A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-24 / 12. szám
Hitler az ellene tervezett puccskísérlet leleplezése után 1934. június 6-án, az ún. „hosszú kések éjszakáján“ könyörtelenül legyilkoltatta a náci párton belüli ellenzék tagjait, egykori elvbarátait és harcostársait Rohm birodalmi miniszterrel, az SA vezérkari főnökével az élén. Az áldozatok között volt Georg Strasser is; ennek öccsének, Ottónak sikerült csehszlovák területre szöknie. Fekete Front néven Prágában Hitler-ellenes ellenállási csoportot szervezett. Ez „Die deutsche Revolution“ néven lapot adott ki és fenntartott egy titkos adót, amely Hitler-ellenes propagandaanyagot sugárzott a Birodalomba. Az adót Rudolf Formis mérnök üzemeltette. Rudolf Formis korábban a stuttgarti Süddeutscher Rundfunk műszaki igazgatója volt s egy alkalommal állítólag megszakította a kábelösszeköttetést, amikor Hitler beszédét kellett volna közvetíteni. Formist letartóztatták, de semmit sem lehetett rábizonyítani, végül is fegyverrejtegetés miatt internálták, de a táborból sikerült megszöknie s ő is Csehszlovákiába menekült. Formis Prágában csatlakozott a Fekete Fronthoz. Mint elismert rádiótechnikus azt a feladatot kapta, hogy helyezzen üzembe egy nagy teljesítményű rádióadó állomást, amelyet jól lehet fogni a hitleri Németország területén. Ki kellett keresni az adó üzemeltetésének helyét. A választás egy Slapy közelében fekvő, aránylag elhagyott hegyiszállóra, a Hotel Záhofíra esett. Formis november végén érkezett a szállóba, kicsomagolta két láda tartalmát és összeszerelte az adót, úgyhogy december elején megkezdhette a rendszeres adást, amit úgy látszik, jól lehetett venni a Birodalom területén, mert már december 19-én megjelent dr. Koch német nagykövet Kroft' csehszlovák miniszternél és átadta neki a birodalmi kormány tiltakozó jegyzékét, amiért csehszlovák területen ellenséges rádióadó működik. A szőke csalétek Nem tudjuk, hogyan reagáltak a csehszlovák hatóságok a birodalmi külügyminisztérium jegyzékére, egy azonban biztos: a berlini Sicherheitsdienst (államvédelmi hatóság) a titkos adó megsemmisítése mellett döntött. 1935 első napjaiban Heydrich, a Sicherheitdienst főnöke magához hívatta Alfred Helmuth Naujocks ügynököt, hivatásos gyilkost, aki már nemegy hasonló ügyben szerepelt, és kényes feladattal bízta meg. Huber, az SD bűnügyi osztályának vezetője Naujocksszal áttanulmányozta a hegyiszálió környékének részletes térképét, átadta neki Formis mérnök fényképét s megbeszélte vele a terv részleteit. Legjobb lesz, ha a szállóba nem egyedül érkezik. Hétvégi pihenésre általában kettesben járnak az emberek. Így hát Naujocks partnernőt választott magának, Edit Karlsbachot, egy feltűnően szép, szőke hajú, kék szemű lányt. Két-három bőrönd, egy kosár élelem, két pár síléc, s a sötétkék Mercedes már indulhatott is Berlinből a csehszlovák határ felé. Naujocks már ismerte az utat. Nem járt erre először. Heydrich már egyszer elküldte Prágába, azzal a feladattal, hogy gyilkolja meg Hitler ellenfelét, dr. Otto Strassert. A feladatot akkor azonban nem tudta végrehajtani, ezért Naujocks kiesett náci gazdái kegyeiből; most alkalma volt, hogy kiköszörülje a csorbát. A Müller házaspár — így nevezte magát Naujocks és Edit Karlsbach — este már Prágában volt. A Wilson hotelban szálltak meg. Másnap Stéchovicébe utaztak s egy panzióban vettek ki szobát. Reggel átmentek a Záhorí hegyiszállóba, ahol azt mondták, hogy sítúrán vetődtek el ide. Megismerkedtek Formissal, aki megtudta tőlük, hogy Hans Müller kereskedő, nászúton vannak. „Müller“ most már biztos volt, hogy megtalálta az emberét, s további utasításokért Berlinbe repült. Berlinből Naujocks pontos instrukciókkal, egy hétlövetű ismétlőpisztollyal, Formis elkábítására egy palack éterrel és az adóberendezés megsemmisítésére egy palack kénsavval tért vissza. Este már ismét Stechovicében volt. Január 23-án este Naujocks beült Edittel és a „különítmény“ harmadik tagjával, Werner Goetsch ügynökkel a Mercedes kocsiba és a hegyiszállóhoz hajtott. Itt a „Müller házaspár“ szobát bérelt, s a vacsoránál találkozott Formissal. Ugyanannál az asztalnál ültek. Fél kilenckor Naujocks felkelt és kiment az étteremből azzal, hogy fáj a feje; a valóságban azért, hogy segítsen Goetschnek észrevétlenül bejutni a szállóba. Tíz óra tájt Naujocks meghallotta Formis lépteit a folyosón, s utána ment a szobájába. Az ajtóval szemben ott ült Formis, s mikor Naujocks belépett, rászegezte a pisztolyát. Dulakodás kezdődött, Formis lőtt és megsebesítette támadóját a kezén és a lábán. A szomszéd szobában megbújt Goetsche meghallotta a lövéseket, berohant s már az ajtóból tüzelt. Naujocksnak sikerült kicsavarnia a pisztolyt Formis kezéből és lelőtte őt. Közben Edit az előszobában elájult. A lövöldözésre felszaladt az emeletre Karl Flieger főpincér, meglátta az eszméletlenül a szoba padlóján fekvő nőt, amiből arra következtetett, hogy őt ölték meg. De a szobából kirontó ismeretlen férfi meg mellének szegezett pisztollyal megfenyegette, hogy azonnal menjen a szobájába s reggelig ki ne mozduljon onnan, mert különben a halál fia. Közben Naujocks a másik szobában foszforral és kénsavval leöntötte a rádiókészüléket, majd a két férfi levitte az ájult nőt, betette a kocsiba és elhajtott. A menekülés A merénylők Prágába érkezve Editet beültették a berlini vonatba, maguk pedig a Mercedesen kimentek a határhoz, ahol nem volt éjjeli szolgálat. A kocsit otthagyták, maguk pedig 1935. január 24- én a hajnali órákban gyalogosan átszöktek a határon. Formist Slapyban temették el. Letartóztatták és kihallgatták Flieger főpincért, bíróság elé állították Gráfot, a szálló gondnokát, valamint a Fekete Front vezetőjét, Strassert és munkatársát, Adamot, titkos rádióadó üzemeltetésének vádjával. Dr. Otto Strassert öt hónapra ítélték, de kérelmére Beneš elnöktől kegyelmet kapott. Adam letöltötte büntetését a vizsgálati fogságban, kiutasították, és Ausztriába távozott. És mi lett a merénylőkkel? Nauiocksot Obersturmführerré, Goetscht Untersturmführerré léptették elő. Kerek tíz évig nem tudta senki, ki volt az a bizonyos Hans Müller, aki csinos „feleségével“ megszállt a Záhorí hegyiszállóban. Kitört a háború s fel kellett hagyni a nyomozással. Csak 1945-ben derült részben fény az akkori eseményekre. Amerikai katonák az Ardennekben elfogtak egy német katonát. Mikor kihallgatták, közölte, hogy ő nem Alfred Gerber, ahogy a r>apírjai szólnak, hanem Alfred Helmuth Naujocks, a berlini Sicherheitsdienstnél szolgált és hajlandó mindenről vallani. Vallomásai olykor valósaknak, olykor fantasztikusoknak tűntek. Egyes állításait sikerült nyomozási adatokkal alátámasztani, egyeseket már nem. Készségesen beszámolt az 1935 januárjában a Záhorí hegyiszállóban lezajlott eseményekről is. Vajon igazat mondott? V. P. BOROVIČKA a világ • országai BURUNDI Területe: 27 834 km2 Lakossága: 3,9 millió (1968) Fővárosa: Bujumbura (Usumbura), 71 000 lakos (1965) Államforma: Köztársaság Az ENSZ és a Afrikai Egységszervezet tagja, Az Európai Gazdasági Közösség társult tagja. A lakosság 86 százaléka bahutut bantu, 12 százaléka hamita vatuszi, 1 százaléka pigmeus batva. Az európaiak száma alig több 4000-nél. Burundit északon Ruanda, keleten és délen Tanzánia, nyugaton a Tanganyika-tó megosztott víztükrén át Zaire (Kinshasa-Kongó) határolja. 1946-tól Burundi a Ruanda-Urundinak nevezett belga ENSZ gyámsági terület része volt. 1962. július 1-én került sor a független Burundi Királyság kikiáltására, de a királyság napjai meg voltak számlálva: 1966. szeptember 29-én Micombero miniszterelnök a király távollétében kikiáltotta a köztársaságot. Burundiban a magas hegyek füves pusztákkal, rétekkel, erdőkkel váltakoznak. A nyugati határ déli szakasza a Közép-afrikai árok legnagyobb tavának, a Tanganyika-tónak víztükrén halad át. Burundi gazdaságilag a fejlődés alacsony fokán álló agrárország. Bányakincsei közül az aranyat, ezüstöt, ónt és tantált termelik ki, de a termelt mennyiség nem számottevő. Élelmiszeripari üzemeken és cementgyáron kívül említésre méltó ipari létesítmény egyelőre még nincs az országban. Mezőgazdaságilag az ország területének mintegy 50 százalékát hasznosítják. Az őslakosság saját szükségleteire maniokát, batátát, jamszgyökeret, babot, kukoricát és földimogyorót takarít be. Az európaiak ültetvényein exportra kávét, gyapotot, gyapotmagot, banánt és pálmaolajat termelnek. A füves pusztákon és a hegyek lankás oldalain külterjes állattenyésztés folyik. Viszonylag jelentős a szarvasmarha-, juh- és kecskeállomány. Az ország közlekedési hálózata is megsínylette a hosszú gyarmati időszakot. Vasút nincs, a burkolattal csak részben ellátott közutak hossza 6000 km. A Tanganyika-tavon létesített kikötő jelentősége a belga gyámság megszűnése utón némileg csökkent. Külkereskedelmét mezőgazdasági cikkek exportja és közszükségleti cikkek importja jellemzi. Kulturális szempontból Burundiban rendkívül elmaradott állapotok uralkodnak. Az ország felnőtt lakossága csaknem teljes egészében írástudatlan.
