A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-25 / 8. szám
A Régi kikötő, háttérben a Notre Dame de la Garde MarseiUe-ben az emberiség minden 'fajának megtalálhatók a képviselői Franciaország legöregebb s egész Európa egyik legrégibb városa. Eredetileg föníciai telep volt, majd i. e. 600 körül a görögök alapítottak itt gyarmatot s ezt Massaliának nevezték el. Később a rómaiak, akik Massiliának hívták, innen indultak Dél- Gallia meghódítására. Üjabbkori történelmének magyar vonatkozásai is vannak: 1717. szeptember 14-én II. Rákóczi Ferenc itt hajóra ült és titkon Törökországba vitorlázott, 1851. szeptember 20-án pedig Kossuth Lajos érkezik ide mint menekült. Ilyen történelmi múlt mellett az ember azt hihetné, hogy Marseille bővelkedik történelmi emlékekben, de a város régi épületekben szegény. Legérdekesebb a St. Victoire-kolostor, a kereszténység első századaiból eredő katakombákkal. Székesegyháza, a Notre Dame de la Garde, a torony csúcsán Szűz Mária hatalmas szobrával, vegyes román-mór stílusban a múlt század végén épült. A régi város szűk, kanyargós utcáival amfiteátrumszerűen ereszkedik le a dombokról a tengerpart felé. A régi kopott házakban munkáscsaládok laknak. A főutca, a Rue Canabiére, számos luxusüzletével és fényes áruházával jelenti azt a stílust, amelynek inkább jellemzőnek kellene lenni Franciaország második legnagyobb városára. De a Rue Canabiére is abba az „illat“-felhőbe burkolózik, amely az egész városban érezhető. A széles sugárút közepén húzódik ugyanis a — fokhagymapiac. A közlekedés is ehhez igazodik, s szigetként öleli körül ezt a falusias hangulatú piacot, ahol mást nem árulnak, mint a pultokon feltornyozott fokhagymát. Az öreg város egy másik helyén minden kedden kirakják Az öregváros egyik jellegzetes utcácskája színpompás árujukat a virágpiac árusai. A mellékutcákban hihetetlen csend és nyugalom honol. Az opera és a városháza épülete is, amely másutt kiemelkedő helyen áll, itt elvész a szerény, semmiképpen sem feltűnő házak rengetegében. A városcentrum a Régi kikötő, a Port Vieux 28 hektáros medencéjét öleli körül. Itt volt valaha a legélénkebb az élet. De a Régi kikötőt már jó ideje üzemen kívül helyezték: nem horgonyoznak itt hajók, nem csikorognak a daruk láncai, üresek az egykor oly hangos kikötői kocsmák. A Régi kikötőből ma már csak apró kirándulóhajók futnak ki olykor-olykor, s a kávéházak teraszáról turisták szemlélik az utcák gyér forgalmát. Már csak turistaattrakció a Régi kikötő északi oldalán a Fort St. Jean s vele szemben a Fort Nicolas erőd, a citadella és néhány ágyúüteg. A tengeri kereskedelmet ma az Űj kikötő bonyolítja le, amely 27 kilométer hosszúságban húzódik a tengerparton, medencéinek kiterjedése 400 hektár, hét szárazdokk és számos hatalmas raktárépület tartozik hozzá. Marseille tengeri forgalmának virágzása a francia gyarmatbirodalom idejére esik. A forgalom némileg visszaesett, amikor az afrikai gyarmatok elnyerték függetlenségüket, de azután a Francia Közösség megalakításával Franciaország ismét visszaszerezte gazdasági pozícióit az egykori gyarmatokon, s mióta tengeralatti csővezeték épült az algériai olaj szállítására, Marseillenek ismét megnövekedett a jelentősége, amire viszont a Szuezi-csatorna elzárása árnyékot vet. Úgyhogy a 27 millió tonna átrakási kapacitást nem tudják kihasználni. Marseille-ből indultak valamikor a hajók Afrikába az Idegen Légió frissen toborzott katonáival, akik azután Sidi bel-Abbesban és más szaharai helyőrségekben kaptak kemény kiképzést, s idegen létükre harcoltak a Gloire-ért, a Francia Köztársaság dicsőségéért. (A francia gyarmatbirodalom feloszlása után a kevésszámú légiós Korzika szigetén állomásozik, édes semmittevésben töltve napjait.) Marseille városával szemben a tengerben néhány kisebb sziget fekszik: Pomégue, Ratonneau és If, amelyen a Cháteau d’If börtönül szolgált. A kis sziklasziget hírnevét id. Alexander Dumas alapozta meg: egyik világhírű regényének hőse, Dantés, a későbbi gróf Monte Christo a regény szerint itt raboskodott. Ma a turisták nagy számban keresik fel a szigetet, nemcsak Monte Christo miatt, hanem azért is, mert szívesen tesznek egy utazást a viharos tengeren. A városnak ugyan enyhe az éghajlata, s a szárazföld felől fúvó szél. a misztrál is a legtöbbször enyhe, olykor azonban viharos erősségű: ilyenkor hatalmas hullámokat hajt maga előtt s már nemegy hajót elsüllyesztett, amelyek nem tudtak idejében bemenekülni a jól védett kikötőbe. A misztrál hideg, száraz északi szél a Lyoni-öböl vidéken, rendszeresen jelentkezik minden évben. A szárazföldön kiszárítja a pocsolyákat, s aztán felkapja a port és az emberek szemébe szórja. A legkellemetlenebb nyáron, amikor kék az ég s nagy a hőség: lehetetlen elmenekülni előle. A „bennszülöttek“ már hozzászoktak a természetnek ehhez a furcsa szeszélyéhez, mert a misztrál, ha kidühöngi magát, megenyhül. Ilyenkor felejthetetlen élményt nyújt gépkocsival végigmenni a tengerparton. Az út hatalmas sziklákká) megerősített töltésen kanyarog a tengerbe benyúló földnyelveken. S ha leszáll az éj, a messzeségből ide pislognak az útkereszteződések narancsszínű fényei és a világítótoronynak a sötétségen keresztülhasító éles fénye. Közben a misztrál süvítését a sziklás parthoz csapódó hullámok zaja töri meg. Az egyik szakaszon az út eltűnik a tenger alatt, több kilométer hosszúságban épített korszerű alagútban. A modern idők másik jele a város déli peremén Le Corbusier tervei alapján épített Cité Radieuse. Az egész negyed a modern lakásépítés iskolapéldája. GROSSMANN IGOR A szerző felvételei Újságárus kioszk Kikötőrészlet FRANCIAORSZÁG földközi-tengeri kapuja MAKSEIUJ
