A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-03 / 9. szám
riumon szinte a járás minden községéből részt vett valaki, de voltak itt Lučenec bői (Losoncról), továbbá itt volt a filakovói (füleki) gimnázium egy teljes osztálya, csupa lelkes fiú és lány, a balassagyarmati művelődési otthon irodalmi színpada stb. Az előadások után a szeminárium résztvevői megkoszorúzták Mikszáth Kálmán emléktábláját és Mikszáth Mariska (az író fiatalon elhunyt húga) sírját. Koszorúval rótták le kegyeletüket a rendező szervek és szervezetek, a balassagyarmatiak és a füleki gimnazisták ■ A kitűnő ebéd után (amit a szklabonyai efsz adott az ünnepély résztvevőinek) autóbuszba szálltunk és elhajtattunk Alsósztregovára, a Madách Irodalmi Múzeumba. Ügy vélem, aki nem sajnálta a fáradságot, és ide is eljött, annak igazi élményben volt része, hiszen a hajdani Madách-kúriából mára Szlovákia egyik legszínvonalasabb irodalmi múzeumát hozták létre. A múzeumnak külön Mikszáth-részlege van. Egy sereg fényképet, levelek, kéziratok fotókópiáit, a Mikszáth művek sok nyelvre lefordított példányait nézheti végig a látogató. Este pedig az szécsénykei művelődési otthonban részt vettünk egy irodalmi vetélkedőn, helyesebben a járási vetélkedő döntőjén. Mikszáth irodalmi vetélkedő volt a címe, és minden kérdés a nagy író életére, munkásságára vonatkozott. Hat fiatal versenyzett, (az ipolybalogi és csábi verseny győztesei), s a legtöbb kérdésre olyan kerek, kimerítő válaszokat adtak, hogy csak ámultunk, és sajnáltuk a zsűrit: nehéz dolga lesz a szinte hajszálnyira egyforma versenyző közül „kihozni“ a győztest. Aggodalmunk fölöslegesnek bizonyult, a bíráló bizottság a helyzet magaslatán állott, és tévedhetetlen érzékkel választotta ki a legjobb versenyzőt. A vetélkedő után még bemutatkozott a balassagyarmati Madách Imre Irodalmi Színpad, Mikszáth Kálmán és. Mauks Ilona néhány levelének, továbbá az író ifjúkori írásainak dramatizált előadásával és néhány virágénekkel. Műsorukkal szép sikert arattak. M S amikor a szécsénykei „kultúrházból“ kiléptem, mintha egy Mikszáth novellába léptem volna be. Azért-e, mert még a fülemben csengtek az író imént elhangzott szavai, méghozzá olyan kiejtésben, ahogy körülbelül a nagy palóc mondhatta őket egykor...? Inkább tán azért, mert olyan sötét volt a kultúrház előtt, mintha a múlt századba csöppentem volna vissza: egy árva viharlámpa, annyi se világított, így majd a nyakam törtem. (Tévedés ne essék, Szécsénykén már villannyal világítanak.) Több hibát aztán nem is találtam. Igaz, hogy nem is kerestem! ZS. NAGY LAJOS Mit jelent számunkra Vélemények az egységes földművesszövetkezetek Vili. országos kongresszusának vitaanyagáról A CSKP KB Elnökségének és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának határozata értelmében 1972. április 26—28-ra összehívják az efsz-ek VIII. országos kongreszszusát. A kongresszus feladatai közvetve, vagy közvetlenül valamennyi szövetkezetei és szövetkezeti dolgozót érintenek. Hogy az efsz-ek VIII. kongresszusa ezeket a feladatokat alaposan megvitathassa és végrehajtásuknak megnyerhesse a szövetkezetek és állami gazdaságok dolgozóit, kidolgozta és közrebocsátotta „Az egységes földművesszövetkezetek VIII. országos kongresszusának vitaanyagát“. A vitaanyag magyar nyelven az Üj Szó mellékleteként január 21-én jelent meg. A kongresszusi vitaanyag — véleményünk szerint — az első olyan alapos és átfogó munka, amely a szövetkezetek megalakulása óta komplex módon vázolja fel mezőgazdaságunk eddigi fejlődését, s amely világosan megfogalmazza azokat a teendőket és feladatokat, amelyek mezőgazdaságunk további fejlődésének irányát megszabják. Hogyan vélekednek a vitaanyagról a szövetkezetekben? Mi az, ami egy-egy szövetkezet számára fontos és hasznosítható? A vitaanyag melyik része érinti a különböző sajátos jelleggel gazdálkodó szövetkezeteket? Mokrancéban (Makrancon) Tóth István, az efsz elnöke ezeket mondotta: — A vitaanyagnak több része érint bennünket. Ezek közül elsőként a talajerőgazdálkodásra, a rekultivációra gondolok. Mi 1490 hektáron gazdálkodunk, 1200 hektár a szántónk, de ennek több mint kétharmada mély fekvésű, sok esetben mocsaras talaj. Esős, csapadékos év esetén a gépekkel való munka szinte lehetetlen ilyen talajviszonyok mellett. Ezért láttunk hozzá a lecsapolási és a rekultivációs munkához. Az idén 300 hektáron végezzük el a rekultivációt, s a tervek szerint 1974- ben fejeznénk be az egész mezőgazdasági terület felújítását. E munkák befejeztével mintegy 200 hektárral növekszik majd a termőterületünk. — Mennyibe kerül ez a munka? — A tervek szerint 11 millió koronát fordítunk a rekultivációra. Ennek 80 százaléka állami támogatásból ered, a maradék 20 százalékot a szövetkezet fizeti. — Mit jelent a gazdálkodás színvonalát tekintve a szövetkezetnek a rekultiváció? — Egyelőre nehéz erre pontos feleletet adni, mivel a rekultivációval a földek feldarabolása is együtt jár. Az eddigi lehetőségeink mellett igyekeztünk 80—100 hektáros táblákat kialakítani, most e lecsapolási munkákkal ezek a táblák esetenként kéthárom darabra szakadnak a vízlevezető csatornák miatt. Mindenképpen gond lesz a gépesítés s a gépek gazdaságos kihasználása. S még az is lényeges, hogy a rekultivációs munkák idején aligha lehet majd emelni a terméshozamokat. — A kongreszusi vitaanyag foglalkozik a munkaerőkérdéssel is. Mi a helyzet itt ezen a téren? — Bizony szerényen állunk. 131 állandó dolgozónk közül 32 nyugdíj - korhatáron felüli, s csupán 16-an vannak harminc évnél fiatalabbak. Ennek ellenére szövetkezetünk gaz-Ldaságilag nem áll rosszul, s a termelési eredményeink is megfelelnek a követelményeknek. Tavaly a gabonafélék átlagos hektárhozama 32 mázsa volt, az idén 36 mázsa a tervünk. Az elmúlt húsz év alatt a szövetkezet termelése megháromszorozódott. A Nižný Lanec-i (alsólánci) szövetkezetben éppen az évzáró közgyűlésre készültek ottjártamkor. A szövetkezet elnöke, Hangócsi István a kongresszusi anyaggal kapcsolatban a következőket mondta: — Számomra, s a szövetkezet számára is a vitaanyagnak az a része a legfontosabb, amely a kooperációt, s a társulások irányát szabja meg. Ugyanis a mi szövetkezetünk kicsi, mezőgazdasági területünk nem éri el az ötszáz hektárt sem, s ilyen kis területen ma már nehéz megvalósítani azokat a termelési formákat, amelyek a terméshozamok növelését szolgálnák. Véleményem szerint elkerülhetetlen a társulás. Mi már foglalkozunk is ezzel a gondolattal, s ha sikerül, akkor az 1973-as évet már nagyobb gazdasági egység, szövetkezeti társulás keretében kezdjük, ahol a szakosítás, a gépesítés, s a korszerű mezőgazdasági termelést szolgáló egyéb szervezési- és tervezési módszereket teljes mértékben kihasználhatjuk majd. A perini (Perény) szövetkezetben már nincsenek ilyen gondok, mivel itt már a társulás befejezett tény. — Mi az, ami a kongresszusi vitaanyagból a legfontosabb, mi az ami leginkább érinti a szövetkezetei? — kérdeztem Kiss-Kendi Ferenc mérnöktől, a szövetkezet elnökétől. — Valahogy úgy érzem — mondja —, hogy az egész anyag érint bennünket. Személyesen annak örülök elsősorban, hogy a felsőbb szervek ilyen átfogó anyagot dolgoztak ki, s tettek közé a kongreszus előtt. Ugyanis a jelenleg érvényben lévő alapszabályzat egyes szakaszai már inkább fékezték, mintsem hogy segítették volna a mezőgazdaság fejlődését. A leglényegesebbnek a gazdaságok koncentrációját tartom, mivel ez módot és lehetőséget ad arra, hogy növeljük a terméseredményeket. Véleményem szerint ugyanis ez az első konkrét lépés a mezőgazdaság ipari szintre való emeléséhez. Mi a koncentráció első szakaszát, a perini, chymi és Horné Lanec-i (felsőlánci) szövetkezetek egyesítését már végrehajtottuk, s jelenleg több mint 2300 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodunk. Egyelőre ugyan a szakosításnak csak a kezdetén tartunk, de szükség van egy átmeneti időszakra, amíg a szakosításhoz szükséges objektumokat felépítjük. Ha ez megtörténik, akkor főleg szarvasmarhatenyésztéssel és hizlalással, valamint gabonatermesztéssel foglalkozunk majd. De van még a vitaanyagnak egy másik része, amire felfigyeltem, s amit szintén nagy örömmel nyugtázok. Ez nem más, mint az, hogy végre a mezőgazdasági üzemeket, szövetkezeteket is az ipari üzemekkel egy szinten tárgyalják. Ez az egyenrangúsítás már nagyon időszerű volt, mivel korábban éppen ezért, vagy ennek ellenére bizonyos fórumokon — főleg jogi kérdésekben — nagyon hátrányos helyzetben voltunk. S az is lényeges, hogy a vitaKiss-Kendi Ferenc anyagban felvetik a jutalmazás egy szintre hozatalának a kérdését. Ez nemcsak anyagi, de erkölcsi tekintetben is nagyon fontos tényező. Ahány szövetkezet, annyi vélemény, annyi gondolat a kongresszusi anyag kapcsán. S ezek a gondolatok és vélemények egyetlen célt szolgálnak: a mezőgazdasági termelés hatékonyságának növelését, és az élelmiszerellátás állandó javítását. Mezőgazdasági termelésünk az utóbbi húsz év alatt olyan eredményeket ért el, amelyek a szövetkezeti gazdálkodós nélkül elképzelhetetlenek lennének. Ezért fontos dokumentum a VIII. kongresszus vitaanyaga, s ezért érdemes vele kapcsolatban alaposan foglalkozni.-gshoU 7
