A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-03-10 / 10. szám

A karneval harmadik napja a Rio Branco Vicán: az emberek kialvat lanok, éhesek, alia állnak a lábukon, de fáradhatatlanul bokáznak i szamba ütemére. Esküszöm, hogy nem bírom to­vább. Az első huszonnégy órét még csak bírtam valahogy. Hogy a szomjamat csillapítsam, minden utcasarkon it­tam valamit, amitől csak még job­ban izzadtam és még kibírhatatla­­nabbnak találtam a hőséget. Éjféltájt bekaptunk egy adag feijoadót — párolt babot őrölt hússal. Brazil barátaim — Manuel Pau­lával és a Gigi becenévre hallgató Regina — azt mondták, hogy meg­mutatják nekem az igazi riói karne­vált, ahogy azt a bennszülött „cario­­cák“ ismerik, nem pedig úgy, ahogy a jenki turistának szervírozzák az előkelő hotelokban. Szépen kezdődött az egész. Vasár­nap este ■ tartották meg az Avenida Vargason a legnagyobb opera-balett­­happening előadást, a legnagyobbat, amit valaki valahol a világon ren­dezett. Óriási tömegek vonultak fel a tíz legjobb „escola de samba“ ze­nekari üteg agresszív ritmusára. Most már harminchat órája ugrán­dozunk szamba-ritmusra, s föl se tű­nik nekünk; azt hiszem, a pszichiá­terek ezt úgy határozzák meg, hogy dinamikus sztereotípia. Szamba — ez Brazília európai és afrikai örök­ségének összeolvadása, de határo­zottan nem a békés egymás mellett élés formájában. Szenvedélyes és brutális egyesülés ez, körülbelül olyan, mint amikor egy néger rabszol­ga elrabol egy portugál kolostorszüzet. A „szambaiskolák“ Rio szegény­negyedeiben, a „favelák“-ban ala­kult óriási zenekarok; egész évben készülnek erre a karneváli fellépés­re és utolsó megtakarított garasaikat is erre áldozzák. A „szambaiskolák“ fellépésének mindig eltérő a témája és sajátos egyéni librettója van — például Bra­zília északkeleti tartományának a meghódítása, vagy I. Pedro császár esküvője. Kisebb csoportok után jön mindig a nagyágyú, a „batéria“, ez az „üteg“ olykor ötszáz zenészből is áll, akiknek zöme ütőhangszereken játszik. A szakavatott szamba-zenész mintegy tucatnyi különböző dobot különböztet meg a „pandeiro“ és a „tarol" nevű nagydobtól az egészen kicsi „cuicá“-ig és „mludezá“-ig, de az ütőhangszerek közé tartozik pél­dául a „frigideiro“ (bádog mosogató dézsa) és a „prato de cozinha“ — porcelántányér is, amit késsel ütő- * getnek, körülbelül úgy, mint a ven­déglőben szokás, ha sokáig nem jön a pincér. A riói karnevál, farsangvasárnap­tól hamvazószerdáig tart. És egye­bet sem hallani, mint szambát meg szambát. A szamba nemzeti ügy Bra­zíliában, nemcsak zeneszerzők és szövegírók tömegei „űzik“, de kriti­kusok és teoretikusok ezrei is fog­lalkoznak vele; rendszeresen tarta­nak szamba-kongresszusokat, meg­határozták a szamba „alapokmá­nyát“, sőt még szamba-múzeumot is nyitottak. A szambán kívül talán egyetlen prózai vagy zenei kifejezés­­mód sincs, amely oly röviden, velő­sen és hatásosan kifejezné az emberi érzelmeknek egész széles skáláját s ugyanakkor magában foglalná a ki­törő örömet és az átható fájdalmat. „Cantar para nao chorar“ — „Dalol, hogy ne kelljen sírnia" — ez a cí­me az utóbbi évek egyik legnépsze­rűbb szambájának. A Rio Branco sugárúton a hírhedt Portela favela (külváros) szamba ..ütege“ muzsikál. A Portela tiszte­letbeli elnöke a híres gengszter, „Na­tal de Portela“. polgári nevén Nata­­lino Jósé de Nascimiento, akit Nel­son Rodrigues rendező örökített meg az „Aranypofájú“ (Boca de Ouro) című filmjében. Azért hívják így. mert fiatal korában feltünésvágybót az összes ép fogát kihúzatta és arany műfogakat tétetett be helyettük. Kó­sza hírek szállingóznak, hogy létezik egy titkos megállapodás közte meg a rendőrség között a karnevál ide­jére: a rendőrség hagyja őt ellátni a Portela elnökének tisztségét. Nata­­lino viszont három-négy nap tarta-A Salgueira „üteg“ felvonulását a „pandeiro“ csörgődob ütemére tán­coló fiúk és lányok csoportja nyitja meg. Az utca népe karneváljának őszin­tén vidám hangulatával éles ellen­tétben áll a városi színházban ren­dezett bál sznobizmusa — ahol egy páholy 5000 cruzeiróba, vagyis annyi­ba került, mint egy kisebb személy­autó. A „Menelik“ császár kosztü­mért viselője 700 dollárt fizetett ki. mára megtilt az alvilágnak minden­nemű tevékenységet azon kívül, hogy a gengszterek a szamba ritmusára rázzák magukat. Hogy bírja ki ez a rengeteg nép ilyen sokáig? A szamba a megváltás számukra, az abszolút egyenlőség állapota — ma Rio utcáin ugyan­olyan jogai vannak a koldusnak és a legutolsó utcalánynak, mint annak a milliomosnak, aki „Rettenetes Iván“ nevű kreációjával megnyerte a legjobb jelmezért járó díjat; ez a kosztüm annyiba került, mint egy közepes nagyságú gépkocsi, 480 topáz és akvamarín van rajta, s megvarrá­­sa hét hónapig tartott. Kedd este van, s én már igazán nem bírom tovább. Manuel ropja a táncot és gyöngéd pillantásokat vet Paulára. Gigi sértődött arcot vág; tekintetében a sajnálat keveredik az iróniával. Nekünk, közép-európaiak­nak egyszerűen nem való ez a szam­ba-téboly. Kimentem a tengerpartra, be a vízbe s aztán elterültem a ho­mokban. A karnevál utolsó napját barátaim utólagos megállapítása sze­rint átaludtam. JAROSLAV BOUCEK riöt 17

Next

/
Thumbnails
Contents