A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-04-07 / 14. szám

A laoszi Kőedény-síkság ismét elkeseredett harcok színhelye volt a múlt év decemberében. A hazafias erők el­lenséges állást foglalnak el INDOKÍNA Újabb invázió Kambodzsában A Nixon elnök kínai látogatásáról kiadott kínai­­amerikai közös nyilatkozatban az amerikaiak elismerik az indokínai népek önrendelkezési jogát és ígéretet tesznek, hogy kivonják fegyveres erőiket a délkelet­ázsiai térségből és Tajvanról — „amint ezt a helyzet konszolidálódása lehetővé teszi“. Ugyanakkor — mint a szovjet sajtónak a Nlxon-látogatással foglalkozó kommentárjai megállapítják — ugyanezekre a napok­ra jutottak az utolsó másfél-két esztendő leghevesebb amerikai bombatámadásai a dél-vietnami, a laoszi és a kambodzsai felszabadított területek, valamint a VDK A Kambodzsai Nemzeti Egységfront fegyveres erői harcban az ellenséggel Prey Veng tartományban A Kambodzsai Nemzeti Egységfront új egységének zászlóavatása a dzsungelban ellen. S ezek a támadások, bombázások azóta sem szünetelnek. Az amerikai légierő vadászbombázó rajai nap mint nap bombázzák a VDK területét. Megérkezett Viet­nam partjaihoz a Kitty Hawk repülőgép-anyahajó és a rajta állomásozó 75 vadászbombázó máris bekap­csolódott az indokínai légiháborúba: Laosz és a VDK területét támadta. A Kitty Hawk megérkezésével — egy hónappal az eredeti tervek szerinti időpont előtt — ismét négyre emelkedett a vietnami partok mentén horgonyzó amerikai repülőgép-anyahajók száma. Kambodzsában — ahol Lon Noil tábornok feloszlatta az ország egykamarás parlamentjét, lemondatta a kor­mányt és saját magát nevezte ki államfővé, miniszter­­elnökké és a hadsereg főparancsnokává — a saigoni rezsim csapataiból álló mintegy negyvenezer főnyi in­­váziós egység hatolt be és folytat súlyos harcokat a szabadságharcosok ellen. Az inváziónak az a célja, hogy a hadműveleti övezet határát minél messzebb távolítsa el a dél-vietnami fővárostól és felszámolja a szabadságharcosoknak e területen levő utánpótlási támaszpontjait. A VDK külügyminisztériuma nyilatkozatot tett köz­zé az újabb barbár bombázásokkal kapcsolatban, éle­sen elítélve a VDK területének újabb barbár bom­bázását. A nyilatkozat rámutat: a nixoni adminisztrá­cióönmaga leplezi le agyonreklámozott „békeakaratát“, „béketervét“, s egyben megmutatja a világnak, mennyit érnek Nixon szavai Vietnam és Indokína népeinek önrendelkezéséről és országaik szuverenitásának tiszte­letben tartásáról. (Mint ismeretes, Nixon elnök a dip­lomácia „fair play“ szabályait felrúgva nyilvánosságra hozta egyfelől Le Dúc Tho és Xuan Thuy, másfelől Henry Kissinger magánjellegű tárgyalásainak tényét és témáit s az ezeken a tárgyalásokon előterjesztett amerikai „nyolcpontos béke javaslatot", amit a VDK és DIFK elutasított. A DIFK a maga részéről egy két­pontos új javaslattal válaszolt, amely annyiban előnyö­sebb minden korábbinál, hogy éppen tömörségével, megfogalmazásával magának a tárgyalásnak és a meg­egyezésnek a lehetőségeit is leegyszerűsíti.) Időközben Norodom Szihanuk herceg, Pekingben élő elűzött kambodzsai politikus befejezte a VDK-ban tett baráti látogatását. Elutazása előtt vietnami—kambod­zsai közös nyilatkozatot írt alá Hanoiban. A vietnami—kambodzsai közös nyilatkozat újra ki­jelenti, hogy a vietnami és a khmer nép vállvetve fog harcolni mindaddig, amíg meg nem hiúsítanak minden amerikai kalandot Indokínában. A felek a leghatáro­zottabban viszautasítják Nixon amerikai elnök úgy­nevezett béketervét és emlékeztetnek arra, hogy az indokínai béke helyreállításának egyetlen járható útja az ott élő népek alapvető jogainak tiszteletben tartá­sán, az 1954-es genfi egyezmények előírásainak meg­valósításán át vezet. A közös nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államoknak pozitívan kell válaszol­nia a DIFK hétpontos javaslatában (elvetett két »kulcs­fontosságú kérdésre: az agresszió beszüntetésére és a saigoni rezsimnek nyújtott támogatás felszámolását hangsúlyozó követelésre. Egyelőre semmi sem mutat arra —• a fokozott terror­bombázások semmi esetre sem —, hogy a Nixon-ad­­minisztráció eleget kívánna tenni az Indokína sokat szenvedett népeinek nevében a DIFK által kifejezésre juttatott jogos és reális követelésének. — ta— COSTA RICA Területe: 90 700 km1 Lakossági: 1,7 millió (1089) Ffivárosa: San ]os«, elővárosaival együtt 350 000 lakos (1087) Államforma: küitársaság Az ENSZ, a Közép-amerikai Gazdasági Közösség és az AASZ tagja » Costa Rica (magyarul: Gazdag Part) Közép-Amerlkéban, a Csendes-óceán, Ni­caragua, a Karlb-tenger és Panama kö­zött terül el. Hozzá tartozik többek közt a 45 km2 területű Chitra-szlget és a 34 km2 területű Kökusz-sztget is. Lakosai­nak 80 százaléka kreol, 14 százaléka mesztlc, 4 százaléka Jamaicából bevándo­rolt, angolul beszélő néger, őslakos In­dián már csak mintegy 2500 él az or­szágban. A Jelenlegi köztársaság keleti partvi­dékét Kolumbus fedezte fel 1502-ben, nyugati partvidékét Espinoza 1514-ben, s az ország 1530-tól 1821-lg spanyol gyar­mat volt, Guatemala Főkapitányság ré­szeseként. A függetlenség kikiáltása után előbb Mexikóhoz, majd 1823-ban a Kö­zép-amerikai Köztársaságok Szövetségé­hez csatlakozott. 1838-tól önálló köztár­saság, a századforduló óta az Egyesült Államok döntő politikai és gazdasági befolyása alatt. Az ország felszíne három tájra oszt­ható: a Karlb-tenger melléki síkságra, a Kordlllerák majdnem párhuzamos vo­nulatai által közrefogott központi fenn­síkra és a csendes-óceáni lejtős partvi­dékre. A tájképileg Is szép országot kü lönösen látványossá teszi, hogy az északi hegyvonulaton érdekes vulkánok sora­koznak. A 3432 m magas Irazú, amely kénes gőzöket bocsát ki, a krátertóval büszkélkedő Poás vulkán, amelynek gő­zei és gázai a tó vizét gejzlrszerűen 70 m magasra dobják fel, és még egész sereg kialudt vulkán, ami sajátos ter­mészeti szépséget kölcsönöz ennek a vi­déknek. Costa Rica trópusi monokultúrás agrár­­ország, amelynek gazdaságában az ame­rikai monopóliumok uralkodnak. Első helyen a United Fruit Co. áll. Ásványkincseinek nagy része még hasznosításra vér. Vasérc, ipangán, hi­gany, kén, kőolaj, réz és bauxit fordul elő nagyobb mennyiségben. A feldolgozó Ipar főleg kisebb üzemekből áll. Jelentő­sebb üzeme a műtrágyagyártásnak, továb­bá a cukor- és a pamuttparnak van. A köztársaság területének 6 százaléka szántó és ültetvény. Fő terményei a ba­nán és a kávé. Ezeken kívül kakaót, cu­kornádat, gyapotot, manllakendert, do­hányt, továbbá kukoricát, rizst, batátát, manlokot és babot termelnek. Az állattenyésztés fő ágai a szarvas­­marha- és a sertéstenyésztés. Sokan foglalkoznak méhészettel. A Kókusz-szt­­getnél évente 1500— 2000 tonna halat fognak. A vasútvonalak együttes hosszúsága 1350 km, a müutaké 3250 km, amiből 680 km a pánamerikai autóút. A fő kikö­tök Puerto Llmón, Puntarenas, Puerto Golflto és Puerto Quepos. A belföldi lé­gi forgalom központja San Jósé. A felnőtt lakosság 15 százaléka Írás­tudatlan. Az alapfokú oktatás névleg kö­telező és ingyenes. A San José-l egyete men mintegy 8000 diák tanul.

Next

/
Thumbnails
Contents