A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-04-14 / 15. szám

I

A színművészet szerelmese

Vászilij Lanovoj szovjet színművész nevét ma már nemcsak a Szovjetuntéban, de szerte a világon mindenütt, ahol szovjet filmeket játszanak Ismerik. A nagy művész kedves, szerény ember — hivatásának szerelmese. Néhány évvel ezelűtt, Moszkvában találkoztam vele először személyesen. Tűié tudtam meg, hogy már tizenhárom éves korában Ismerkedett meg a színházzal, annak' varázslatosan szép életével, titkaival. A moszkvai ZIL üzem mellett működű színjátszó körben, melynek Szergej Stein, a Lenint Komszomol Színház híres rendezője volt a tanítómestere, szerepelt először. Vászilij Lanovoj kitűnő, tapasztalt rendező mellett, — aki arról is ismert, hogy szeretettel és türelemmel foglalkozott a gyermekszínészekkel — kezdte művészi pályafutását.

— Már gyermekkoromban nagyon megszerettem a színházat. Az érettségi után mégis úgy döntöttem, hogy újságlrő, publicista leszek. Beiratkoztam az egyetemre. Az egyetemi tanulmányok nagyon érdekeltek, a színpad varázsától azonban nem tudtam szabadulni. Sokáig tűnődtem, és amikor véglegesen meggyőződtem arról, hogy a színház nélkül nem tudok élni, az újságírói szakról a Vachtangovov Színház mellett lévő színművészeti Iskolába iratkoztam be, — mesélte a művész egyik legutóbbi találkozásunkkor.

— Es hogyan lett filmszínész?

— Még a műkedvelő körben, ahol az „Érettségi" című színműben az egyik főszerepet játszottam. Nagy közönségsikerünk volt, ezért elhatároztuk, hogy benevezünk az országos műkedvelő színjátszók fesztiváljára. Dijat nyertünk! Akkor figyeltek föl ránk a filmesek. Nekik is tetszett a munkánk, ezért úgy határoztak, hogy a színmű alapján forgatókönyvet Írnak. A főszerepet rám bízták.

— Ha jól emlékszem, mindez Illőiben történt. Azóta hány filmben szerepelt?

— A második nagy szerepemet „Pavel Korcsagin“-ban játszottam, utána az „Erősebb, mint a vihar" következett. Szép élmények fűznek a „Vörös vitorlák" és a „Kortársak“, valamint a „Viharba megyünk" filmalkotásokhoz Is. £s örökre felejthetetlen élmény számomra a „Háború és béke" valamint az „Anna Karenyina" filmek forgatása is. Nagyon kedves és szép szerepem volt a „Ljubov járóvá" filmben is.

Vászilij Lanovoj a „Háború és béke" című nagyfilmben Anatol Kuragint alakította. Aki a filmet látta, bizonyára emlékszik nagyszerű alakítására. Az „Anna Karenyina“-ban Vronszktjt személyesítette meg.

— Ez a szerep nagyon szivemhez nőtt. A regénytől eltérően arra törekedtem, hogy a nézőkben elkerüljem azt a benyomást, hogy Vronszkij korlátolt ember volt. Arra törekedtem, hogy a nézők megértsék és tiszteljék azt a kapcsolatot, mely szerelméhez, Annához fűzte. Es azt akartam kifejezni, hogy VronszDÜf nem tehetett másképpen, döntése elkerülhetetlen volt.

Vászilij Lanovoj, a nagy művész szerepeiben nemcsak játszik, de a szerepekbe beleéli magát — valóban alakit. (k)

TORA,TORA,TORA <

III. FOLYTATÁS

♦

AZ AMERIKAI VEZÉRKAR több magasrangú tisztje nyíltan követelte, hogy a Pearl Harburban összevont flottát azonnal irányítsák a nyílt tengerre.

— Ügy látszik, Washingtonban sokan elvesztették az eszüket! — jelentette ki munkatársai előtt Halsey admirális. Mindent megteszek, és ha arra szükség lesz, az elnökhöz is elmegyek! El kell érnünk azt, hogy az öbölből kivonhassuk a flottát!

— Igazad van! De mit tehetünk mi? Ez a parancs, és azt teljesítenünk kell! — válaszolta Kimmel ezredes.

— De ez a parancs őrültség, öngyilkosság! Mi katonák vagyunk, felelősek vagyunk, valamit tennünk kell!

■

A hitleri Németországgal kötött szerződés és a német hadimasinéria sikerei elvakították a reálisan gondolkodó japán politikusokat is.

— Németország nagy részben leköti az amerikai haderőt is. Most kell tennünk valamit! Soha vissza nem térő alkalom! — jelentette ki az akkori japán külügyminiszter, majd folytatta: — Ha váratlanul és ügyesen lecsapunk az ellenségre, két-három hónap alatt nagy területeket foglalhatunk el! Olajra, alumíniumra, kaucsukra van szükségünk !

Jamamoto napokon át a terven tűnődött. 1941. januárjában, a Nagata hadihajón dolgozta ki a támadás részleteit. Barátjának, Onishi admirálisnak háromoldalas levélben írta meg az elképzelését. A levelet egyik legjobb és legmegbízhatóbb tisztjével, Genda kapitánnyal küldte el. Jamamoto évek óta ismerte Onishit, kíváncsi volt véleményére, mert tudta, hogy a japán légierő ütőképességét ő ismeri a legjobban.

Onishi tapasztalt tiszt volt. Barátja bizalmas levelét többször áttanulmányozta, sokáig tűnődött, majd megírta a választ.

„Nagyon körülményes, de nem megoldhatatlan!“ — írta.

Az admirális néhány nap múlva személyesen is fölkereste Jamamotót. A tervet részleteiben megvitatták.

— A legfontosabb feladat a légierőre hárul — jelentette ki mindjárt a megbeszélésük kezdetén. Hat repülőgéphordozó hajóról támadnak majd a torpedókkal felszerelt bombázók, melyeket a Zero típusú vadászgépek támogatnak majd. A támadásnál az újtípusú torpedókat használjuk. Az akciót vasárnap hajnalban hajtjuk végre. A részlettervek kidolgozásával Genda kapitányt bízom meg!

A Pearl Harburban tartózkodó flotta parancsnokai tudták, hogy a japánok gyors hadihajókkal és kitűnő repülőgépekkel rendelkeznek. Ezért a washingtoni vezérkartól azt követelték, hogy állandóan felderítő repülők őrizzék a tengert, minden gyanús japán menőverezést jelentsenek.

— Azonnal további 170 repülőgépre van szükségünk! — jelentette a vezérkarnak Kimmel ezredes.

— Honnan vegyük a gépeket, nincsen! — volt a válasz. — A partvidéken újtípusú radar-berendezéseket állítottunk föl. Minden gyanús dolgot jelez a radar. Ha támadás érne minket, elég időnk marad a felkészülésre — jelentette ki Bellinger vezérkari ezredes.

Az újtípusú radarok azonban nem működtek megbízhatóan. Ezt valamennyien tudták ...

A JAPÁN HADVEZETÖSÉG tervet dolgozott ki Indokína elfoglalására. Az amerikai kémszolgálatnak sikerült ezt a tervet kiszimatolnia. Rejtjelzett táviratban közölték a fontos eseményt a vezérkarnak.

— Ez hihetetlen! — hangoztatták az amerikai vezérkar egyes tisztjei.

Kramer ezredes és tisztjei azonban biztosra vették a japánok tervéi.

— Ha a vezérkar kételkedik, jelentenünk kell az elnöknek. Döntsön ő! — javasolta Bratton ezredes.

— A japánokkal megszüntettük a kereskedelmi kapcsolatainkat. Nem hiszünk azonban abban, hogy a japánok megtámadnak minket. Ennek ellenére minden szükséges intézkedést megteszünk — jelentette ki hosszú vitatkozás után Short tábornok, az elnök bizalmasa. Míg ez az állapot tart, állandó hadikészültséget rendelünk el!

Kimmel ezredes nehezen, de mégis elérte célját.

— A repülőterekről azonnal el kell vontatni a repülőgépeket — javasolta feletteseinek Kaminsky kapitány. Egy esetleges váratlan támadás akár egy bombával valamenynyi gépünket elpusztíthatja!

— Short tábornok parancsa szerint a gépeket a repülőtereken összevontan kell őriznünk! Japán szabotázzsal is számolnunk kell! A tábornok parancsát kell teljesítenünk — volt a válasz.