A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-03-24 / 12. szám

Hitler az ellene tervezett puccs­kísérlet leleplezése után 1934. jú­nius 6-án, az ún. „hosszú kések éj­szakáján“ könyörtelenül legyilkol­­tatta a náci párton belüli ellenzék tagjait, egykori elvbarátait és har­costársait Rohm birodalmi minisz­terrel, az SA vezérkari főnökével az élén. Az áldozatok között volt Georg Strasser is; ennek öccsének, Ottónak sikerült csehszlovák terü­letre szöknie. Fekete Front néven Prágában Hitler-ellenes ellenállási csoportot szervezett. Ez „Die deu­tsche Revolution“ néven lapot adott ki és fenntartott egy titkos adót, amely Hitler-ellenes propaganda­anyagot sugárzott a Birodalomba. Az adót Rudolf Formis mérnök üzemeltette. Rudolf Formis korábban a stutt­garti Süddeutscher Rundfunk mű­szaki igazgatója volt s egy alka­lommal állítólag megszakította a kábelösszeköttetést, amikor Hitler beszédét kellett volna közvetíteni. Formist letartóztatták, de semmit sem lehetett rábizonyítani, végül is fegyverrejtegetés miatt internál­ták, de a táborból sikerült meg­szöknie s ő is Csehszlovákiába me­nekült. Formis Prágában csatlakozott a Fekete Fronthoz. Mint elismert rá­diótechnikus azt a feladatot kapta, hogy helyezzen üzembe egy nagy teljesítményű rádióadó állomást, amelyet jól lehet fogni a hitleri Németország területén. Ki kellett keresni az adó üzemel­tetésének helyét. A választás egy Slapy közelében fekvő, aránylag el­hagyott hegyiszállóra, a Hotel Zá­­hofíra esett. Formis november végén érkezett a szállóba, kicsomagolta két láda tartalmát és összeszerelte az adót, úgyhogy december elején megkezd­hette a rendszeres adást, amit úgy látszik, jól lehetett venni a Biroda­lom területén, mert már december 19-én megjelent dr. Koch német nagykövet Kroft' csehszlovák mi­niszternél és átadta neki a birodal­mi kormány tiltakozó jegyzékét, amiért csehszlovák területen ellen­séges rádióadó működik. A szőke csalétek Nem tudjuk, hogyan reagáltak a csehszlovák hatóságok a birodalmi külügyminisztérium jegyzékére, egy azonban biztos: a berlini Sicherheits­dienst (államvédelmi hatóság) a titkos adó megsemmisítése mellett döntött. 1935 első napjaiban Heyd­­rich, a Sicherheitdienst főnöke ma­gához hívatta Alfred Helmuth Naujocks ügynököt, hivatásos gyil­kost, aki már nemegy hasonló ügyben szerepelt, és kényes fel­adattal bízta meg. Huber, az SD bűnügyi osztályá­nak vezetője Naujocksszal áttanul­mányozta a hegyiszálió környéké­nek részletes térképét, átadta neki Formis mérnök fényképét s megbe­szélte vele a terv részleteit. Leg­jobb lesz, ha a szállóba nem egye­dül érkezik. Hétvégi pihenésre ál­talában kettesben járnak az embe­rek. Így hát Naujocks partnernőt választott magának, Edit Karlsba­­chot, egy feltűnően szép, szőke ha­jú, kék szemű lányt. Két-három bőrönd, egy kosár élelem, két pár síléc, s a sötétkék Mercedes már indulhatott is Ber­linből a csehszlovák határ felé. Naujocks már ismerte az utat. Nem járt erre először. Heydrich már egyszer elküldte Prágába, azzal a feladattal, hogy gyilkolja meg Hit­ler ellenfelét, dr. Otto Strassert. A feladatot akkor azonban nem tud­ta végrehajtani, ezért Naujocks kiesett náci gazdái kegyeiből; most alkalma volt, hogy kiköszörülje a csorbát. A Müller házaspár — így nevez­te magát Naujocks és Edit Karl­­sbach — este már Prágában volt. A Wilson hotelban szálltak meg. Másnap Stéchovicébe utaztak s egy panzióban vettek ki szobát. Reggel átmentek a Záhorí hegyiszállóba, ahol azt mondták, hogy sítúrán ve­tődtek el ide. Megismerkedtek For­­missal, aki megtudta tőlük, hogy Hans Müller kereskedő, nászúton vannak. „Müller“ most már biztos volt, hogy megtalálta az emberét, s to­vábbi utasításokért Berlinbe re­pült. Berlinből Naujocks pontos inst­rukciókkal, egy hétlövetű ismétlő­pisztollyal, Formis elkábítására egy palack éterrel és az adóberendezés megsemmisítésére egy palack kén­savval tért vissza. Este már ismét Stechovicében volt. Január 23-án este Naujocks be­ült Edittel és a „különítmény“ har­madik tagjával, Werner Goetsch ügynökkel a Mercedes kocsiba és a hegyiszállóhoz hajtott. Itt a „Mül­ler házaspár“ szobát bérelt, s a va­csoránál találkozott Formissal. Ugyanannál az asztalnál ültek. Fél kilenckor Naujocks felkelt és ki­ment az étteremből azzal, hogy fáj a feje; a valóságban azért, hogy segítsen Goetschnek észrevétlenül bejutni a szállóba. Tíz óra tájt Naujocks meghallot­ta Formis lépteit a folyosón, s utá­na ment a szobájába. Az ajtóval szemben ott ült Formis, s mikor Naujocks belépett, rászegezte a pisztolyát. Dulakodás kezdődött, Formis lőtt és megsebesítette tá­madóját a kezén és a lábán. A szomszéd szobában megbújt Goe­­tsche meghallotta a lövéseket, be­rohant s már az ajtóból tüzelt. Naujocksnak sikerült kicsavarnia a pisztolyt Formis kezéből és lelőtte őt. Közben Edit az előszobában elájult. A lövöldözésre felszaladt az emeletre Karl Flieger főpincér, meglátta az eszméletlenül a szoba padlóján fekvő nőt, amiből arra következtetett, hogy őt ölték meg. De a szobából kirontó ismeretlen férfi meg mellének szegezett pisz­tollyal megfenyegette, hogy azon­nal menjen a szobájába s reggelig ki ne mozduljon onnan, mert kü­lönben a halál fia. Közben Nau­jocks a másik szobában foszforral és kénsavval leöntötte a rádióké­szüléket, majd a két férfi levitte az ájult nőt, betette a kocsiba és elhajtott. A menekülés A merénylők Prágába érkezve Editet beültették a berlini vonat­ba, maguk pedig a Mercedesen ki­mentek a határhoz, ahol nem volt éjjeli szolgálat. A kocsit otthagy­ták, maguk pedig 1935. január 24- én a hajnali órákban gyalogosan átszöktek a határon. Formist Slapyban temették el. Letartóztatták és kihallgatták Flie­ger főpincért, bíróság elé állították Gráfot, a szálló gondnokát, vala­mint a Fekete Front vezetőjét, Strassert és munkatársát, Adamot, titkos rádióadó üzemeltetésének vádjával. Dr. Otto Strassert öt hó­napra ítélték, de kérelmére Beneš elnöktől kegyelmet kapott. Adam letöltötte büntetését a vizsgálati fogságban, kiutasították, és Auszt­riába távozott. És mi lett a merénylőkkel? Nau­­iocksot Obersturmführerré, Goetscht Untersturmführerré léptették elő. Kerek tíz évig nem tudta senki, ki volt az a bizonyos Hans Müller, aki csinos „feleségével“ megszállt a Záhorí hegyiszállóban. Kitört a háború s fel kellett hagyni a nyo­mozással. Csak 1945-ben derült részben fény az akkori események­re. Amerikai katonák az Ardennek­­ben elfogtak egy német katonát. Mikor kihallgatták, közölte, hogy ő nem Alfred Gerber, ahogy a r>a­­pírjai szólnak, hanem Alfred Hel­muth Naujocks, a berlini Sicher­­heitsdienstnél szolgált és hajlandó mindenről vallani. Vallomásai olykor valósaknak, olykor fantasztikusoknak tűntek. Egyes állításait sikerült nyomozási adatokkal alátámasztani, egyeseket már nem. Készségesen beszámolt az 1935 januárjában a Záhorí he­gyiszállóban lezajlott eseményekről is. Vajon igazat mondott? V. P. BOROVIČKA a világ • országai BURUNDI Területe: 27 834 km2 Lakossága: 3,9 millió (1968) Fővárosa: Bujumbura (Usumbura), 71 000 lakos (1965) Államforma: Köztársaság Az ENSZ és a Afrikai Egységszervezet tagja, Az Európai Gazdasági Közösség társult tagja. A lakosság 86 százaléka bahutut bantu, 12 százaléka hamita vatuszi, 1 százaléka pigmeus batva. Az euró­paiak száma alig több 4000-nél. Burundit északon Ruanda, keleten és délen Tanzánia, nyugaton a Tanga­­nyika-tó megosztott víztükrén át Zaire (Kinshasa-Kongó) határolja. 1946-tól Burundi a Ruanda-Urundi­­nak nevezett belga ENSZ gyámsági te­rület része volt. 1962. július 1-én került sor a független Burundi Királyság ki­kiáltására, de a királyság napjai meg voltak számlálva: 1966. szeptember 29-én Micombero miniszterelnök a ki­rály távollétében kikiáltotta a köztár­saságot. Burundiban a magas hegyek füves pusztákkal, rétekkel, erdőkkel válta­koznak. A nyugati határ déli szakasza a Közép-afrikai árok legnagyobb tavá­nak, a Tanganyika-tónak víztükrén ha­lad át. Burundi gazdaságilag a fejlődés ala­csony fokán álló agrárország. Bánya­kincsei közül az aranyat, ezüstöt, ónt és tantált termelik ki, de a termelt mennyiség nem számottevő. Élelmi­­szeripari üzemeken és cementgyáron kívül említésre méltó ipari létesítmény egyelőre még nincs az országban. Mezőgazdaságilag az ország területé­nek mintegy 50 százalékát hasznosít­ják. Az őslakosság saját szükségleteire maniokát, batátát, jamszgyökeret, babot, kukoricát és földimogyorót takarít be. Az európaiak ültetvényein exportra kávét, gyapotot, gyapotmagot, banánt és pálmaolajat termelnek. A füves pusztákon és a hegyek lankás oldalain külterjes állattenyésztés folyik. Vi­szonylag jelentős a szarvasmarha-, juh- és kecskeállomány. Az ország közlekedési hálózata is megsínylette a hosszú gyarmati idő­szakot. Vasút nincs, a burkolattal csak részben ellátott közutak hossza 6000 km. A Tanganyika-tavon létesített ki­kötő jelentősége a belga gyámság megszűnése utón némileg csökkent. Külkereskedelmét mezőgazdasági cik­kek exportja és közszükségleti cikkek importja jellemzi. Kulturális szempontból Burundiban rendkívül elmaradott állapotok ural­kodnak. Az ország felnőtt lakossága csaknem teljes egészében írástudatlan.

Next

/
Thumbnails
Contents