A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-03 / 9. szám
• 0• ... én gyermekkorom óta roppant tisztelem a tudományt, a nagy tudósokat, a sarkalatos tételek megállapítóit és főleg azt, hogy mindig igazuk volt, hiszen itt vannak például a görög matematikusok... ha nem lett volna igazuk, kétezer év alatt már csak akad valaki, aki bebizonyította volna az ellenkezőjét. Vagy a modernek, a lélekhasadás, az atommaghasadás, a relativitás felfedezői... egész életüket rááldozták egy gondolatra, és hogy munkájuk eredményes is volt, az abból látszik, hogy a tehetségtelenek utálták őket, de a tehetségesek elismerték és magas kitüntetésben részesültek. Csak egyet nem értek: mire jó ez a köd? Miért nem lehet ezeket a dolgokat népiesen megmagyarázni? Az emberek kilencven százaléka nem érti. de nem mer szólni, nehogy műveletlennek tartsák. Itt van például a relativitás elmélete. Rég fúrta az oldalamat, hogy rájöjjek a találmány nyitjára, beszereztem Einstein műveit, éjjelt nappallá téve bújtam a könyveket, újra kezdtem, sanyargattam véges eszemet... aztán abbahagytam. Hát — gondoltam magamban — én már úgy fogom itthagyni ezt az árnyékvilágot, hogy nem tudom meg a titkot. Azonban... a múltkor egy társaságban szóba jött Einstein és elpanaszoltam a fizikusnak, hogy egy megveszekedett szót sem értek belőle. — Hm, pedig egyszerű mint a pofon — mondta az öreg tanár úr — hát ide figyeljen! Egy légy iskolában a légy tanítónéni megkérdezi a légy diákokat: — Ki tudna felsorolni néhány vérengző fenevadat? A legyecskék nagy zümmögéssel jelentkeztek. — Nos, légy Bözsike sorolj fel néhányat? — A veréb ... a fecske... a galamb ... — Nagyon jó — mondta a légy tanítónéni — és most te légy Pisti, mondj néhány nagyon szelíd állatot! — Az oroszlán ... a tigris ... a sakál... — Kitűnő — szólt a légy tanítónéni és sietve beírta a csillagos egyest. Egy pillanat alatt megértem a csíziót és melegen ajánlom a kiadóknak, hogy népszerűsítés mián, e példával egészítsék ki Einstein könyveit. Azóta gyakorlom és rájöttem, hogy a relativitást nagyszerűen lehet applikálni. Például van nekem egy telefonom, biztos, hogy van, mert hiszen minden hónapban kapok számlát, miszerint én ennyi és ennyiszer felhívtam egy-egy számot. Most kezd életbelépni Einstein! A tisztelt posta úgy tudja, hogy nekem van telefonom, nekem viszont úgy tűnik fel, hogy nincs. Bár az asztalon ott áll egy dobozformájú, leemelhető hallgatóval és dróttal. De nem ad'szignált és nem is csenget. Hallgat miként a sír! Tehát nincs. Erre lemegyek az utcára és keresek egy telefonbódét. Relatíve találok is, de ez nem szól, tehát nincs. Tovább keresek, végre találok egyet a külvárosban, olyant amire ki van írva: Pokazený! — el van romolva. Én Einstein útbaigazítása alapján kételkedem, talán ez is relatív. És valóban kitárcsázom a hibajelentőt és egy fél óra múlva jelentkezik egy női hang, de nem értem mert éppen eszik. Megvárom, míg lenyeli a falatot és bemondom a telefonom számát. „Feljegyeztem!“ — mondja a hang. És ennyiben marad a dolog. Két nap múlva újra felhívom, egy fél óra múlva lejátszódik ugyanaz a jelenet: „Feljegyeztem!“ És ennyiben marad a dolog. Elsején azonban újra jön a számla, mely azt bizonyítja, hogy nekem van telefonom, de én tudom, hogy nincs. Einsteinnek igaza van, minden relatív. És most mesélek önöknek valamit, persze köztünk maradjon. Réges régen a telefon primitív volt, olyan amilyennek Bell elképzelte. A falra fel volt szerelve egy otromba nagy szekrény, egyik oldalán egy forgatható karral, azt az ember megforgatta és megszólalt egy tündéri hang — mert csak kellemes hangú nőket vettek fel a központban, mint ma a televízió bemondónőknél szokásos — és azt mondta: „Központ!“ Mire az ember így felelt; Drága kisasszony kapcsolja a 25-39-et... mire a drága kisasszony hallhatóan ide kapcsolt, meg oda kapcsolt, meg csengetett... a szám akkor sem jelentkezett, de az ember legalább személyesen megmondhatta a véleményét: „Nézze drága, ha maga ott akar megöregedni a központban, akkor kapcsoljon rendesen, mert majd megmutatom magácskának!“ A hatás nem is maradt el, a központ tündére így szólt: „Nem értem, a szám nem felel, pedig a doktorék ilyenkor otthon szoktak lenni.“ Ilyen családias hang uralkodott, ez nem vicc kérem, a vicc csak most jön. — Biztos bennem van a hiba — állapítottam meg — mert nem voltam elég barátságos, közvetlenebb hangot kellett megütnöm. Legközelebb így reklamáltam: — Nézze drágám, legyünk jóba, én belátom, hogy sok a dolga, de higgye el, azért az előfizető is ember, ha esetleg nem tudják a telefont karban tartani... Z. Mináčova felvétele Nadányi Zoltán Nem jó nekem Nem Jó nekem sehogyse, nem jó ha ülsz a széken, a térded, a cipellőd egymásra vetve szépen. Nem jó nekem, ha fekszel, ha elnyújtózva fekszel, és mozdulsz és a dívány besüpped gyenge nesszel. Nem jó nekem, ha állsz, — mint rémült lepke, csapkod a szívem térdeid közt, fölöttük és alattok. Nem jó nekem, ha jössz-mégy, ha mosolyod kigyullad, ha csöpp csészék filigrán fülét csippenti ujjad. Nem jó nekem, ha hajlongsz, nyitogatod a szekrényt, s én némán forgolódom, illemtudó gyerekként. Nem jó nekem sehogyse, szólnék, de hangom elfagy, keveslem, ami túlsók, túlmessze, túlközel vagy. Túl meztelen az arcod, túl öltözött a tested, nem jó nekem sehogyse, mert túlontúl szeretlek. — Mi nem tudjuk karban tartani? — szólt jóakaratúan az ismeretlen — maguk nem tudják, még a hallgatót sem tudják kezelni, tanulja meg! Ja, ilyen a mai fiatalság... Elállt a lélekzetem, úgy meghatódtam. Hogy tanuljam meg a hallgatót, kezelni, meg hogy ennyire fiatalnak tart... áldja meg a jó sors érte ... ötven éve van telefonom. Annak a huncut Einsteinnek már megint igaza van, minden relatív. SIMKÓ MARGIT Vízszintes sorok: 1. Moszat. 4. Gondolkodik. 10. Román aprópénz. 14. Csüng. 16. Kassza betűi. 18. Szóvégződés. 19. Fél ember. 20. Savanykás gyümölcs. 22. Z. I. Z. 23. Angol otthon (fon.). 25. Ékezettel: gyermekköszöntés. 26. Katonai alakulat. 28. Gyorsan. 30. A ház része. 31. A-betűvel a végén: tojásétel. 32. Európai főváros. 33. A bratlslaval autóbusz állomás. 35. Akadályoz. 37. Bartók Béla névjele. 39. .........40. Gubós növény (é. h.j. 42. Nyílás. 43. lk! 44. Angol férfinév (fon.). 46. A világ legnépesebb városa. 48. Alsó vég nélkül. 49. Az öt tó egyike. 50. Jellegzetes. 51. Hegycsúcs. 52. M. K. M. 54. Magánszám. 56. Igen szlovákul. 57. A bratlslaval autók jelzése. 58. Japán gyöngyhalásznő. 60. Kert része. 61. Laoszi néptörzs. 83. Év — franciául. 64. Margója. 67. Köszvény. Függőleges sorok: 1. Karinthy Frigyes egyik mondását Idézzük, folytatva a függőleges 7. ás 13. sorban. 2. Mindenféle ócskaság. 3. Azonos betűk. 5. Személyes névmás. 8. Razzia kezdete. 7. Az idézet második része. 8. D. S. Z. 9. Állathang. 11. Argon vegyjele. 12. Égitest. 13. Az idézet harmadik része. 15. Szeszes ital. 17. Llm Ikerszava. 20. Textlimunkás. 21. Rómeó betűi. 23. Földterületet bezáró vonal. 24. Arad folyója. 26. Becézett női név. 27. Európai nép. 28. H. T. G. 29. Berill része. 34. Helyhatározó. 36. Évszak. 38. Orü. 40. Ilyen jelek Is vannak. 41. Sikolt. 43. Augusztus 18-án ünnepeljük névnapját. 45. Folyó Jugoszláviában. 46. A hét vezér egyike. 47. Szlovák személyes névmás. 48. Jegyes. 53. Fontos rovar névelővel. 55. Fa — németül. 58. Nem ezt. 59. Török férfinév. 61. Kellemetlen rovar. 62. Nagyszülő. 84. Kettős betű. 85. Mássalhangzó kiejtve. 66. Sportág. 67. Görög betű. 68. Ha ugyan szlovákul. Beküldendő a függőleges 1, 7, és 13. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül, lehetőleg postalevelezőlapon szerkesztőségünk elmére: Bratislava, Obchodná 7. Az előző rejtvény helyes megfejtése: „A februári győzelem hazánk történelmének jelentős határköve.“ I
