A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-07 / 14. szám
Hol vonnak a fiatalok? Mtinlca«r6gasddlkodés a mszögazdaságban Április vége, pontosabban április 26—28-a fontos dátumot jelent a mezőgazdaságunk szempontjából, ugyanis — amint azt a sajtóból tudjuk — a CSKP KB határozata értelmében ekkorra hívták össze az efsz-ek VIII. országos kongresszusát. A kongresszussal kapcsolatos vitaanyagot január második felében közölték napilapjaink. A vitaanyag felöleli a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatos kérdéseket, megoldásra váró problémákat. Az alábbiakban nem kívánunk kitérni a vitaanyag egészére, csupán annak egyetlen fejezetével a mezőgazdasági reszort munkaerőgazdálkodásával szeretnénk kissé bővebben foglalkozni. Közhelynek számító megállapítás, hogy a termelés színvonalát a termelésben dolgozó emberek határozzák meg. S ez nem csupán a mi mezőgazdaságunkra vonatkozik. A mezőgazdaság munkaerővel való ellátottsága világviszonylatban is problematikus. Persze ezek a problémák különbözőek. Például a fejlett mezőgazdasággal rendelkező államokban a mezőgazdaság koncentrációjával és a gépesítés rohamos fejlődésével munkaerőfelesleg jött létre. Ezekben az országokban ma a főkérdés az, hogy merre, hová és mi módon helyezzék el és foglalkoztassák a mezőgazdaságban feleslegessé vált munkaerőket. A problémát az teszi még bonyolultabbá, hogy főleg a középnemzedékről van szó, az ún. szakma nélküli mezőgazdasági dolgozókról, akiknek az átképzése már — gazdasági szempontból — nem rentábilis. A kérdés ilyen szempontból azonban bennünket nem érint. Nálunk a helyzet eleve más. 1948-ban egy mezőgazdasági dolgozóra 5 és fél lakos jutott. Ma ez az arány egy a tizenkettő és félhez; magyarán egy mezőgazdasági dolgozóra tizenkét és fél lakos jut. Ez az arány — a korábbihoz viszonyítva — a laikusok előtt a mezőgazdasági termelés visszaesését is jelenthetné. Pedig pontosan az ellenkezője az igaz. Az 1949. év kezdete óta, amikor megalakultak az első efáfc-ek, 1970-ig a Csehszlovák Szocialista Köztársaság bruttó mezőgazdasági termelése 40 milliárd korona értékről több mint 67 milliárdra emelkedett. S ehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy ebben az időszakban a mezőgazdasági földterület 450 ezer hektárral csökkent; s azt is tudnunk kell, hogy az elmúlt húsz év alatt a mezőgazdaságban dolgozó munkaerők száma több mint egymillióval lett alacsonyabb. Innen származik a fentebb említett arány. Mindezek negatív jelenségeknek látszanak. S ami a munkaerőgazdálkodást illeti, azok is. Ellenben a termelésben ez másként mutatkozik meg. Nyilvánvaló, )iogy a termelési eredmények emelkedése az új munkamódszerek bevezetésének, a gépesítés növekedésének s más együtthatók alkalmazásának köszönhető. Most azonban erre nincs szándékunkban bővebben kitérni. Maradjunk a munkaerőgazdálkodós jelenlegi óllapotá„ nak elemzésénél. Két évvel ezelőtt az SZNT mezőgazdasági bizottsága megállapította, hogy állandóan emelkedik a mezőgazdasági dolgozók átlagos életkora, s ezzel egy időben csökken a férfi munkaerők száma. A szociológiai felmérésekből az is kiderül, hogy a mezőgazdaság a fiatalság számára nem vált vonzóvá, s hogy emellett az iparban aránytalanul sok fiatal munkaerőt foglalkoztatnak. A helyzet egyre aggasztóbb. A mezőgazdaság munkaerőutánpótlása annyira kritikus, hogy — amennyiben nem változik meg a helyzet — fokozatosan a mezőgazdasági termelés külterjesebbé válásához vezethet. Ez még akkor is így van, ha az utóbbi időben a mezőgazdasági dolgozóknak az iparba való átáramlása csökkenő irányzatot mutat. A valóság ugyanis az, hogy a mezőgazdasági dolgozók átlagos életkora tíz évvel magasabb az ipari dolgozókénál. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdaságban állandóan foglalkoztatott dolgozók átlagos életkora 56 év, amit még csak súlyosbít az a tény, hogy ennek 49 százaléka nő. Tény, hogy a múltban is sok nő dolgozott a mezőgazdaságban. A fokozott gépesítés következtében a nők foglalkoztatottságának csökkennie kellett volna. Ez azonban nem következett be. Sőt, mint láttuk, tovább emelkedett. A munkaerőgazdálkodásban mutatkozó aránytalanságokat más adatok is bizonyítják. Különösen vonatkozik ez Dél-Szlovákiára. Szlovákiai országos viszonylatban több mint 61 ezer nyugdíjas dolgozik a mezőgazdaságban. Ez már olyan szám, amelyre illik felfigyelni. S még csak az sem elég, ha megállunk és elgondolkodunk felette. Ha egy másik számot helyezünk melléje, történetesen a 15—24 év közöttiek számát, amely nem éri el a 21 ezret, akkor azt látjuk, hogy a mezőgazdaság munkaerőutánpótlása egyáltalán nem megnyugtató. Ezért nem véletlen, hogy a kongresszusi vitaanyagban ez a kérdés a legfontosabbak között kapott helyet. „A mezőgazdaság további fejlesztésének egyik legfontosabb feltétele megfelelő számú munkaerőt biztosítani, mégpedig megfelelő korbeli összetételben“ — olvashatjuk a vitaanyagban. Nyilván nem véletlenül került oda. Ugyanis a mezőgazdaság fejlődésének további alakulása ezen áll vagy bukik. Tény, hogy a gépesítés fejlesztésével csökkenteni lehet a munkaerőhiány okozta nehézségeket. De a gépek mellé s a gépekre férfiak kellenek, fiatal férfiak. Mert a nyugdíjasokat és a nőket e célra aligha vehetjük igénybe. Márpedig az utóbbiak vannak túlsúlyban; az állandó dolgozók több mint 70 százalékát jelentik. Az egyensúly helyreállítása társadalmi érdek, s így nem csupán a mezőgazdaságot érinti. A megoldás azonban nem valami egyszerű, mivel olyan tényezőkkel állunk szemben, amelyek leküzdése aránylag sok objektív akadályba ütközik, elég, ha a munkaidőre vagy a bérekre gondolunk. A VIII. kongresszus vitaanyagában a megoldás útja: „...a korszerű technológia bevezetése, valamint a munkakörnyezet és a munkafeltételek megjavítása“. Az egységes földművesszövétkezetek VIII. kongresszusa a termelésiszervezési kérdések mellett bizonyára foglalkozik majd a munkaerőkérdés megoldásával is. / —gg— Napjaink gyakori témája az ifjúság: hogy élnek, hogy gondolkodnak, hogyan és mivel szórakoznak, hogyan vélekednek az életről, a társadalomról, vannak-e. eszményképeik, hogyan készülnek fel az életre, hogyan próbálják megkeresni és megtalálni helyüket társadalmunkban, egyáltalán elégedettek-e mai viszonyainkkal, elég lehetőséget találnak-e céljaik elérésére? ... Az idősebb nemzedék túlnyomó többsége eléggé lesújtóan vélekedik mai ifjúságunkról, olyannyira lesújtóan, hogy az már több, mint pesszimizmus. Mások viszont — okkal vagy anélkül — túl magasra értékelik a mai ifjúság többségének magatartását, képességeit, helytállását. Tény, hogy alapos szociológiai felmérés híján nehéz a teljes igazságról megközelítő, valós képet festeni és véleményt mondani róluk. Mert valóban sok a helyét nem találó, könnyelműen gondolkodó, munkáját hanyagul és felületesen végző fiatalok száma, sőt a fiatalkorú bűnözők magas százalékaránya is megdöbbentő. Ugyanakkor azonban lényegesen több azoknak a száma, akik becsületesek... egyszóval minden tekintetben hasznos tagjai társadalmunknak. A napokban ötödéves joghallgatók között jártam. Színhely: Bratislava, Horský-park (Hegyiliget), főiskolás kollégium. Azzal a céllal mentem közéjük, hogy bepillantást nyerjek a felnövekvő új nemzedék, új értelmiség lelkivilágába, hogy tájékozódjam életükről, gondolkozásmódjukról, elképzeléseikről és terveikről. A mostani ötödévesek 1967-ben kezdték el tanulmányaikat. 270-en sereglettek Szlovákia egész területéről. A kezdeti létszám 163-ra apadt. A második és a harmadik évfolyam után morzsolódtak le a legtöbben. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a harmadik évfolyam elvégzése után vagy negyvenen állásba mentek és most levelező tagozaton folytatják a tanulmányaikat. Akik a kollégium egyik szobájában összejöttek a rögtönzött kerekasztal-beszélgetésre, egy életre eljegyezték magukat a joggal és jogtudattal, amiből az igazságszolgáltatás lényege sugárzódik ki, ami egyúttal az alapja és tartó pillére szocialista társadalmi rendszerünknek. Szép, nemes, de nagyon nehéz élethivatás. — Mi is a jog? — A választ a Filozófiai Kislexikon adja meg: „A jog az uralkodó osztály törvényerőre emelt akarata, melynek tartalmát az adott osztály anyagi életfeltételei, osztályérdekei határozzák meg. Formailag a jog magatartási normák és szabályok rendszere, melyeket az államhatalom alakít ki vagy szentesít. A jogszabályok sajátos vonása, hogy az állam kényszerrel biztosítja végrehajtásukat. A felépítmény része lévén; "Síogot az adott társadadalom uralkodó termelési viszonyai határozzák meg; a jog egyben kifejezi és megszilárdítja e viszonyokat és a rájuk épülő egyéb társadalmi viszonyokat. A jog történelmi típusai a társadalmi-gazdasági alakulatoknak felelnek meg. A rabszolgatartó, a feudális és a burzsoá jog közös vonása, hogy a magántulajdonon alapuló uralmi és alárendeltségi, kizsákmányolási viszonyokat rögzíti. A burzsoá jog a tőkések reális jogait fejezi ki és emeli törvényerőre, míg a dolgozók számára csupán formális jogokat biztosít. Az imperializmus korában a burzsoázia sok vonatkozásban elveti az általa kialakított törvényességet és az elnyomás törvénytelen módszereire tér át. Az antagonisztikus társadalomban az osztályharc menete befolyásolja a jogot, amelyben így bizonyos fokig lemérhetők az osztály-erőviszonyok. Azok az engedmények azonban, amelyeket az uralkodó osztály kénytelen a dolgozók nyomására tenni, nem változtatnak a jog osztálytartalmán. Minőségileg új típusú a szocialista jog, amely a szocialista tulajdonon alapuló új termelési és társadalmi viszonyokat rögzíti. A szocialista jog a kommunizmus építésének eszköze. A szocialista jog a kommunizmus építésének eszköze. A szocialista jog a nép törvényerőre emelt akarata, a történelem során első ízben hoz létre és biztosít valóban demokratikus szabadságjogokat. A dolgozóknak valódi jogokat ad, amelyeket az állam minden rendelkezésére álló eszközzel biztosít...“ A körülöttem ülő leendő jogászok ezeket a kérdéseket feszegetik hittel, illő komolysággal. Szinte szédelgek, ahogy lepillantok a filozófia mélységes kútjába. De nincs időm az elmélkedésre, mert most már a jogtudatra terelődik át a beszélgetés súlypontja. Mi is az a jogtudat? „Azoknak a nézeteknek, eszméknek az összessége, amelyek kifejezik az emberek viszonyát a joghoz, a törvényességhez, az igazságszolgáltatáshoz; felfogások arról, hogy mi a jogos és mi a jogtalan; a társadalmi tudat egyik formája... A jogtudat szorosan összefügg a társadalmi tudat többi formájával, elsősorban a politikai tudattal és az erkölccsel... A tőkés társadalomban a jogtudat élesen polarizált. Az osztályharc során a proletariátus kialakítja a maga forradalmi szocialista jogtudatát, ami kifejezést nyer a néptömegek politikai és jogi követeléseiben, rendszerellenes megnyilatkozásaiban, a munkáspártok programjában stb. A proletárforradalom győzelmével a szocialista jogtudat fontos szerephez jut a szocialista államiság létrehozásában. A kizsákmányoló osztályok felszámolása és a szocializmus felépítése megteremti a feltételeket az egységes szocialista jogtudat kialakulásához, amelyben a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság, valamint az értelmiség társadmmipolitikai és eszmei egysége tükröződik vissza. A szocialista jogtudat alapvető eszméi: a törvényesség és az igazságosság, a társadalmi tulajdon és a munka megbecsülése, a