuk, lábunk egészségét, teherbírását duplázzuk meg. A csóka és az arany A csóka, régi csókaszokás szerint, valami fényes csecsebecsére vadászott a hegyoldalban. Meg is találta egy csillogó kőnek a földből kiálló sarkát. Próbálta lecsípni a csőrével, aztán a lábával akarta kikaparni, de a kő igen nagy volt. — Talán az az ember, ott a szekéren, hasznát vehetné — gondolta a csóka. Nagy cserregéssel-csárogással föléje is repült, s egyre csalogatta a vásárra igyekvő gazdát, hogy menne utána. — Az ilyen szarkaféle gyakran kincsre talál — dünnyögte magában az ember — Nem árt, ha nyomába szegődök. — Lekászálődott hát a szekérről s követte a csókát egészen a sárga kőig. — Uramfia! — kiáltott az ember.— Színarany ez, s méghozzá mekkora! — Nekilátott, hogy kiemelje a földből. Veszkődött, gyötrődött, a mándliját is a fűre tette, de még csak megmoccintani se tudta az aranyat. — Visszamegyek szerszámokért, aztán majd feldarabolom — tervezgette. — Igaz, ha elhívnám a kilencgyerekes szegény szomszédot, akkor egyszeribe kiemelhetnénk! De akkor osztozkodni kéne rajta! Márpedig nekem az egész kell! Eddig is gazdag voltam, ezután is dúsgazdag leszek! S aztán nekiállt, gondosan betakarta az aranyat, s a puha földbe három kört rajzolt, amiről visszajövet könnyen rátalálhat. — Gonosz embernek mutattam meg a kincset — szomorkodott a csóka. — Fösvény, kemény a szíve. — Es elkaparta a három kört az arany fölött. Ekkor pillantotta meg a hegyoldalon fölfelé kapaszkodó legszegényebb szénégetőt. Eléje repült ennek is és cserregvecsárogva az aranytömb felé csalogatta. — Mit akarsz tőlem, erdő madárkája? — kérdezte a szegény ember, miközben a csóka lábával isi szárnyával is leseperte az aranykő sarkáról a földet. Bizony, tátva maradt a szegény ember szája. — Hisz ebből valamennyi szénégető házat építhet magának, s nem kell télen át a kunyhóban dideregni! — És elfutott, hogy összehívja a szétszórt kalyibákban lakó társait. — Jó ember kezébe juttattam a kincset — örvendezett a csóka és szépen rátelepedett az aranykő sarkára, s ott őrizte, míg a szénégetők érte jöttek és elfuvarozták. Az arany pedig éppen elég volt egy takaros falucska felépítésére. A hálás emberek Csókakőnek nevezték el, máig is úgy hívják. A kőszívű gazdag meg addig kereste a hegyoldalban a kincset, míg elhanyagolván miatta minden dolgát, szegényebb lett, mint valaha a legszegényebb szénégető is volt... B. S. Papírsárkány Itt a sárkánykésxltés Ideje. Gyönyörűség a tavaszi trlsa szálban magasra ereszteni a papírsárkányt. A megadott mérték alapján készítsetek ti is egyet. Kell hozzá két szál nád vagy fenyöpálca, vékony papír (újságpaplr is jő), spárga és csiriz. A két pálcát keresztben Összeteszitek és középen összeerősltltek. A kerületén spárgát feszlttek ki. Az elkészült vázat helyezzétek megfelelő nagyságú papírra. A papír széleit betűrve ragasszátok a kerethez. A rajzon világosan látszik, miként kell a „kengyelt“ felkötni. A farka 120— 150 centiméter hosszú lehet. hót 21
