A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-24 / 12. szám
t obrudzsát 1878-ban vette el a berlini kongresszus Törökországtól s adta oda Romániának, kárpótlásul az Oroszországhoz csatolt Besszarábiáért. A Fekete-tenger nyugati partvidékén, az akkor szkíták által lakott területeken az i. e. VII. század második felében indult meg a görög gyarmatosítás. Dobrudzsa i. e. 29-ben került a római birodalomhoz. Diocletianus korában Scythia minor volt a neve. A népvándorlás korában a nyugati gótok, a VII. században szlávok foglalták el. 679-ben a bolgárok uralma alá került; 971-től 1186-ig a bizánci császárok, 1186-tól 1396-ig a bolgárok, 1396-tól 1878-ig a törökök voltak az urai. A tartomány székhelye a több mint százezer lakosú Konstanca (a rómaiak korában Constantiana, törökül KüsztencLzse a neve), Románia legjelentősebb tengeri kikötője. Közelében volt Tomi, ahol i. e. 8-tól i. sz. 17-ig száműzetésben élt Ovidius jeles római költő. — Ezerkilencszázhatvanháromban kiterjedt régészeti kutatásokat végeztünk a szigeten. Nem találtuk meg Ovidius sírját, viszont a csiszolt kőkorszakból, a neolitikumból származó érdekes leletekre bukkantunk — mondja A. Radulescu, a konstancai Régészeti Múzeum igazgatója. Ovidiust i. e. 8-ban Augustus császár száműzte a pontusi mocsarakba, Tomiba. E kegyetlen parancs okát máig sem tudjuk. Maga a költő Carment és errort emleget, azaz költeményt és hibát. Valószínű, hogy a költemény az Ars amatoria (humoros tanköltemény három könyvben a női nem kegyének megszerzéséről), a hiba pedig asz volt, hogy Ovidius be volt avatva Augustus unokájának, Lividnak egy tiltott viszonyába. Hiába rimánkedott költői leveleiben, hiába kérte a hatalmasok pártfogását és kegyelmét, sem Augustus, sem utódja, Tiberius nem könyörült rajta, ott kellett bevégeznie életét 60 éves korában. Konstanca lakói büszkék arra, hogy itt élt ez a nagy költő s itt írta szebbnél szebb költeményeit, egyebek közt a Metamorphosest, az Átváltozásokat s Tristia címen elégiáit a számkivetésből. 1886-ban a város főterén szobrot állítottak emlékének, róla nevezték el a teret s mindent, amit csak el lehet képzelni. Nem messze a szobortól áll az 1879-ben alapított Régészeti Múzeum, amely talán a legteljesebb gyűjteménnyel rendelkezik a Fekete-tenger nyugati partvidékének görög—római emlékeiből. — Dobrudzsának az antik korban Scythia minor volt a neve — folytatja a múzeum igazgatója. — Ezekből az időkből származnak a legjelentősebb régészeti leletek. Tucatjával vannak ezen a vidéken ókori települések nyomai, hogy Konstancán kívül csak a legjelentősebbeket említsem, itt van például Mangalia, az ókori Calatis, aztán Histria és Adamclisi. A Sinai-tó és a Duna deltája között van egy csendes kis tengeröböl. Ezt választották ki maguknak görög kereskedők, amikor az i. e. VII. század második felében helyet kerestek gyarmataik számára a Fekete-tenger nyugati partján. Az egyik telepüket, Isztropoliszt (ma Histria) itt alapították. Kezdetben csak kereskedelmi kikötő, később virágzó várossá fejlődött, különösen virágzott Trajanus császár alatt, aki Scythia minorral együtt a várost is meghódította. Igaz is, Trajanus... Római császár, aki két hadjáratban (101—102 és 104 — 107) megverte a birodalom határait fenyegető dákokat s országukat Dacia néven római provinciává tette. — Ez év októberében nemzetközi archeológiái kongresszust rendezünk Konstancában. A tudományos összejövetel témája: a római birodalom határai a Balkánon és Erdélyben. Ezen beszámolunk legfrissebb kutatási eredményeinkről — jegyzi meg Radulescu igazgató. 1. Fortuna és Pontos — Constantiana védôisteneinek carrarai márványból faragott szobra időszámításunk kezdetéről 2. A konstancai Régészeti Múzeum gyűjteményéből: félméteres misztikus kígyó fehér márványból, valószínűleg az i. sz. második vagy harmadik századból. A lelet egyedülálló, mert sehol másutt nem találkozni hasonló ábrázolással 3. Kis-Szkítiában vert antik pénzérmék Isztropolisz, a görögök alapította kikötő romjai Adamclisi — a rómaiak győztes dáciai hadjáratait megörökítő emlékmű maradványai Ovidius (onikv Az egyik legújabb archeológiái kutatóterület Adamclisi. Nehéz pontosan meghatározni, mi volt itt, mert a település maradványaiból semmire sem lehet következtetni. Találtak itt római hadi trófeákat, egy hatalmas emlékművet, mely mint Rómában a híres Trajanus oszlopa, a dákok elleni győztes háborúk jeleneteit örökíti meg. — Múzeumunk dolgozóinak egyik legfontosabb feladata annak megállapítása, milyen idős Konstanca. Feltételezzük, hogy mintegy 2500 éves. De hátha még régibb alapítású. Reméljük, hogy erre is választ adnak a közvetlenül a városban végzett legújabb kutatásaink — mondja a múzeumigazgató. ' ötven évvel ezelőtt az Ovidius térről még kisvasút szállította a fürdővendégeket Mamaiába. Ez a vasúti pálya már régen nincs meg. A tér nyugati oldalán új házak épültek. Amikor 1959-ben kotrógépek belevájták hatalmas kanalaikat a kikötő fölötti domboldalba, nyolc méteres mélységben olyan leletre bukkantak, amely minden várakozást felülmúlt. Ezen a helyen, az Ovidius-szobor háta mögött, ma „Mozaik“ feliratú üvegezett pavilon áll. Ezt a mozaikkal kirakott udvarú palotát tartják a régészek az ókori Constantiana művészeti alkotásai csúcsának, a legjelentősebb épületnek, amit a rómaiak maguk után hagvtak. A palota azonban nem sokáig állhatott. A lelet mélysége alapján szakértők úgy vélik, hogy az épület nem tudott ellentállni egy, az V. században pusztító földrengésnek, teljesen összedőlt; maga az a tény, hogy a mozaikpadló megmaradt, a csodával határos. Ez esetben túlzás palotáról beszélni. Mint a későbbi kutatások eredményei igazolták, az épületet Ermeosznak, a későbbi Hermesnek, a kereskedelem istenének szentelték építői, tehát mint vásárcsarnok szolgált. Erre vallanak a mozaikpadló alatt talált helyiségek is; összesen tizenegy van belőlük, és éppúgy lehettek raktár-, mint üzlethelyiségek. A „Mozaik“- csarnok gyűjteményében számos antik emlék található. A rómaiak akvaduktjának maradványai, görög, római és velencei hajók horgonyai, amforák és különböző használati tárgyak, amelyeket eltemetett a földrengés. A régészeti kutatások — noha a feltárt anyag egy részét hozzáférhetővé tették a nagyközönség számára — még nem értek véget. A román archeológusok hangyaszorgalmú munkája a klasszikus múlt számos újabb és újabb emlékét tárja fel. JOZEF SCHREIBER és TIBOR BORSKÝ hét 17
