A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-14 / 2. szám

Mi az On véleménye a boldogságról Figyelemmel olvastam a Hét előző számaiban a boldogságról vallott né­zeteket, véleményeket. Világszerte vitatkoznak arról, hogy hogyan lehet az ember boldog. Véleményem szerint az ember boldogságát külső és belső körülmények határozzák meg. Az ember környezete nagyon befolyásolhatja azt, hogy megelégedett lehet saját helyzetével, sikereket érhet el az életben, ami természetesen boldoggá is teszi. Én még csak 20 éves vagyok. Elvégeztem a mezőgazdasági szakiskolát. Szövetkezetbe kerültem. Amit az iskolában tanultam, igyekszem a munka­helyemen gyümölcsöztetni. Már az iskolában sokat beszélgettünk arról, hogy megértenek-e bennünket majd az idősebbek. Szerencsés helyzetben vagyok. Több mint 2 éve dolgozom itt a szövetkezetben és eddig nem volt senkivel komolyabb összetűzésem. Problémáimat megbeszélem a szövetkezet vezetősé­gével. ök nagyon sokat segítenek nekem. Elért eredményeimet magasra érté­kelik, és ez boldoggá tesz. Még nem tudom, hogy mi minden vár rám az életben. Tisztában vagyok azzal, hogy lesznek buktatók is. Jó barátaim vannak, remélem nem hagynak magamra, ha problémák merülnének fel. Nagyon fontos az életben, hogy az ember sose érezze magát egyedül. Igazi barátság kösse össze őt embertársai­val, közvetlen környezetével. Minden ember arra törekszik, hogy megtalálja a helyét az életben és érvé­nyesülni tudjon. Erre nekünk fiataloknak most minden lehetőség megadatott. Csak élni kell ezekkel a lehetőségekkel. Hogy miért vagyok boldog? Azért, mert végzett munkámmal elégedettek az emberek. „Egy húszéves“ A szerkesztőség megjegyzése: Kérjük olvasóinkat, hogy röviden fejtsék ki nézetüket a boldogságról. Célunk az, hogy minél több véleménynek helyet ad­junk a lapban, ezért sajnos a hosszú leveleket nem tudjuk közölni. Szeret­nénk azt is, ha megírnák pontos címüket. Természetesen, amennyiben jeligével látják el levelüket, a valódi nevet nem közöljük. Ki a jó társalgó Rendszeres tanulmányozással, olvasással, a legújabb jelentős események követésével az ember alkalmas anyagot nyer a tár­salgáshoz. Egy jfi társalgó érdekesen be­szél a nap eseményeiről, humoros esetek ről, de nem sajátítja ki a beszélgetés jo­gát. Ha mindig egy és ugyanazon ember beszélne, ez nem lenne társalgás, hanem szónoklat. Illetlenség a társaság valamelyik tagjá­val suttogni azalatt, amíg a társaság többi tagja beszél. Udvariatlanságot követ el az a vendég, aki az ablakon kibámulva vagy képeslapokban, esetleg könyvekben lapoz­gatva kimutatja, hogy a beszélgetés nem érdekli. Az Is előfordul, hogy a beszélge­tés során bizonyos kérdésekben nézetelté­rések merülnek fel. Ilyen esetekben ke­rüljük a szócsatát, és ha az ellentétet nem lehet áthidalni, a társaság egyik talpra­esett tag|a igyekezzék a beszédet mis me­derbe terelni. A társaság egyik tagja néha, egészen ár­tatlanul és akaratlanul megbánthat egy másik személyt. Ilyenkor mindjárt fűzze hozzá, hogy megjegyzése természetesen a társaság tagjaira nem vonatkozik. Beszélgetés közben ne dicsekedjünk si­kereinkkel, mert a többiek előtt hencegő ember benyomását keltjük. Ne beszéljünk túl sokat balsikereinkről sem. Helytelen azokat az embereket, akikről beszélünk, olyanokhoz hasonlítanunk, akik nem a legjobb hírnévnek örvendenek. Nem tud­hatjuk soha, hogy mennyire kedvezőtlen véleményt válthatunk ki a jelenlevők kö­zött arról az emberről, akiről beszélünk. Más emberek testi fogyatékosságait a társaságban ne emlegessük, még kevésbé akkor, ha a társaságban testi hibával súj tott személy is tartózkodik. Sok olyan ember van, aki nemcsak hogy sokat szeret magáról beszélni, de örö­mére szolgál, ha mások is dicsérik. Olyan eset is előfordul, amikor illetlenség, ha valakit nem dicsérünk meg. A jó társalgó mindig kivárja, hogy a há­zigazda vesse fel a beszéd fonalát, aki a lehetőségek szerint alkalmazkodik ven­dégel érdeklődési köréhez. Társaságban kerüljük a csúnya és dur­va kifejezéseket. Senkit se szidalmazzunk, és 'artózkodjunk a heves kirobbanásoktól. Partnerünkről ne állítsuk, hogy véleménye rossz vagy nevetséges. Beszélgetés közben bárkivel vitázhatunk, mert ez nem illetlen­ség. Vannak azonban emberek, akik nem tűrik az ellenvéleményt. Társadalmunkban ma már mind kevesebb az olyan ember, aki előtt nem nyilváníthatnánk vélemé­nyünket. A vitatkozásnak is vannak udva­riassági szabályai. Nem ellenkezhetünk így: „Maga ezt bizonyára nem tudja" vagy még ennél Is llletlenebbül: „Megbolondult, hogy ilyen nézeteket terjeszt?“, „Ez bu­tasági“ Az ellenkezés csak akkor helyénvaló, ha tárgyilagos és nem szemólyeskedő. Ta­pintatlan az olyan viselkedés is, ha vita­társunknak szemére vetjük, hogy jelenle­gi álláspontja eddigi nézeteivel ellentétes. Hiszen előfordulhat, hogy az emberek meg­változtatják véleményüket. Elvégre abból a célból vitatkozunk velük, hogy véle­ményünk helyességéről meggyőzük őket. Ha partnerünk ennek dacára ragaszkodik téves nézetéhez és semmilyen formában sem hagyja magát az ellenkezőjéről meg­győzni, inkább térjünk át udvariasan más témára. Fölösleges tapintatlanság valakire saját véleményünket rákényszeríteni még akkor is, ha meggyőződtünk saját véle­ményünk helyességéről. Nem illik társaságban más ember ká­rán örülni, még akkor sem, ha az illető a társaságból már eltávozott. Csak ne­veletlen ember beszél a barátairól, csa­ládjáról vagy feljebbvalóiról tiszteletlenül. Ne rágalmazzunk senkit! Ez a férfiakra is vonatkozik. Érzékeny természetű ember mindenben szándékos célzást, személyes sértést és támadást lát, mindent magára vonatkoz­tat, és megsértődik. Helytelen, ha társal­gás közben egyesekben kellemetlen érzést váltunk ki. Az illamtudó társalgó arra törekszik, hogy a társaságból történő eltávozása után továbbra Is jó hangulat uralkodjon, és úgy róla, mint az összejövetelről a legjobb benyomás maradjon. Ha a társaság menni akar, helytelen a vendégeket erőnek erejével tartóztatni, és távozásukat húzni, halasztani. rizi­bizi Az ez évi müncheni olimpiai játékokon nem lesz nehéz sorsuk az újságíróknak. A Siemens gýér szuperlexikont bocsát a rendelkezésükre, mely a sportolók, az edzők eredményeit tartalmazza. A szá­mológépbe betáplálták a 15 000 sportoló­ról szóló adatokat, Így elég, ha az új­ságíró feladja a gépnek a kérdést, és a kérdésre adott választ leolvashatja a kép­ernyőről. Lengyel építészek kidolgozták, hogy hogyan fog kinézni a jövő Varsó. Képün­kön 40 emeletes házak makettjei látha­tók Vesekő-klrázó szerkezetet készített Gn lubcstkov moszkvai orvos. A páciens be­leül a szerkezetbe, mely a lovaglást Imi tálja. Az eddigi sikerek azt bizonyítják, hogy ennek az elmés szerkezetnek nagy jövője van. Ursula Andress 34 éves svájci film­csillagot az újságírók még most is a vi­lág legszebb női közé sorolják. Filmcsillagok John Woyne 1907-ben született. Első játékfilmjét 1929-ben mutatták be „Köszöntés" el­men. 40 éve dolgozik a filmnél, és a má­sodik világháború kitöréséig, vagyis 1939-ig 56 filmszerepet alakított, john Wayne eredetileg jogot tanult, de nem volt pénze, hogy önálló ügyvédi irodát nyisson. Megpróbálta a filmnél. Számta­lan alakítása azt bizonyltja, hogy vá­lasztása helyes volt. Jane Fonda Amerikai szlnészcsaládból származik. Apja Henry Fonda is ismert filmszínész, bátyja szintén filmekben játszik és ren­dez. jane Fonda 1937-ben született New Yorkban. A New York-i színházi iskolá­ban tanult. Az ismert francia rendező, Roger Vadim felesége. Ján Nowicki A lengyel filmvilág nagy reménysége. Első fllmszerepét 1965-ben kapta. Azóta hat filmben kapott jelentős szerepet.

Next

/
Thumbnails
Contents