A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-07 / 1. szám

MÜNCHEN az 1972-es olimpia városa MÜNCHEN, a Német Szövetségi Köztársaság legfiata­labb milliós városa — mint történelme fo­lyamán mér jé néhányszor — ismét új „előnevel“ készül felvenni: az idén, 1972- ben az olimpia városa lesz. Hosszú és szfnes történelme folyamán az ipar, a ke­reskedelem — és nem utolsó sorban — a művészet számíts ágának jelenléte formál­ta ki a város egyedülálló „klímáját". Év­százados művészetpártolásáért nyerte el az „Isar-parti Athén" címet, német földön szokatlan kedélyessége — Gemütlichkeit­­je — miatt ragadt rá „a német Bécs“ el­nevezés. Nyolcszáz év viszontagságai München 1958-ban — egy évvel azután, hogy milliós várossá vált — ünnepelte 800. születésnapját. Fejlődéséből nem hiányzanak mindazon elemek, amelyek Eu­rópa számos más nagyvárosának kialaku­lásában is szerephez jutottak, mégis sajá­tos pályát futott be ez a bajor város, amfg az apró kis falucskából polgárváros­sá, majd uralkodói székhellyé, végül mil­liós világvárossá alakult. A fejlődő városkát — mintegy tízezer lakosa lehetett akkor — már a XII. szá­zadban fallal vették körül, egykori alak­ját ma is őrzi még a tojásdad formájú bel­város. A harmincéves háború (1818—48) ziva­tarai Münchenből is erődvárost formáltak, a várost erős fallal, tizennyolc bástyával szegélyezték, és hatalmas kaszárnyák épültek a zsoldos sereg számára. Az erőd­lánc csak a XVIII. század végére tűnt el, átadva helyét széles köriitaknak. A XVI— XVII. század folyamán fellépett ellenre­formáció a birodalom területén Bajoror­szágban volt a legeredményesebb. Mün­chen hires templomainak egész sora szár­mazik ebből a korszakból, közöttük Né­metország legjelentősebb reneszánsz temp­loma, a Mihály-templom is. Az építészet terén fokozatosan csökkent az olasz be­folyás, és a XVIII. század építményei már inkább francia hatásról árulkodnak. A művészetek és a tudományok otthona I. Lajos 1825-ben történt trónra lépése Indította el Münchent azon az úton, ame­lyen haladva a művészet és a tudomá­nyok otthonává vált. Ö hozta át az egyete­met Landshutból Münchenbe s a művészet is az ő uralkodása alatt vonult be a város falai közé. A müncheniek által szívesen emlegetett jelszava volt: „Olyan várost építeni Münchenből, amelyet látni keli ahhoz, hogy valaki ismerje Németorszá­got.“ Utódja — Maximilian (Miksa) — a kor német költőit látta vendégül egy év­tizeden át székvárosában. Nagyszabású építkezéseivel Münchenre hagyta a kissé túlságosan pompázó, de kétségtelenül ma már a városra legjellemzőbb romantikus stílust. II. Lajos szerette volna Richard Wagner és más neves zeneszerzők letele­pítésével a zene fővárosává is avatni Münchent, de ez a terv már kudarcba fül ladt. Néhány évtized alatt a nagyipar is észrevétlenül gyökeret eresztett a város­ban. Söripara már ekkor is világhírű volt. de nemzetközi jelentőségre tett szert a nyomda- és az optikai ipar is. A század forduló Idején Nürnberg után már Bajor­ország második legnagyobb iparvárosa. Fejlődő nagyváros A második világháború Münchenben is súlyos károkat okozott, s a háború előtti 828 ezres lakossága a felére csökkent. Bár a háború óta mintegy 200 ezer új lakást építettek, még ma is sok ezren élnek szükséglakásokban, barakkokban, vago­nokban. Münchent is az utóbbi évszázad avatta nagyvárossá — hasonlóképpen Budapest­hez, Prágához. Ezalatt népessége a száz­ezer főből a millió fölé növekedett. Te­rületi növekedése hasonlóan gyors volt. 1800 felé kezdett túlnőni a régi várfala­kon, majd egymás után kebelezve be a szomszédos falvakat, napjainkig területe 31 ezer hektárra terebélyesedett. Ezzel a kitárulkozással egyidejűleg fokozatosan csökkent a belvárosban lakók népessége. Miként annyi nagyvárosban, ott is a Bel­területi lakóházak — földszintjüktől a legfelső emeletig — egymás után adtak helyet az áru- és üzletházaknak. Ma Mün­chen belső magja az üzleti-kereskedelmi központ, a Karl-, illetve a Marienplatz, a Brienner utca, valamint a Maximilian tér által közrezárt terület. Ott a nappali népesség legalább 20-szorosa az éjjelinek. A városközpont néptelenedése arányában telepítik be a peremterületeket. München külvárosainak sorában — az ősi falvakból kinőtt kolóniáktól az új, modern lakóne­llyen volt építés közben az olimpiai stadion érdekes megoldású tetökonstrukciója; hét télben az olimpiai falu épülettömbjei gyedekig — mindenféle típus fellelhető. Tervbe vették a város szélein néhány új „tehermentesítő város" épftését is. Leg­újabban azonban nemcsak lakónegyedek épülnek a város határában, hanem — ame rlkai mintára — bevásárlóközpontok ás úgynevezett „ipari parkok“ is. München arculata a második világhá­ború vége óta rendkívül gyorsan és gyö­keresen átalakult. A háborús pusztítások­tól az óváros szenvedett a legtöbbet, a modern közlekedési szükségletek által ki­­kényszerltett városrendezés is ezt érintet­te legjobban. Az elpusztult vagy megsé­rült ódon polgárházakat csak helyenként állították helyre, közöttük az acél, a beton és az üveg jegyében fogant hatalmas, mo­dern irodaházak emelkednek a magasba. A házak sűrűjéből magasodik a tetők fö­lé sötétvörös téglafalaival a 99 méter ma­gas, nyolcszögletű tornyaival a Frauen­kirche, München legismertebb épftészeti szimbóluma, amely hangulatával napjaink­ban is a középkort idézi. Az olimpia építményeinek makettje: 1. olimpiai stadion, 2. fedett sportcsarnok, 3. úszócsarnok, 4. kerékpáros versenypálya, 5. kis sportcsarnok, 6. labdajátékok csarnoka, 7. hokipályák, 8. lo­vasstadion, 9. tréning- és melegítőhelyek, 10. a nők, 11. a fér­fiak olimpiai faluja, 12. tévétorony, 13. rádió- és televízióköz pont, 14. sajtóházak, 15. igazgatósági épület, 16. szabadtéri szín­pad, 17. mesterséges tó, 18. kilátóhegy, 19. metróállomás, 20. gyorsvasútállomás, 21. parkolóhelyek München piactere a városházával, háttér ben a Frauenkirchével A belvárosból az 1 kilométer hosszú és 37 méter széles Ludwigstrasse vezet Schwa bingba, a város kulturális funkcióját első­sorban megtestesítő negyedbe. Itt áll a hatalmas Ludwlg-Maximilianus egyetem, a Technikai Főiskola, a Szépművészeti Aka­démia, a Képzőművészeti Főiskola, a Ze­neművészeti Főiskola, továbbá a múzeu­mok és a galériák egész sora. A schwa­­bingi mfivésztelep — különösen a század­­forduló körüli évtizedekben — számos nemzetközi képzőművészeti irányzat böl­csője volt. München megtermékenyítő lég­körében fejlődött világhírű mesterré a nagybányai festőiskola több alakja is, köztük az iskola alapítója, Hollósy Simon, Iványi Grünwald Béla, Ferenczy Károly. Az irodalomra is serkentően hatott a vá­ros, különösen századunk modern európai irányzatai találtak ott megértő légkörre. Görög elemek uralják a Königsplatz épü­leteit: a Propyläen hatalmas márványtömb­jét — ez az athéni Akropolisz kapujának utánzata —, az Gj Állami Galériát, a Glyptotheket, a szobrok csarnokát, továb­bá a Pinakotheket, a régi festmények gyűjtőhelyét. A város szegélyén hatalmas parkok övezte kastélyok sorakoznak, közülük Nymphenburg emelkedik ki méreteivel és szépségével. Még meg kell emlékeznünk a város leg­látogatottabb zöldterületéről, a Terézia­­rétről. Ott rendezik meg évente — a szep­tember végétől október elejéig tartó Oktoberfestet, ezt a világszerte ismert és nagy nemzetközi idegenforgalmat is vonzó müncheni népünnepélyt. Az ódon arculatát új vonásokkal gazda­gító, a múzeumai és gépgyárai közé éke­lődött München így őrzi hagyományait, melyek között nemsokára az olimpia is helyet kap. S. B. hot 17

Next

/
Thumbnails
Contents