A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-21 / 16. szám
Ezen a képen biztosított valamennyi készillék kényelmes kezelése, a sztereo hang élvezete. A készülékek és hangszórók beleolvadnak a berendezésbe. Lakáshangosltús - hangkultúra A mai lakásból szinte elképzelhetetlen, hogy hiányozzék a rádió vagy a tévé, de nem ritka a lemezjátszó, sőt a magnetofon sem. Az emberek többsége azért szerzi be ezeket a — sokszor nem is olcsó — berendezéseket, hogy életét ezáltal is gazdagabbá tegye s szabad idejének egy részét ezek mellett szórakozva töltse el. Az ilyen készülékek megvásárlását hosszabb érdeklődés, fontolgatás előzi meg. Adott esetben talán éppen egy akusztikai kállitáson látott berendezés adja az ötletet: ezt meg kell venni otthonra, vagy egy szaküzletben tetszik meg valamelyik készülék hangja, formája, s ez dönti el az elhatározást, hogy megvásárolják. Azután, mikor otthon üzembe helyezik a készüléket, a hallgatót csalódás éri: a készülék nem úgy szólalt meg, mint a mintapéldány. Hiányzott valami a hangjából, ami abban a kiválasztottban figyelemre méltó volt. Talán a kiválasztott példányban lehet a hiba? A legtöbb esetben ez nem valószínű. Sokkal inkább 12i ksí s n in-n It lm n n m A változtatható szélességű és magasságú polcrendszerbe könnyű beleilleszteni a rádiót és tévét. A kislakások kínálta lehetóség: rádió a könyvespolcon. Ilyen esetben a modern hosszúkás vonalú készüléktípusokat részesítsük előnyben. a kérdéses lakásban történt elhelyezés, a berendezési tárgyak akusztikai hatása, vagy a lakószoba mérete az, ami kedvezőtlenül befolyásolta a hang élvezhetőségét. Van néhány szempont, amelyekre a vásárlás során kell ügyelni, és van néhány nem kevésbé fontos, amely a készülék elhelyezésénél van döntő hatással a keletkező hangra. A vásárlás anyagi kérdéseinek eldöntése után foglalkozhatunk a készülék kivitelének, minőségének és típusának kiválasztásával. Mielőtt bármit is vásárolnánk, tudnunk kell, hogy mit várunk a lakásunkba szánt berendezéstől. Egy adott típus kiválasztásakor figyelembe kell venni, hogy a készülék kivitelében illeszkedjék meglévő bútoraink harmóniájába, hogy lakószobánk nagyságához mért megfelelő hangerőt biztosítson, és fölöslegesen ne lépje túl azt a hangerőhatárt, amely a szoba méreteitől függően már amúgy is kihasználhatatlan. Általános lakáshangosító berendezések: rádió, lemezjátszó, zeneszekrény, magnetofon, erősítő hangdoboz. Az egyes készülékek megnevezése és rendeltetése mindenki számára érthető. A funkcionális megkülönböztetés azonban, vagyis, hogy egy készülék sztereo, vagy mono típusú, magyarázatra szorul. A könnyebb érthetőség kedvéért a hagyományos zenehallgatásból leéli kiindulni. Előbb volt ismert a gyenge minőségű géphang, a fonográf és gramofon hangja, és csak sokkal ezután a mai értelemben vett természethű hangvisszaadás. A régi, elektroakusztikai hangközvetítés egyik fő hibája, az eredeti zenehallgatáshoz képest, a pontszerű hatás volt. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a rádió hangszórójából érkező hangot minden esetben egyetlen irányból halljuk, tehát az eredeti hangtér érzékelhetősége hiányzik. Az ilyen pontszerű hangközvetítő eszközöket nevezik szakmai megnevezéssel mono, vagyis- egycsatornás hangközlő berendezésnek. Ilyenek a hagyományos rádiókészülékek, valamennyi nálunk használatos televízió, a hordozhat* lemezjátszók és magnetofonok. A térhatású hangközlés, ellentétben a mono hangközvetítéssel, két erősítő komplexum párhuzamos, tehát egyidejű üzemeltetését teszi szükségessé. Hogyan helyezzük el készülékeinket a lakásban? Akár új egy készülék, akár régi, fontos hogyan választjuk meg helyét a lakásban. Lehet akármilyen jó minőségű rádiónk vágj- erősítőnk, ha a szoba rossz irányban befolyásolja hangzását^ A hangsugárzó, legyen az rádióba épített hangszóró, hangdoboz vagy zeneszekrény, mindig a legfontosabb jzerepet tölti be felszerelésünkben. Ezért nem lehet közömbös a jól kiválasztott, célszerű elhelyezés az adott szobában. Igen sok függ az adott szoba akusztikai hatásától, amit alapterülete, alakja, nagysága befolyásol. Sok függ továbbá a berendezési tárgyak összeválogatásától. A visszhangos szobákban olyan berendezési tárgyakat kell elhelyezni, amelyek akusztikailag csillapító hatást fejtenek ki. Ilyenek pl. az üvegezetlen könyvespolcok, a nehezebb szövetfüggönyök, a faliszőnyegek, kárpitozott bútorok. Zárt helyiségben a tovarezgö hanghullámok terjedését minden berendezési tárgy befolyásolja jó vagy rossz irányban. Tehát vagy elnyelik, vagy visszaverik azt. Igyekezzünk olyan helyzetet kialakítani, amely a készülék hangjának legjobb kihasználását teszi lehetővé. A modern kislakásokban nem mindig áll készen egy kihasználatlan sarok, a rádió vagy hangdoboz számára. A faltól falig könyvespolcok viszont bőséges teret biztosítanak az ilyen tárgyak elhelyezésének. Ilyen esetben^ arra törekedjük, hogy a hangszórórendszerünk lehetőleg egy szintbe essék az ülő ember fülmagasságával. Így a különböző kivitelű és elrendezésű könyvespolcok nem ronthatják le rádiónk vagy erősítőnk üzemeltetésekor az akusztikai hatást. Csináld magad Bútorok újrakárpitozása Példaként a leghétköznapibb feladat, egy fotel újrakárpitozásának áttekintésével Ismerjük meg a nem könnyű, s ezért csak ügyes kezfieknek ajánlható műveletsort. A munka természetesen a régi bútor szétszedésével kezdődik. Szétbontás közben figyeljük meg jól a kárpitozás szerkezetét, s az anyagokra is vigyázzunk, hiszen ezek nagy részét újra felhasználhatjuk. Dehát milyen anyagokra van szükség voltaképpen a kárpitozáshoz? Elsősorban megfelelő töltelékre: afrikra, tengeri fűre, lenszalmára, kécra, vattára, különféle állatszőrökre, újabban laticelre, műanyag habra. De szükség van még tartúhevederekre (teztllia, gumi, fémlemez,) belsőszövetekre, (zsákvászon bélésvászon, molinó) rugókra, továbbá különféle kárpitoskellékekre (paplrlemez, zsineg, cérna, dlszzslnór, szeg, dlszszeg) és természetesen bútorszövetre vagy ehelyett műbőrre. Persze megfeleld szerszámok is kellenek: szegezökalapács, anyaghúzó, szegbűzó, hevederfeszltó, egyenes és görbe tű, kéthegyű tű, cslpőfogók, harapófogó, olló, mérőszalag, kitömötfl, varrózslneg és lemezolló. Hogyan szedjük szét a kárpitozott bútort? Előszűr is egyenként óvatosan klhúzznk a dlsszegeket és a kárpitosszegeket, majd leemeljük a bútorszövetet. Ha még jó állapotban van, szalmiákkal tisztítsuk ki, ha már nagyon elhasználódott, ú) bútorszövetet vásároljunk. Ezután lebontjuk a molinót és leszedjük a vattát is. A régi vattát célszerű újjal kicserélni. A továbbiakban lefejtjük az alakvásznat, majd eltávollt|uk az afrikot, a rugókat és végül a hevedereket is. Az afrikot alaposan kiporoljuk és újra kártoltatjuk, ha erre nincs lehetőség, kézzel apróra tépjük. Végül megvizsgáljuk a rugókat is, s a törötteket, légútiakat kicseréljük. A nagyon régi s már nem elég erős hevedereket is ki kell cserélni. Fotelok kárpitozása. A szétbontás, a szerszámok előkészítése és az új anyagok beszerzése után hozzákezdhetünk a kárpitozáshoz. Hogyan újíthatjuk fel pl. egy fotel kárpitozását? A kárpitozott foteleket általában magas rugózással látják el. Az ülésrészre 9—12 rugó kell, ha eredetileg nem volt ennyi a fotelben, kiegészítjük. A támlarészhez Is ennyi rugó keli, de alacsonyabbak. A megtisztított fakeretre először a hevedereket erősítjük fel. A heveder végét a keret alsó élére fektetjük, s végétül 2-cm-es szélességben háromszöget ütünk bele. Ezután a 2 cm-es részt visszahajtjuk és öt szeggel erősen rögzítjük. Az egyes hevedereket 3—5 cm-nyire helyezzük el egymástól, majd a kész hevedersorra keresztirányban Is felerősítjük a hevedereket, méghozzá oly módon, hogy a keresztirányú hevedereket átbújtatgatjuk a merőleges sorok között. Fontos, hogy a hevederek jól feszüljenek, ezért szabad végük rögzítése előtt hevederfeszítővel jól kifeszltjük őket. A hevederek kifeszltése után felerősítjük a rugókat. Legjobbak az öt-hat menetből álló rugók. A rugók a hevederek kereszteződésére támaszkodnak, Így nagyobb lesz a teherbírásuk. Ogy helyezzük el a rugókat, hogy a végeiken levő kampók az egyik soron balra, a másik soron pedig jobbra nézzenek. A megfelelően elhelyezett rugókat alul egy-két öltéssel a hevederhez varjuk, majd a rugósorral egyirányban szegeket verünk a keretbe, ezekhez kötjük majd a rugó-lekötő zsinegeket. E zsinórok egyik végét a szeghez kötjük, majd;minden rugón két-két helyen áthurkoljuk a zsineget, végül pedig a másik oldalon levő szeghez erősítjük. Ugyanígy kötözzük le keresztirányban is a rugókat, llymódon valamennyi rugót négy helyen rögzítjük.
