A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-10 / 10. szám
A karneval harmadik napja a Rio Branco Vicán: az emberek kialvat lanok, éhesek, alia állnak a lábukon, de fáradhatatlanul bokáznak i szamba ütemére. Esküszöm, hogy nem bírom tovább. Az első huszonnégy órét még csak bírtam valahogy. Hogy a szomjamat csillapítsam, minden utcasarkon ittam valamit, amitől csak még jobban izzadtam és még kibírhatatlanabbnak találtam a hőséget. Éjféltájt bekaptunk egy adag feijoadót — párolt babot őrölt hússal. Brazil barátaim — Manuel Paulával és a Gigi becenévre hallgató Regina — azt mondták, hogy megmutatják nekem az igazi riói karnevált, ahogy azt a bennszülött „cariocák“ ismerik, nem pedig úgy, ahogy a jenki turistának szervírozzák az előkelő hotelokban. Szépen kezdődött az egész. Vasárnap este ■ tartották meg az Avenida Vargason a legnagyobb opera-baletthappening előadást, a legnagyobbat, amit valaki valahol a világon rendezett. Óriási tömegek vonultak fel a tíz legjobb „escola de samba“ zenekari üteg agresszív ritmusára. Most már harminchat órája ugrándozunk szamba-ritmusra, s föl se tűnik nekünk; azt hiszem, a pszichiáterek ezt úgy határozzák meg, hogy dinamikus sztereotípia. Szamba — ez Brazília európai és afrikai örökségének összeolvadása, de határozottan nem a békés egymás mellett élés formájában. Szenvedélyes és brutális egyesülés ez, körülbelül olyan, mint amikor egy néger rabszolga elrabol egy portugál kolostorszüzet. A „szambaiskolák“ Rio szegénynegyedeiben, a „favelák“-ban alakult óriási zenekarok; egész évben készülnek erre a karneváli fellépésre és utolsó megtakarított garasaikat is erre áldozzák. A „szambaiskolák“ fellépésének mindig eltérő a témája és sajátos egyéni librettója van — például Brazília északkeleti tartományának a meghódítása, vagy I. Pedro császár esküvője. Kisebb csoportok után jön mindig a nagyágyú, a „batéria“, ez az „üteg“ olykor ötszáz zenészből is áll, akiknek zöme ütőhangszereken játszik. A szakavatott szamba-zenész mintegy tucatnyi különböző dobot különböztet meg a „pandeiro“ és a „tarol" nevű nagydobtól az egészen kicsi „cuicá“-ig és „mludezá“-ig, de az ütőhangszerek közé tartozik például a „frigideiro“ (bádog mosogató dézsa) és a „prato de cozinha“ — porcelántányér is, amit késsel ütő- * getnek, körülbelül úgy, mint a vendéglőben szokás, ha sokáig nem jön a pincér. A riói karnevál, farsangvasárnaptól hamvazószerdáig tart. És egyebet sem hallani, mint szambát meg szambát. A szamba nemzeti ügy Brazíliában, nemcsak zeneszerzők és szövegírók tömegei „űzik“, de kritikusok és teoretikusok ezrei is foglalkoznak vele; rendszeresen tartanak szamba-kongresszusokat, meghatározták a szamba „alapokmányát“, sőt még szamba-múzeumot is nyitottak. A szambán kívül talán egyetlen prózai vagy zenei kifejezésmód sincs, amely oly röviden, velősen és hatásosan kifejezné az emberi érzelmeknek egész széles skáláját s ugyanakkor magában foglalná a kitörő örömet és az átható fájdalmat. „Cantar para nao chorar“ — „Dalol, hogy ne kelljen sírnia" — ez a címe az utóbbi évek egyik legnépszerűbb szambájának. A Rio Branco sugárúton a hírhedt Portela favela (külváros) szamba ..ütege“ muzsikál. A Portela tiszteletbeli elnöke a híres gengszter, „Natal de Portela“. polgári nevén Natalino Jósé de Nascimiento, akit Nelson Rodrigues rendező örökített meg az „Aranypofájú“ (Boca de Ouro) című filmjében. Azért hívják így. mert fiatal korában feltünésvágybót az összes ép fogát kihúzatta és arany műfogakat tétetett be helyettük. Kósza hírek szállingóznak, hogy létezik egy titkos megállapodás közte meg a rendőrség között a karnevál idejére: a rendőrség hagyja őt ellátni a Portela elnökének tisztségét. Natalino viszont három-négy nap tarta-A Salgueira „üteg“ felvonulását a „pandeiro“ csörgődob ütemére táncoló fiúk és lányok csoportja nyitja meg. Az utca népe karneváljának őszintén vidám hangulatával éles ellentétben áll a városi színházban rendezett bál sznobizmusa — ahol egy páholy 5000 cruzeiróba, vagyis annyiba került, mint egy kisebb személyautó. A „Menelik“ császár kosztümért viselője 700 dollárt fizetett ki. mára megtilt az alvilágnak mindennemű tevékenységet azon kívül, hogy a gengszterek a szamba ritmusára rázzák magukat. Hogy bírja ki ez a rengeteg nép ilyen sokáig? A szamba a megváltás számukra, az abszolút egyenlőség állapota — ma Rio utcáin ugyanolyan jogai vannak a koldusnak és a legutolsó utcalánynak, mint annak a milliomosnak, aki „Rettenetes Iván“ nevű kreációjával megnyerte a legjobb jelmezért járó díjat; ez a kosztüm annyiba került, mint egy közepes nagyságú gépkocsi, 480 topáz és akvamarín van rajta, s megvarrása hét hónapig tartott. Kedd este van, s én már igazán nem bírom tovább. Manuel ropja a táncot és gyöngéd pillantásokat vet Paulára. Gigi sértődött arcot vág; tekintetében a sajnálat keveredik az iróniával. Nekünk, közép-európaiaknak egyszerűen nem való ez a szamba-téboly. Kimentem a tengerpartra, be a vízbe s aztán elterültem a homokban. A karnevál utolsó napját barátaim utólagos megállapítása szerint átaludtam. JAROSLAV BOUCEK riöt 17
