A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-11 / 6. szám
ŠL |S 1 V.. JjWL ífclli I Hazai gyártmányú szobabútor, U 301/1 típus. Egyszerű és kényelmes. sík i;ii iiftliiiiiiiin Milyen legyen a bútor? Napjainkban sok szó esik a „kis bútorokról“, valamint a „kis“ és „hagyományos“ bútorok közötti vetélkedésről. Valójában itt nem a hagyományos és kisméretű bútorok közötti különbségről van szó, Iranern egyszerűen a jó és rossz bútorokról. A tárgy korszerűsége nem abban van, hogy kicsi, hanem, hogy a legmesszebbmenően szolgálja az embert és beleilleszkedik a korszerű élet és lakás egészébe. Tovább vizsgálódva újabb elavult hogyománnyal találkozunk, amellyel meg kell vívnunk a csatát, s ez a garnitúra, az olyan bútorok, tárgyak meghatározott számú összesége, amelyeket színük és anyaguk, minőségük és formájuk foglal egységbe. A garnitúrához való merev ragaszkodás helytelen, hiszen előre meghatározott dogmatikus és zárt egységet kényszerít rá a lakásra, függetlenül az adottságoktól és a reális szükséglettől, amely az idők folyamán szinte „garnitúra-vággyá“ torzult. A nyárspolgári szemlélet mindennél fontosabbnak tartja, hogy a lakás összképe elismerést, tiszteletet váltson ki és tekintélyt sugározzon. Ezért csak akkor érzi a lakás berendezését megnyugtatónak, ha a bútorgarnitúráktól a dohányzókészletig minden teljes számú és azonos jellegű. Ennek következtében a tárgyak számának, kiképzésének és csoportosításának rendje eltávolodott a napi élet szolgálatától, és a berendezés elemei gyakran öncélú szerepet töltenek be a lakásban. Nem helyes természetesen az ellenkező véglet sem, amikor álmodern felfogás eredményeként minden tárgy, forma, szín különböző, és az összkép ideges nyugtalanságot áraszt. A mértéktartó gazdagítás, a színek, a formák, az anyagok ötletes váltakozása és változatossága jelenti a sokféle lehetőség ízléses megnyilatkozásait. Az a bizonyos zöld szövet, amely a fotelon, a széken, a fekvőhelyen, a kapanén és mindenen megjelenik, merevvé és unalmassá teszi a lakás összképét. A régi sokszobás nagypolgári vagy főúri lakásban lehetőség volt zöld, vörös vagy kék szalon stb. kialakítására, s így ott a garnitúrák különálló egységet alkottak, és a maguk idejében a maguk helyén ezek esztétikai szempontból is jogosultak voltak. A mai kis lakások azonban már nem nyújtanak ilyen lehetőségeket, és ezt az egykor helyénvaló gyakorlatot egy szobában csak önmagunk rovására valósíthatjuk meg. Ez természetesen korántsem jelenti azt, hogy adott helyen azonos színű vagy kiképzésű tárgyak elhelyezése nem helyes, sőt éppen a kis lakás összhatásának nyu-Ezen a képen a két fotel és a rekamié dominál, képzeljük a modern lakószobát. galma és harmóniája nagyfokú mértéktartást igényel. De az azonos karakterű, színű és kiképzésű tárgyak felhasználását a helyi adottságok mérlegelésével kötetlenül, belátásunk szerint, nem pedig a „garnitúra“ merev szabályainak terhe alatt kell elvégezni. Lakásunk berendezésénél vagy részleges korszerűsítésnél tehát nem szükséges új garnitúrát vásárolni, hanem fokozatos felfejlesztésre is van lehetőségünk a garnitúra szent szabályainak „bűnös“ megsértésével ugyan, de önmagunk és lakásunk hasznára. Mindez vonatkozik arra a bizonyos hétdarabos hálószobára, amelynek két éjjeliszekrényét, két ágyát, két szekrényét és a tükrét függetlenül a lehetőségektől és igényektől bezsúfolták egy szobába, mert az a hálószoba, és a hálószobának ilyennek „kellett“ lennie. Ugyanezt elmondhatjuk sok más tárgyról is, amelyek oktalan szimmetriát, merev, sablonos és idejétmúlt elrendezést kényszerítettek a lakásra. A korszerű otthon kialakítása önállóságot, egyéni ízlést, ötletességet és rugalmasságot követel, szemben a régi gyakorlattal, amikor a lakás berendezése egy, a kereskedő által ajánlott vagy kiválasztott garnitúra megvételéből állt. A korszerű ember, ismerve anyagi erejét, lakásának lehetőségeit, ügy válogatja össze a bútorokat és tárgyakat, hogy azok szükségleteit a legtökéletesebben kielégítsék. A korszerű berendezés tervezése és gyártása behatóan elemzi mind a lakások, mind az igények alakulását. Világos, hogy a berendezés tárgyai a növekedésben és fejlődésben is kísérik, szolgálják a családot. Ezért is helyes az egyes elemekből összerakható (ún. varia) bútorok gyártása, mert az így kialakított józan és célszerű lakásberendezés soha nem avulhat el, a mindenkori növekedést, változást természetesen követi, mert könnyen kiegészíthető. Ezért a kérdést nemcsak a meglevő garnitúra „kiselejtezésével“ lehet megoldani, hiszen új berendezés vásárlása költséges, nem egyszerű dolog. Meg lehet és meg kell találni azt a legjobb átmeneti összeállítást, amely feloldja a garnitúra unalmát és egyhangúságát, ugyanakkor nem jelent nagy anyagi megerőltetést. A berendezés átcsoportosításával, néhány valóban felesleges tárgy eltávolításával, színes párnákkal, egy-két valóban szép és korszerű tárgy elhelyezésével szinte gyökeresen meg lehet változtatni az összhatást. Nincs ok tehát arra, hogy a korszerűsítést csak pénzkérdésnek tekintsük, mert elsősorban és főleg tőlünk függ, hogy milyen módon élünk a meglevő lehetőségekkel. Tetszetős kivitele mellett kényelmes és praktikus. Ilyennek Csináld magad ASZTALOSMUNKÁK Sokszor használfuk a kifejezést „majd lejártam a lábam". Nos a láb ritkán já rádlk el, annál inkább alatta a padlá. De nemcsak a járás, hanem sok más is előidézheti a padló, parketta kikopását. Hogy az ilyen hibákat kijavíthassuk, érdemes megismerkedni a padlók szerkezetével. A közönséges padló neve: hajó padló, illetve svédpadló. A gerendaszerű párnafákra kerülnek a padlódeszkák, alattuk esetleg egy, vagy két rétegben takaró, vakpadló. Az egyes padlódeszkák tompán, lapoltan, csaphornyosán, ill. vendégcsaposan illeszkednek. A padló felbontásakor a gombával fertőzött faanyagokat meg kell locsolni, s félreeső helyen kell tárolni a mielőbbi elégetésig. Ha a kibontott padlóburkolatokat vissza akarjuk helyezni, az anyagot óvatosan kell felszedni. Szögek a faanyag szinlapján ne sértsék fel az anyagot. Meg kell óvni a rejtett szegezéssel leerősf'et! lécek horgait a letöréstől, a behasadástól. A javítás foltját úgy kell elhelyezni, hogy berendezési tárgy alá kerüljön. Erősen kopott burkolaton nemcsak feltűnően tönkrement részeket kell javítani, hanem a mellette levő területet is. Puhafa hajópadlók hibái csak a meglevő, azonos szélességű és kötésben he lyezett deszkákkal javíthatók. Ha csak egy-egy deszka cseréje szükséges, külö nősen fontos azonos szélességű anyag felhasználása, javításhoz legalább S cm szélességű deszkát kell felhasználni. Az újonnan elhelyezett elemeknek is párnafákra kell feküdniük. A sérült részeket ne véséssel távolítsuk el, hanem ékkel részben kiemelve a helyükről, fűrészeljük le azokat. A svédpadló olyan, mint a hajópadló, de rövldebb deszkáit a téglafaléhoz hasonló kötésben rakják. Bontása és javítása megegyezik a hajópadlóéval, de az új elemek Is csak kötésben helyezkedhetnek el. A falburkolatok hibái A fa és műfa burkolatok javítása a már ismertetett faipari javításokéhoz ha sonló. A falburkolatok nedvessége miatti meghibásodása vagy tönkremenetele ritkább, mint a padlóburkolatoké, mert legtöbb esetben a nedvesség nemcsak a burkolaton át képes eltávozni. A párakicsapódás igen veszélyes a burkolatokra, elsősorban a ragasztott műanyag burkolatokra. Jól fűtött páradús helyiségekben nem is ajánlatos ilyen húr kólát készítése. A farost és rétegelt le mez burkolatokat lécvázra szereléssel kell megvédeni a péralecsapódástól. Lapokból vagy lemezekből készült műanyag burkolatokon az egyes lapok, illetve lemezek hibás részelnek cseréjével oldható meg a javítás. A kent vagy szórt bevonatokat leghelyesebb úgy javítani, hogy a hibás részt a kiigazítás után új felső réteggel látjuk el az egész felttloten.
