A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-17 / 11. szám
Sportkosztüm A tavaszi időjárás rendszerint szeszélyes. Jellemző rá, hogy pár órán át meleg napsugárral hirdeti, hogy megérkezett, majd hirtelen esőt. szelet zúdít a nyakunkba. Ezért a legpraktikusabb öltözék ma is a hagyományos sportkosztflm. Varrathatjuk ballonból, vagy más könnyen tisztítható anyagból. A színeket mindenki egyéniségének megfelelően választja ki. Divat a piros, a zöld, a sárga, a barna minden árnyalata. Sportpulóver Asszonyoknak A kesztyű története A kesztyű már régóta olyan megszokott ruhadarabunk lett, hogy bizonyára kevesen gondolkoznak el azon, mikor és miért kezdték viselni. Pedig a kesztyűnek érdekes a története. A legrégibb kesztyűket minden valószínűség szerint egyiptomi fáraók sírkamrájában találták. A kesztyű lenvászonból készült és csak az ujjakat védelmezte, ami azt bizonyította, hogy túlnyomórészt ünnepségeken, szertartásokon volt használatos. Igaz, -ugyanitt olyan kesztyűt is találtak, amelyet nyíllövészetnél használtak tulajdonosaik és amely a tenyeret is elfedte. Hogy milyen jelentőséget tulajdonítottak abban az időben az etikettnek, ezt a közismert történetnek az alapján is megítélhetjük: az egyik óperzsa király parancsba adta, hogy minden rokonát ki kell végezni, amiért bátorkodtak csupasz kézzel megjelenni színe előtt és nem viseltek kesztyűt, mint ahogyan ez akkoriban szokásos volt. A görögök kizárólag védő funkciót tulajdonítottak a kesztyűnek: Odüsszeusz hazájába visszatérve a kertben bukkant rá atyjára. Az apa kesztyűbe bújtatott kézzel tépdeste ki a tüskés gyomokat. A „kesztyű“ szó egy VIII. századbeli angolszász epikai költeményben is előfordul. A kesztyűnek itt kizárólag gyakorlati a rendeltetése: az istállóban végzett munkánál megvédi az ember kezét. A kesztyűviselés csak a XVI. században terjedt el széles körben, amikor megjelennek a bőr cserzésének új módszerei. Azóta a kesztyű nem változott különösebben. Hozzávalók: 420 g mohair fonal, 4-es és 3 és feles kötőtűk. Mérete: 48-as. Minták: Patent: 2 sima, 2 fordított váltakozik. Copfminta: 12 szemből áll. Színén: 3 fordított, 6 sima, 3 fordított ismétlődik. Visszáján; simára simát, fordítottra fordítottat öltünk. A 9. sorban és a 16. sorban megcsavarjuk a szemeket: 3 fordított, 3 sima szemet segédtűre teszünk és a munka előtt tartjuk, lekötünk 3 szemet simán, majd a segédtűről a hármat szintén simán, 3 fordított. Darázsfészek minta: (a copfminták között) 1 sor: 2 fordított, 1 ráhajtás, 2 sima, a ráhajtást a 2 sima szemen átemeljük *-tól ismételünk. A 2. és minden további fonák sor: tiszta fordított. A 3. sor: mint az 1. sor, de a szemek sorrendje változik: 1 ráhajtás, 2 sima, a ráhajtást a 2 sima szemen átemeljük, 2 fordított. 5. sor: mint az 1. sor, sorrendben is. Eleje: a 3 és feles tűvel 94 szemet szedünk fel, és 8 cm-es patentot kötünk. Ezután a 4-es tűvel' haladunk tovább. Az első fonák, fordított sorban, elosztva nyolc helyen 1—1 szemet szaporítunk. Utána elosztjuk a szemeket a mintázatnak: szegőszem, 14 szem a darázsfészek mintának, 12 szem a copfmintának, 16 szem a darázsnak, 12 szem a copfnak, 18 szem a darázsnak, 12 szem a copfnak, 14 szem a darázsnak, szegőszem = 102 szem. A kezdéstől számított 38 cm után fogyasztjuk a karöltőt; IX 4, 3X2, 2X1 szemet. 54 cm után alakítjuk ki a nyakvonalat: először a középső 10 szemet fogyasztjuk el, majd két oldalt 2X3, 2X2 és 2X1 szemet összekapcsolunk. A hónaljtól számított 18 cm után a vállvonalat 3X6 és 1X4 szemmel fogyasztjuk el. Háta: ugyanúgy, és ugyanannyi szemmel dolgozunk, mint az elejénél, csak a nyakvonal fogyasztása más: először a középső 14 szemet, majd két oldalt 2X5 szemet kapcsolunk össze. Ujja: 46 szemre kezdjük és 8 cmes patentot készítünk. Az utolsó sorban 4 szemet szaporítunk. Szemelosztás: középen 12 szem szükséges a copfmintához, ettől két oldalt a darázsfészek mintát kötjük. A munka mindkét oldalán 2,5 cm-es magasságokban 14X1 szemet szaporítunk = 78 szem. 45 cm után fogyasztjuk az ujja gömbölyűségét: 1X4, 2X3, 2X2, aztán váltakozva négyszer 1X1 és 1X2 szemet, majd még 2X2-t, és a maradék 18 szemet egyszerre hurkoljuk be. A kész részeket összeállítjuk, A nyakvonalban 88 szemet felszedünk a 3 és feles tűvel, és 6 cm magas patentot kötünk. Egyszerre fejezzük be. Felébe visszahajtjuk és a fonák oldalán elvarrjuk. í Jt* — Nem is csinálhat, mert túl é"’’1 alacsonyan száll — mondta egy másig öreg. — Olyan követ kellene, aki nemcsak fecseg-ficseg, rovarászgat, de ereje, hatalma van a dalának. S van bátorsága átfúrni magát a jeges felhőkön, föl a Naphoz. Csikorgó, a fagykirály Csikorgó, a fagykirály, nagyon szigorú uralkodó lehetett a maga idejében. Atkozták is eleget vacogó alattvalói. Egy darabig még örültek is neki, kivált a szűcsök és csizmadiák, mert úgy ellátta őket munkával, hogy ki sem látszottak belőle, örültek a gyerekek is persze, mert kedvükre szánkózhattak, korcsolyázhattak a ropogós havon s a fényes jégen. Dehát nemcsak szűcsökből, vargákból áll a világ, nemcsak szánkózásból, csúszkálásból az élet. Elkezdtek gondolkodni az alattvalók, hogy Csikorgó uralmának miként vethetnének véget. Fújták a körmüket erősen s toporogtak. De hiába. Fűtöttek, pipáltak. De csak nem akart vége lenni fagykirály rettentő uralmának. — Üzenni kéne a fecskéknek — vélte egy bölcs öreg, aki még emlékezetében tartotta a fecskéket. A fecskék jóban vannak a Nappal, ha megjöhetnének, a napot is elhoznák magukkal. Hogy s hogy nem, sikerült is üzenni a fecskéknek. El is jött nemsokára egy villás farkú, fecsegő madárka. Cikázott erre-arra a befagyott folyók, tavak felett. De majdnem rossz vége lett a kirándulásnak. Alighogy rálibbent a zúzmarás telefondrótra, dermedten földre koppant. Még szerencse, hogy valaki kézbekapta és a markában életre melengette. — Egy fecske nem csinál tavaszt — csikorogta fagykirály kárörvendve. S olyan fagyot lehelt a környékre, hogy még a farkasok is üvöltöttek kínjukban. (Innen származik az a mondás a farkasorditó hidegről). — Nem bizony, egy fecske nem csinál tavaszt — szomorodtak el a vacogó, topogó, körmüket-fújó alattvalók. — Azt mondom én — folytatta a bölcs —, szerezzünk egy pacsirtát. — Ugyan már, az még a fecskénél is kisebb! — vetette ellen az az öreg, aki fecskéért üzent volt. <— Többet ér az egy sereg fecskénél. Majd meglátjátok. Mit volt mit tenni, beleegyeztek. — Jöjjön a pacsirta. Meg is érkezett nemsokára. S azonnyomban föl is parittyázta magát a magasba. Visszhangzott énekétől a jeges égbolt. És meg is repedt egy tenyérnyi helyen. A résen meg besütött a napsugár. Megszeppent erre Csikorgó, a fagykirály. Próbálta betömni a rést, de hiába. Visszacsurgott a tömés a nyakába. S a lába alatt meg elkezdett kásásodni a hó, ripegett-ropogott a tavak, patakok, folyók hátán a jég. Csermelyek cincogtak, jégcsapok, csatornák csordultak. Csikorgó meg szedte az irháját s inait a dombokhegyek, a havasok irányába. Ott ül a magas bérceken örökös számkivetésben, s csak akkor látogat el régi birodalmába, amikor a pacsirta szabadságra megy. Olyankor aztán hetvenkedik, legénykedik, gorombáskodik, kitombolja magát, de már közel sem olyan kegyetlen, mint annak előtte. Rá sem hederit senki. Még örülnek is neki. Kivált p. szűcsök s a csizmadiák, no meg a gyerekek is. Mosolyogva fújják a körmüket, mert tudják, hogy a pacsirta jövetelének már a hírére is Csikorgó szedi a sátorfáját, mert irtózik a magas kék égtől, de kiváltképp a pacsirta gyönyörű énekétől. kányAdi Sándor Nyuszi Gyere nyuszi, játsszunk egyet, tudod te az egyszeregyet? Ha nem tudod, megtanítlak, de a tandíj nagyon drága, két fej káposzta az ára. Pereszlényi Janka
