A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-04-21 / 16. szám

Nándi bácsit Gödi Nándor bácsit hatvanadik szüle­­tésnapján kitüntették. Nem akármilyen kltOntetást kapott — köztársasági elnö­künk a „Kiváló munkáért“ állami kitün­tetést adományozta neki. Felkerestük ót, hogy gratuláljunk neki. Szomorú arccal fogad bennünket. Ké­­sóbb megtudjuk, hogy mi az oka szomo­rúságának ... Előbb azonban, noha sokan ismerjük és szeretjük öt, bemutatjuk olvasóink­nak. Régi kereskedő, a szakmát Nové Zám­­kyban (Érsekújváron) tannlta ki, most már 27. éve vezeti a jednota fogyasztási szövetkezet tomalovl (féli) boltját. 27 év nagy idő, tudjuk, hogy az üzletvezetőket olykor-olykor ellenőrzik — nos a féli üzletben még sosem yolt leltári hiány, „mankó“. De még kisebb szabálysértésre sem bukkantak az ellenőrző szervek. Ez pedig azt jelenti, hogy a féli üzletben Ki ne ismerné Goda Marika énekes nőt, Nándi bácsi lányát! Gogh László a Csemadok KB dolgo­zója gratulál a kitüntetettnek s a hozzátartozó vendéglőben sohasem csapják be sem az államot, sem a vá­sárlót. Ezért lett Nándor bácsi nemcsak a járás, hanem az ország egyik legjobb üzletvezetője, ezért kapta a magas ál­lami kitüntetést. Keze alatt a kereskedő tanoncok tucatjai nőttek fel, akik közül ma mér sokan különféle boltokat, ven­déglőket vezetnek. Szereti a szakmáját azt mondja, ha ú|ra kezdhetné, ismét ezt a pályát választaná. Mi külön örömmel hallottuk a kitfin tetés hírét. Hiszen Goda Nándor nem­csak kiváló szakember, hanem Fél köz­ség közéletének s elsősorban kulturális életnek szívós, odaadó, fáradhatatlan harcosa. 18 éve tagja a helyi nemzeti bizottság tanácsának, a pénzügyi és ter­vezési szakbizottság elnöke. De ahol — munkája mellett — a leg­többet és talán a legaktívabban tevé­kenykedik, az a Csemadok. Megalaku­lása óta. A helyi szervezet alapitó tag­ja, s mintegy tiz éve elnöke. Tagja a Csemadok járási bizottsága elnökségé­nek. Talán nem is volt még olyan kulturá­lis megmozdulás a faluban, amelynek megszervezésében, rendezésében, sokszor még a közönség toborzásában is részt ne vállalt volna. „Nándi bácsi valóságos intézmény ebben a faluban“ — mondot­ta valaki nem is olyan régen. Nos ez az „intézmény“ a kezdet kezdete óta ragyogóan működött. A Csemadok helyi ; szervezete például 30 taggal alakult meg, ma már 170 a tagok száma.__ S Nándi bácsinak még arra is marad ideje, hogy a falu sportéletét Irányítsa. Nagy érdeme a tutballpálya rendbehozá sénak megszervezése és hogy a helyi labdarúgó csapat jelenleg a járási ver 8eny A csoportjának élén áll. Rendezett családi életet él, három gyermek apja. Ki ne Ismerné Goda Mari­kát, a kitűnő énekesnőt, számos Csema­­dok-rendezvény nagysikerű szereplőjét. A legidősebb fiú Nándor, egy éve nősült, villanymotor-tekercselő. Az ipari tanu­lók mestere a Slovnaftban, felesége ugyanott laboráns. A legkisebb fiú itt ül az asztalunknál, ö 16 éves, gimnazis­ta, és nagy futballista ígéret, ami nem csoda, hiszen édesapja is évekig rúgta a bőrt a féli csapatban. Nándi bácsi szomorúan váiaszolgat a kérdéseinkre. Megvigasztalni sajnos nem tudjuk őt, hiszen épp a kitüntetéssel egy időben halt meg ez édesanyja. 86 évet élt. „Pedig egészséges volt, de nem tud­ta elviselni, hogy a házat, amelyben több mint ötven évet leélt, a város le­bontásra ítélte." Együttérzésünkről biztosítjuk Goda Nándort, aki megérdemelte volna, hogy öröme üröm híján legyen. De azt is tudjuk, hogy a munkát, amit a kulturális élet területén, a Csemadok­­csoport élén évekkel ezelőtt megkezdett, mindennek ellenére folytatni fogja. 1" astflyl Tóth Dezső felvételei \ Gömöri György igazgató észlelés közben ( Elmúlt évezredek során hányán és hányszor tekintettek fel a csillagos égre, hány szerelmes szívű ember ábrándozott holdfényes éjszakákon, s hány költő dalolt már a messze­ségben sziporkázó titokzatos fények­ről!... Petőfinek például A hold elégiája című költeményében az esz­mény és a valóság kontrasztjából ilyen sorok születtek: „Mért vagyok én a hold? isten, mit vétettem, Hogy a legnyomorúbb lénnyé tettél engem? Inkább lennék a föld utolsó szolgája, Mint az égen az éj ragyogó királya, Inkább járnék ott lenn koldus bocskorában, Mint itt járok ezüstsarkantyús csizmában, Inkább színám lenn a csapszékek borszagát, Mint itt fönn a csillagvirágok illatát...“ Azt javaslom, ne kalandozzunk el a költők világába, maradjunk csak a realitások talaján, hiszen mi az űrkutatások és az atomkorszakban élünk, minket már nem is nagyon tud meglepni egy-egy szenzáció­számba menő esemény. A tudósok túlságosan elkényeztettek és igényes­sé tettek bennünket, pedig-pedig a látszólag kicsi dolgokban is lehet sok csoda és költészet, mint ahogy minden újszülöttel többen leszünk, mint ahogy minden új bimbóból eggyel több virág nyílik ki... Nem világot rengető szenzációról akarok számot adni, csupán egy kis csillagvizsgálóról, az Urániáról, amely Rožňavában (Rozsnyón) a Kálvária oldalának egyik teraszán áll szerényen. Állítom, hogy érde­mes volt ellátogatni oda és szétnéz­ni. A kissé hűvös, de már tavaszízű estén igen barátian fogadott Gömöri György, a csillagvizsgáló melegszívű, lelkes igazgatója. Lenn a völgyben a régi bányász­­város panorámáját rajzolták ki a sziporkázó neonfények, fenn a ma­gasban pedig a nagy égipásztor te­relgette a csillagnyáját. Pompás, megkapó kép tárulkozott ki előttem. Már most megállapíthatom, hogy nem sajnáltam a fáradságot — nem volt éppen könnyű' felkapaszkodni a meredek emelkedőn ... Valamikor az ötvenes évek elején kezdődött meg a városban a csillag­­vizsgáló mozgalom. Azt is mondhat­nám, hogy tegnap még semmi sem volt, de ma már van itt valami. Ta­lán 1956-ban építették meg és állítot­ták fel az első tizenöt centiméter át­mérőjű Newton-távcsövet. 1961-ben alakult meg az első csillagászati szak­kör, anyagi nehézségek miatt azon­ban csak egy évig működött, aztán szétmorzsolódott és fel is oszlott. Később új kör alakult, mégpedig a Városi Művelődési Ház kezdemé­nyezésére. A szakkör 15 tevékeny tagja már szépen dolgozott, amire felfigyeltek a város vezetői. A vnb elnökének javaslatára megvásárol­ták ezt a telket. Akkoriban kis csa­ládi ház állott rajta, eléggé elhanya­golt állapotban. A szakkör felköltö­zött a Kálvária teraszára. Volt már tető a fejük felett, volt hol elhelyez­ni a távcsövet és a műszereket. Az­tán megindult a további építkezés. — Ami most itt látható — mondja Gömöri György igazgató —, való-Segítőtársaink Az újságíró járja az országot, emberekkel beszélget, jegy­zeteket készít, hogy másoknak Is elmondja, ami érdekes, ami jó és követésre méltó. A jegyzetekből cikk készül, ezt a nyomdában kiszedik, majd a lap a postára kerül s onnan az elárusitóhelyekre. Eddig minden rendben lenne. Ám a szer­kesztő leghőbb vágya, hogy minél több olvasóhoz jusson el az, amit leirt. És máris ott vagyunk azoknál, akik az újságot árusítják. Igen azoknál, akik ott állnak a rengeteg litp között és az olvasóközönségnek kínálják az újságot. Az elmúlt hetekben Ismét meglátogattunk néhány elárusí­tóhelyet, és hogy a Hét után érdeklődnek az emberek, azt legjobban az újságárusok tudják bizonyítani, akik egyben a ml legjobb segítőtársaink. Bzduchová Stefánia, Calovo (Nagymegyer) — Nemrég emeltem fel a Hét példányszámút 500-ra. Nyugodtan lehet ötvennel több. Varga Rozália, Nyltra — Nyolc példányban kapom a Hetet. Küldjenek öttel töb­bet. Kmefová Pavla, Nyltra — 27 éve dolgozom a Posta Hirlapszolgálatnál. 30 darab Hetet adok el. Lehet öttel több. *

Next

/
Thumbnails
Contents