A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-31 / 13. szám
Hej, a mi időnkben ... rr hétfő a község tavaszi hagyományait, s természetesen a húsvéti szokásokat is. Hornyák Jánosné szülésznőt is felkerestük, aki ismerője a régi szokásoknak. Így beszél a húsvétról: „Nem is olyan régen, először jól megöntöztek bennünket közönséges vízzel, s csak aztán szagossal. Ma már csak szagosvízzel öntözködnek. De elvárjuk ma is a lányommal együtt a szűkebb rokonság férfitagjaitól, hogy húsvét hétfőjén meglocsoljanak. Nálunk a tojást csak egyszínűre festették azelőtt is. Pirosra és kékre. Bizony sokszor nevettünk is azokon az erős kékszínű tojásoJanika: „Ez az én húsvéti nyulam és mindig járok locsolkodni is“ V. Raiman felvételei kon. A locsolkodókat ma is megvendégeljük. A férjem is mindig meglocsol húsvét hétfőjén. Egy féldecit kap érte.“ Kéménden temetik, égetik a téli szemetet. A falu különböző helyein tüzek égnek. Takarítják a kerteket, udvarokat, utcákat. A friss tavaszi levegővel összevegyül a füst jellegzetes illata. Az útszéli bokrokon és fákon apró zöld bimbók. A falu főutcáján modern babakocsiban bőszoknyás nagymama levegőzteti unokáját. A hagyományos és a jelenkori kellékek keveredése észlelhető mindenfelé. Mind Szálkán, mind Kéménden rengeteg az új ház. Kéménden talán még több is, és nagyobbak, mint Szálkán. A tágas szobák tele drága bútorokkal. S az új ház udvarán rendszerint megtaláljuk a gépkocsit és a garázst is. A jól működő szövetkezet ellenére sem vetik el a csekélyke háztáji állattenyésztést. Lehet, csak a gyerekek kedvéért. Janika ki is vesz az ólból kedvenc nyulal közül egyet. „Ugye milyen fehér, igazi húsvéti nyuszi!“ — Azt is elárulja, hogy minden évben jár öntözködni, s így ebben az évben is. Pénzt, tojást, csokoládét kapnak a gyerekek bőven a locsol kodásért. Kardos Mária kéméndi fodrásznő is nevetve meséli a tavalyi húsvét élményeit: — Ügy megöntöttek, persze a kútnál, hogy csuromviz voltam. Nálunk ma is leggyakrabban vízzel öntöznek. Annyit módosult a szokás, hogy vödör és bögre helyett az ablakmosó üvegeket töltik meg, s abból spriccelik a legények a lányokra a vizet. Aztán persze terített asztal várja a legényeket. Nálunk csak piros tojást festettek. Elvétve még ma is festenek. Kelecsényi Károlyné, az efsz kertészeti dolgozója néhány évvel ezelőtt még hordta a kéméndi népviseletet. Büszkén mondja, hogy már Gombaszögön is járt. Az óvodás kislányoknak ő varrja a jellegzetes kéméndi népviseletet. Ugyanis ünnepnapokon, s így természetesen húsvétkor is, ha az időjárás engedi, a legkisebbek és a legidősebbek még ma is viselik a falu hagyományos öltözékét. Húsvétra is varr néhány apró ruhát. Kéménden még ma is csoportosan járnak a férfiak húsvét hétfőjén öntözködni, és bizony a kúthoz is kiviszik a lányokat és asszonyokat. Valamikor a legtöbb faluban, így Kéménden és környékén is minden húsvét hétfőjén este bált rendeztek és szokás volt az is, hogy a fiatal lányok egy-egy suhanccal bokrétát küldtek a legényeknek, amit a legények a mulatságon a kalapjukra tűzve viseltek. Természetesen az illendőség úgy kívánta, hogy a legény főleg azzal a lánnyal táncoljon, akitől a bokrétát kapta. Mint általában a tavaszi szokások, így a húsvét is, az ébredező természetet, az újuló életet köszönti, jelképezi. Jelenkori húsvétunk a hagyományokat túllépve joggal köszöntheti a ma emberének gazdag új életét, mind szellemi, mind anyagi téren, mindazt, ami a múltban csak vágyaiban élt, s ma valósággá vált. A szokásokról még annyit: mindig a formái voltak az állandóbbak, a tartalmuk újult, változott. S bár a ma még elvétve felbukkanó tavaszi népszokásainkat, így a húsvétit is, valamikor az egyszerűen gondolkodó babonás emberek hitvilága hozta létre, de ma e szokásforma tartalma korunk emberének életörömét, törekvéseit, reményeit fejezi ki. T. KASZA IDA Heti képes riportunk Az elmúlt hetekben ugyancsak mcgtréf< bennünket az időjárás szeszélye. Szinte egyik naprúl a mé síkra változott a tavasz téllé, majd a tél ismét tavasszá. Nové Zámkyban (Crsekújvárott) jártunk, ahol a tavaszi napsütésben gondos kertészek ültették a rúzsát, hogy széppé, meghitté varázsolják a parkokat és az új lakótelepeket. — Szeretik, szeretik — teszi hozzá Mórlcová Éva, aki majd Miska bácsi helyébe lép. — Süt annyira szeretik, hogy néha a rózsabokrokat haza is viszik. Pedig mi a városnak ültettük, nem egyéneknek. ■ — Még azt mondja, hogy minket dicsér a Miska bácsi? Dolgozunk, persze hogy dolgozunk, jól néznénk ki, ha itt a város központjában csak a kapa, illetve a gereblye nyelére támaszkodnánk — mondja Czabán Rozália és Bottyán Mária. Feljegyezte: Csíkmák Imre Fényképezte: Kropacsek Antal — Rózsafát lehet tavasszal is ül lelni, csak jól meg kell gyúrni a tö vét — mondja Varhnllk Michal, majd így folytatja: — Mér 85 éves vagyok, 30 éve dolgozom a városnál, lassan pihenni megyek, jóleső érzés, hogy gyakran megállnak mellettem az emberek és tanácsot kérnek, hogy mit mikor ültessenek. Mert ugye, az en\ berek szeretik a virágot. • t i $ í*l »
